Archívum

Abban a pillanatban, ahogy lenyomtam az ENTER gombot az előadásom címét és összefoglalóját tartalmazó, hirtelen felindulásból elkövetett levélen, leképeződött előttem a rémes jelenet, ahogy e címet látva a II/4-es szekció széles tömegei rémülten menekülnek az online térből. A virtuális kapcsolatban maradó elszántak maroknyi csapata is szánakozva tekint a monitorra: – Lám csak, hogy akarja ez a szerencsétlen flótás 15 percbe összesűríteni egy civil szervezet, jelesül a Vasi Múzeumbarát Egylet 20 évét? Netán a Shakespeare-összes rövidítve (SÖR) című klasszikus lebeg a szeme előtt?

Mindjárt mondanivalóm elején szeretnék megnyugtatni mindenkit: habár valóban itt lenne az ideje, most mégsem fogok nagy ívű retrospekcióba bocsátkozni. Nem beszélek a Vasi Múzeumbarát Egylet 1998 októberében történt megalapításának körülményeiről, említést sem teszek a kezdeményezőről, a Vas megyei múzeumok akkori igazgatójáról, dr. Horváth Sándorról. Nem terhelem a világhálót és a szekció résztvevőit az egylet által az elmúlt 20 év során kiadott könyvek és megvalósított kiállítások ismertetésével. Nem kívánok belebonyolódni az új évezred kezdete óta megvalósított közösségépítő és generációkat összekötő, helyi kötődést erősítő projektjeink elemzésébe. Hasonlóképpen mellőzöm a VME jelenleg 128 főt számláló természetjáró csoportjának és nyitott versmondó körének méltatását csakúgy, mint a 2003-tól ez ideig szebb napokat látott, de a veszélyhelyzeti korlátozások következtében a szétesés szélére jutott Vasi Múzeumbogár Klub hírnevének fényezését. Bele sem kezdek a szintén 2003 óta minden nyáron megrendezett régésztáborok és a fél évtizedes múltra visszatekintő Örökségőr táborok során szerzett élmények és tapasztalatok felidézésébe. Habár külön fejezetet érdemelne, ezúttal nem kerülhetnek szóba a Savaria MHV Múzeummal, illetve jogelődjével a 2009 óta közösen folytatott rehabilitációs célú foglalkoztatási program eredményei és gondjai, és az sem, hogy mit jelent a befogadó környezet a jelenleg foglalkoztatott 19 megváltozott munkaképességű munkatársunk számára.

Miután „emígyen” elmondtam, hogy miről nem beszélnék, immár ideje közölni, hogy miről igen. Rövidebb idősávban megvalósult és szűkebb tevékenységi körre fókuszálok. Azokról a próbálkozásokról lesz szó, amelyekkel a közvetlenül mögöttünk hagyott kurta-furcsa másfél év során megkíséreltük a két évtized munkájával felépített múzeumbarát egyleti közösségeket életben tartani, az összekötő szálak elszakadását megakadályozni. Az eléggé nyilvánvaló, hogy a veszélyhelyzeti korlátozások idején, tehát 2020. március 11. és június 18. közt, illetve 2020. november 4-től a mai napig e kezdeményezések kizárólag a virtuális térben valósulhattak meg. Dicsekedhetünk a kedvelések és megosztások mennyiségével, de valójában nem tudhatjuk, hogy az általunk felkínált online tér egy-egy kisebb közösségi kör különböző generációkhoz tartozó tagjai számára mennyire tudta pótolni a személyes találkozási alkalmakat.

A rendezvények és a résztvevők száma, köre, a média és közösségi média megjelenések az egyesületi élet fontos mennyiségi mutatói. A nehezen mérhető minőségi jellemzőktől függetlenül minden (egyesületi) esemény egyúttal informális találkozási alkalom is a hasonló érdeklődésű emberek számára.

A Vasi Múzeumbarát Egylet 2019. évi eseménynaptára élénk egyesületi életről tanúskodik, rendszeres és változatos találkozási alkalmakkal: természetjáró programok havonta 1–4 alkalommal, múzeumbogár klubfoglalkozások a tanév során péntekenként, nyári diáktábor 2*5 nap, autóbuszos kirándulások, előadások havonta 2–3 alkalommal. Az elmúlt 10 év eseménynaptárai a 2019. évihez hasonló képet mutatnak. 2020-ban így festett az eseménynaptár:

Meséljük el egymásnak!

Pillantsunk rá az egyesületi honlap 2015 és 2020 közt keletkezett tartalmainak téma szerinti megoszlását mutató ábrára! Könnyen megállapítható, hogy a korlátozások idején megváltozott a tartalmak jellege. Addig szinte kizárólag a rendezvényeinket reklámoztuk a következő menetrend szerint: esemény beharangozó – a honlapra irányító hírlevél – Facebook-megosztás – az eseményről szóló tudósítás – hírlevél – Facebook-megosztás).

2020 márciusától kezdve a www.muzeumbarat.hu egyre inkább a kulturális örökséget közvetítő, magazin jellegű felületté vált. A különböző témájú, rendezvényekhez nem kötődő tartalmak hetente 2–3 alkalommal jelentek meg. A szükségből erény kovácsolódott – legalábbis az internetes tartalmak tekintetében. A változást a Meséljük el egymásnak! címmel közzétett felhívás indította el.

Az online történetmesélésre szóló felhívás megfogalmazásához egy kedves múzeumbarát levele adta a végső lökést: „Nagyon érdekel a helytörténet, azon belül is a 20. század Vas megyéje. Szívesen olvasok minden ehhez kapcsolódó anyagot, főként a két világégés témájában. Arról, hogy milyen események voltak a megyében. Dédnagyapám sokat mesélt ezekről a ’80-as években, megszerettetve velem a történelmet. Ezekből azonban már sokat felejtettem.”

Arra buzdítottuk tehát a múzeumbarátokat, hogy vegyenek részt közérdeklődésre számot tartó, de elsősorban személyes tárgyakhoz, fényképfelvételekhez, dokumentumokhoz kötődő történetek rögzítésében. A családi, baráti összejöveteleken újra és újra előkerülő, az összetartozást erősítő történetekre utaltunk a felhívásban. Arra, hogy a közösen átélt, felidézésük során esetleg újabb és újabb motívumokkal gazdagodó sztorik velünk élnek. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink történeteit is igyekszünk megőrizni ily módon, ám ha nem áll rendelkezésünkre a felidézéshez megfelelő közeg, egyre fakulnak, hogy végül a feledés homályába vesszenek.

Témákat is javasoltunk: családi ereklyék, katonai szolgálat, a 20. század történelmi eseményei (világháborúk, ’50-es évek, 1956, rendszerváltozás), helyi kulturális és sportesemények, munkahelyi sztorik, ünnepek és hétköznapok, gyermekkor, iskola, találkozás neves személyiségekkel. A trianoni békediktátumra való emlékezés jegyében különös érdeklődéssel vártuk az 1920-as, ’30-as évek gyermekvilágáról szóló és a korszakhoz kötődő „elbeszéléseket”. (A 2021 márciusában megvalósult Túlélni a tragédiát című kiállításunkról a későbbiekben szeretnék néhány szót szólni.)

A Meséljük el… sorozat keretében 21 történettel gazdagodott a www.muzeumbarat.hu oldal, nem beszélve az ily módon szélesebbé váló olvasóközönségről. A beérkezett történetek legtöbbje az 1940-es, ’50-es évekről szólt, de egy nyugdíjas mérnök, Urbán László jóvoltából (aki mellesleg a természetjáró csoport vezetője) egy 4 részes elektronikatörténeti sorozat is kerekedett.

Verslánc

Szintén a 2020 tavaszán bevezetett korlátozások idején indítottuk el a Versláncot. Egyesületünk nyitott versmondó köre már évek óta zenés műsorral emlékezik a költészet napjára. Arra gondoltunk, hogy a technika segítségével a pandémia idején apránként közzétesszük a 2020-ban jubiláló költők verseiből tervezett ünnepi műsor egy részét. Arra ösztönöztük a költészetkedvelőket, hogy csatlakozzanak az ily módon elinduló verslánchoz, amelynek egyre gyarapodó elemeit a VME saját youtube csatornáján publikáltuk. Nem a magas művészi és technikai színvonal volt a lényeges (persze nem is volt kizáró tényező!), hanem a vers szeretete – és ennek egymással történő megosztása. Mobiltelefonnal bárki könnyen el tudta készíteni az egy-két percnyi „verses videó-szelfit”. A felvételeket Facebookon, vagy Google drive segítségével, lehetett eljuttatni hozzánk.

Adventi kalendárium

2020-ban az egylet közösségszervezési szempontból talán legsikeresebb kezdeményezése az online adventi kalendárium volt, amely nem jöhetett volna létre munkatársunk, Ágoston Eszter odaadó szervezői és szerkesztői munkája nélkül. Mozsolics Amália (1910–1997) régész hagyatékából és Kiss-Bozzay Katalin gyűjteményéből válogatott képes levelezőlapokhoz küldték be a múzeumbarátok saját lejegyzett történeteiket, otthon rögzített hangfelvételeken verseket, zenét. Advent első vasárnapjától karácsony vigíliájáig minden napra jutott egy-egy lélekmelengető vers, történet, muzsika.

Online események

2020. június 4-én a Vas Megyei Szakképzési Centrum Puskás Tivadar Szakképző Iskola és Galériájába élő online közvetítés révén lehetett ellátogatni és részt venni a Trianon képes levelezőlapokon és falvédőkön című kiállításunk ünnepélyes megnyitóján. Az eseményt élőben Szombathely MJV Facebook-oldalán és a Szombathelyi Televízió honlapján követhették nyomon az érdeklődők. A kiállítást Bognár Béla soproni gyűjtő képes levelezőlap és falvédő-kollekciójának trianoni témájú darabjaiból Bodó Judit és Tóth Kálmán rendezte; dr. Nemény András polgármester és dr. Melega Miklós levéltárigazgató nyitotta meg.

2021. január 21-én került sor a második élő online eseményre. Illés Péter: Paraszti szőlőhegyek a Délnyugat-Dunántúlon (Vas, Zala, Nyugat-Somogy) című könyve a VME gondozásában jelent meg. A kötetről folytatott kerekasztal-beszélgetést, amelyen a szerző mellett részt vett V. Németh Zsolt, a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztésért felelős államtitkára, Kevy Albert, a Vas Megyei Értéktár elnöke és Kampits László borász, Tanai Ibolya vezette. A kötet a régi és jelenkori szőlőhegyi közösségek életét, értékőrző szerepét mutatja be.

Nem nélkülözi a közösségépítő jelleget a másik, online rendezvény keretében 2021. március 20-án bemutatott, Túlélni a tragédiát – A trianoni békediktátum következményei Vas vármegyében című kiállítás sem. A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltárával együttműködve már 2020 áprilisában kértük mindazok közreműködését, akik rendelkeznek a két világháború közötti időszak néhány tárgyi és egyéb emlékével. Olyan 20. századi dokumentumokat és tárgyakat kerestünk, amelyek helyi és időbeni érintettséggel kapcsolódnak a témához. A lokalitást tekintve nem ragaszkodtunk szigorúan a megyében keletkezett dokumentumokhoz, tárgyakhoz, de fontosnak tartottuk az eredetiséget. Naplókat, visszaemlékezéseket, levelezéseket, képeslapokat, fényképeket, hirdetményeket, revizionista és irredenta plakátokat, nyomtatványokat és bélyegeket, térképeket, igazolványokat, útleveleket, brosúrákat, számolócédulákat, könyveket, különböző emléktárgyakat, plaketteket, kitüntetéseket, felszerelési tárgyakat, háztartási eszközöket (pl. a trianoni döntéssel kapcsolatos poharak, tányérok, stb.), falvédőket, illetve az iskolai oktatáshoz kapcsolódó szemléltetőeszközöket kerestünk. A felhívásnak köszönhetően 15 magánszemély értékes anyagával gyarapodhatott a kiállítás.

Arbor poëtica

Végül essen szó a VME legutóbbi közösségépítő online kezdeményezéséről, a Versfáról, amely tulajdonképpen a 2020. évi verslánc újragondolt folytatásának is tekinthető. Facebook-oldalunkon 2021. április 11-én „elültettünk” egy virtuális versfát, amely dr. Balogh Lajos botanikus munkatársunknak köszönhetően már tudományos névvel is rendelkezik: Arbor poëtica. Az egyébként teljesen kopasz növény néhány levelén magyar költőktől, előadóktól származó idézeteket helyeztünk el. Arra biztattuk a múzeum- és versbarátokat, hogy pár szóban mondják el, mit jelent számukra a vers, a költészet. A kötészet napjához és a témához méltó gondolatokat és kedves verseket a Vasi Múzeumbarát Egylet Facebook-oldalán komment formájában névvel vagy jeligével lehetett beküldeni.

A beérkező idézetek egy háromfős szerkesztői csoport (Ágoston Eszter, Schmidtné Vinczi Réka és Takóné Hoós Ildikó) jóvoltából virágként jelentek meg a versfán, amely mindannyiunk örömére szépen virágba borult.

Reméljük, hogy a Vasi Múzeumbarát Egylet többi online közösségi kezdeményezésével együtt „offline” is megtermi majd a maga gyümölcseit.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!