Archívum

Az elmúlt 5 nyár ötnapos szergényi tartózkodásai alatt önkénteseink összesen 1336 tárgyat tisztítottak meg gondosan. Minden darabról szakszerű leírás és fényképfelvétel készült. 2016-ban 16 középiskolás diák és 5 felnőtt, 2017-ben 11 diák és 6 felnőtt, 2018-ban 9 diák és 4 felnőtt, 2019-ben 4 diák és 4 felnőtt, ez évben pedig 5 diák és 2 felnőtt önkéntes szorgoskodott a sokszínű gyűjtemény dokumentálásán. Szergény Község Önkormányzata és számos helyi lakos segítő közreműködésével végzett munka eredményei nem csak a számadatokban mérhetők. Mindamellett, hogy elkészültek egy, a világhálón is közzétehető gyűjteményi adatbázis alapadatai, figyelemre méltó a projekt pedagógiai hasznossága. A résztvevők komoly tapasztalatokat szereztek a muzeológiai feldolgozó munka, az állagvédelem és az adatgyűjtés területén. Múzeumi szakemberekkel (restaurátor, néprajzkutató, múzeumpedagógus, tárlatvezető) dolgoztak együtt, a szergényi idősebb emberekkel, helytörténeti kutatókkal folytatott beszélgetések során pedig még jobban megismerhették a település múltját, életét. A gyűjtemény napról napra kézbe vett egyes tárgyai és fényképfelvételei, dokumentumai ily módon egyéni jelentést kaptak, személyes történetek szereplőivé váltak. A Kemenesháton, a Marcal-mentén, a Somló-hegyen vagy a Celldömölk környékén tett kerékpártúrák során a projektrésztvevők megismerhették a település tágabb környezetének építészeti, kulturális és természeti értékeit.

Az általános ismertetés és visszatekintés után essen szó örökségőreink 2020. évi tevékenységéről, arról, hogy mi fért bele az idei, 4 és fél napos szergényi tartózkodásba. Szokás szerint Szombathelyről Celldömölkre vonattal utaztunk, ahonnan (bemelegítésként) kerékpárral folytattuk utunkat. Berendezkedtünk a kultúrházban, majd Buzás Etelkával, a gyűjtemény gazdájával közösen megbeszéltük a tervezett munkamenetet, időbeosztást, átrendeztük az evangélikus gyülekezeti termet a munkához. Etelka lelkesen mutatta meg a helyi iskolai életről készülő időszaki kiállítás eddig összegyűlt anyagát.

Rögtön munkához is láttunk: régi fényképfelvételeket és szekrényben rejtőző, ki nem állított tárgyakat kezdtünk nyilvántartásba venni. A késő délutáni strandolás és a vacsora után Bokányi Imre jött át hozzánk, akivel sokáig beszélgettünk a falu történetéről.

Kedden a délelőtti munka után kényszerű szieszta következett, ám az időjárás késő délután már lehetővé tette, hogy megjárassuk a kerékpárjainkat. Elgurultunk a 25 km-re fekvő Pápócra és megnéztük a híres, négykaréjos Árpád-kori kápolnát. Sajnos ezt csak kívülről sikerült megtennünk. Szerdán Dani, egy „öreg múzeumbogár” barátunk is részt vett a munkában, de délután a Somló-hegyre már nem tarthatott velünk.

Csütörtökön, az 1336-os gyarapodási számú tárgy nyilvántartásba vételével tulajdonképpen befejeztük a 2016-ban elkezdett munkát. Még arra is maradt idő, hogy megnézzük az egyik öreg szergényi ház pajtájában rekedt régi vetőgépet. Felvetődött a kérdés: mit lehetne tenni a kallódó, nagyobb méretű mezőgazdasági eszközök megmentése érdekében? E kérdésre jelenleg nincs konkrét válasz. Viszont hírül vettük, hogy a szomszédos községben, Kemenesmagasiban nemrég létesült egy szépen berendezett tájház, amelynek udvarán néhány, rendben tartott gép is található. Délután kerékpárra is pattantunk. A tájházban Halász Ferenc tanár úr, a Kemenesmagasi Kulturális és Hagyományőrző Egyesület elnöke körbevezetett minket. Jó volt látni, ahogy a fiatalok a szergényi tapasztalatokat hasznosítva könnyűszerrel azonosítanak egy-egy rejtélyesebb rendeltetésű tárgyat. Búcsúzóul megbeszéltük az elnök úrral, hogy a jövőben kölcsönösen megosztjuk egymással tapasztalatainkat. Kemenesmagasiból egy kis kitérővel kerekeztünk vissza Szergénybe, mert a magyargencsi hadipark felkeresése évről évre, közkívánatra, kihagyhatatlan program.

A kerékpározás után szergényi barátainkkal közösen fogyasztottuk el a vacsorát, amelyet e napon is Irén néni és Marika néni remekelt számunkra.

Pénteken délelőtt összepakoltuk munkaeszközeinket és személyes motyóinkat, amelyeket a szergényi önkormányzat kisbuszával a minden problémát pillanatok alatt megoldó falugondnok, Imre bácsi Szombathelyre szállított. Mi pedig ebéd után felnyergeltük drótszamarainkat és útnak indultunk Szombathely felé. Sárváron hosszabb, fagyizással és várnézéssel egybekötött pihenőt tartottunk és a tervezett időre, 19 órára megérkeztünk a vasi megyeszékhelyre.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!