Smidt Lajos, dr.

1903. október 31. Érsekújvár – 1975. június 30. Szombathely

Orvos, műgyűjtő, régiségtári őr. – Apja huszárőrmester volt. Középiskoláit Aranyosmaróton és Budapesten végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára iratkozott be, ahol 1930-ban szerzett oklevelet. Az orvosi fakultás mellett azonban a Zeneművészeti Főiskola ének szakán operaéneklést is tanult és a szombathelyi Scola Cantorum Sabariensis kórusban gyönyörű bariton hangjával tűnt ki. Ám nemcsak a zene, hanem az utazás és a költészet is vonzotta. 1926-ban 43 napos rekordidő alatt gyalogtúrát tett Budapestről Rómába. Őszi bánat címmel később, a Faludi Ferenc Irodalmi Társaság kiadásában verseskötete is megjelent, Érsekújvári Lajos álnéven. Diplomája megszerzése után rövid ideig a budapesti Új Szent János kórházban dolgozott, majd rövidesen a szombathelyi megyei kórház állományába került. 1939-től a sebészet orvosa lett. 1942 áprilisától 1943 májusáig frontszolgálatot teljesített a III/2. tábori kórház sebészeként. 1945-től előbb Celldömölkön, majd 1946-tól újra Szombathelyen, az Emberbaráti Egylet kórházában folytatta hivatását, mint igazgató sebész főorvos. Amikor ezt az egészségügyi intézményt 1950-ben, átszervezés címszó alatt a megyei kórházba olvasztották, megvonták tőle a bizalmat, és politikai okokból félreállí-tották. Pályája így derékba tört és ezután csak mint a beosztott orvos (adjunktus) gyógyíthatta a tüdősebészeti osztály betegeit. 1956-ban távozott és a cipőgyárban vállalt üzemorvosi állást. Mellőzöttségében igazán gyűjtői szenvedélye éltette, amelyben vigaszt keresett. Egyik alapítója volt a Vas Megyei Múzeumbarátok Egyesületének. 1936 nyarától 1940 tavaszáig ő volt a Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának őre. Mivel már 8 éves kora óta szenvedélyes gyűjtő volt, tárőri kinevezése után 1936 szeptemberében saját gyűjteményéből hadtörténeti kiállítást rendezett a múzeum kultúrtermében, 25 éves gyűjtői jubileuma alkalmából. 1938-ban pedig viselettörténeti kiállítással örvendeztette meg a közönséget. Közművelő tevékenységét 1959-ben a Szocialista Kultúráért kitüntetéssel ismerték el. 1966 első napján vonult nyugállományba és ettől kezdve már csak kb. 40 ezer darabból álló magángyűjteményének élt, amelyet 1968-ban Vas megyének és Szombathely városának adományozott. A város a Várkör egyik régi műemlékházát bocsátotta rendelkezésére, ahol 1971. október elsején nyílt meg a Smidt Múzeum. Ekkor vehette át a Munka Érdemrend arany fokozatát. Élete utolsó négy évében ő maga volt az újonnan alapított múzeum igazgatója, amelynek kiállítása az őskortól a legújabb korig rendkívül színesen – igazi ékszerdobozként – mutatja be Szombathely és tágabb környékének összegyűjtött emlékeit.

Fm.:
A mezőlaki szkíta lelet. Vasi Szemle 1 (1934) 201-209.; Vezető a szombathelyi Smidt Múzeum állandó kiállításához. Vas Megyei Múzeumok Katalógusai 41. Szombathely, 1977. 28 p.

Irodalom:
K. Smidt Erzsébet: Dr. Smidt Lajos 1303-1975. Vasi Szemle 29 (1975) 463-464.; Kiss Gábor – Mayer László: A szombathelyi régiségtár őrei (1872-1942). Vasi Szemle 45 (1991) 420-421.; Széll Kálmán: Dr. Smidt Lajos (1903-1975) (Az orvos, a költő és a múzeumalapító műgyűjtő.) Vasi Szemle 54 (2000) 495-507.; Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. 791-792. p.

Kiss Gábor