Géfin Gyula

1889. jan. 26. Celldömölk – 1973. nov. 10. Szombathely

Katolikus pap, Szombathely és a szombathelyi egyházmegye történetének tudós kutatója. ~ édesapja, dr. Géfin Lajos a celldömölki kórház igazgató főorvosa, édesanyja, Hübner Janka a 48-as Függetlenségi Párt elnökének, Hübner Jánosnak a lánya volt. Házasságukból öt gyermek született. A 38 évesen elhunyt Lajos (művésznevén Kemenes) tehetséges színészként és a Nemzeti Újság tudósítójaként vált ismertté. János 19 éves korában, a háborúban szerzett sebesülésébe halt bele. Mária és Janka tanárnők voltak, szép öregkort értek meg, akárcsak Gyula. Elemi iskoláit a kiscelli r. k. iskolában végezte, majd tanulmányait a szombathelyi premontrei főgimnáziumban folytatta 1898-1906 közt, ahol olyan híres tanárok is tanították, mint Steiner Miklós és Kárpáti Kelemen. Iskolatársai közül meg kell említeni Pável Ágostont, aki két évvel felette, és Pehm Józsefet (a későbbi Mindszenty bíborost), aki négy évvel alatta járt.

A gimnáziumi érettségit követően ~ a szombathelyi teológiai főiskolára iratkozott be, ahol csak egy évet töltött, mert István Vilmos püspök 1907-ben az innsbrucki egyetemre küldte. Öt év egyetemi tanulmány után 1912-ben, Innsbruckban szentelték pappá. Királyfalván lett káplán és már kinevezett hittanár a zalaegerszegi főgimnáziumban, amikor 1914 novemberében kitüntetéssel doktorált az innsbrucki egyetemen. 1913-14-ben, amikor helyettes teológiai tanárként oktatott a szombathelyi teológiai főiskolán, tanította egykori iskolatársát, Pehm Józsefet is. 1917-től Mikes János, az európai műveltségű megyés püspök, ~-t a szeminárium dogmatika tanárának nevezte ki, ahol 1925-ig a filozófiát tanította és egyúttal a püspöki levéltárosi és szertartói hivatalt is ellátta. 1918-19-ben a kisszeminárium (a papnevelő intézet gimnazista) növendékeinek prefektusa és szentszéki jegyző. A Tanácsköztársaság idején, amikor a szeminárium működését betiltották, szombathelyi elemi iskolákban hitoktató volt, ill. káplán Táplánfán. 1920-ban teológiai tanári kinevezése újra életbe lépett, sőt a szeminárium vicerektora lett.

Tudományos tevékenysége 1927-ben kezdődött, amikor a Herzan-gyűjtemény, a püspöki és szemináriumi könyvtár igazgatásával bízta meg őt Mikes püspök. ~ a Herzan-gyűjteményt leválasztotta az állomány többi részéről és rendezve, külön gyűjteményként a püspöki palotában helyezte el. A Szily János püspök által alapított szemináriumi (ma Egyházmegyei Könyvtár) értékeit a Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Múzeum évkönyvében tette közzé, ahol számos cikket publikált az egyházmegye művészeti értékeiről. Állandó előadója volt a Kulturegyesület által szervezett előadássorozatoknak. Rendezte és kutatta a Püspöki Levéltárat is. Igazgatói teendő és a rendezés lehetővé tették, hogy a forrásművekhez hozzáférve gyűjtse az anyagot első nagyobb művéhez, az egyházmegye történetéhez, amely munka első kötete 1929-ben jelent meg. 1930-ban a frissen felállított Szent Márton kölcsönkönyvtár igazgatásával is Géfint bízta meg Mikes püspök. 1931-32. tanévre egyháztörténeti tanulmányai folytatására állami ösztöndíjat kapott a római Collegium Hungaricumba. Itt érte az újabb egyházi kitüntetés: 1932 februárjában pápai kamarás lett. Hazatérve bekapcsolódott Szombathely felpezsdülő kulturális életébe. Pável Ágostonnal együtt folyóiratot alapítottak és szerkesztettek Vasi Szemle, majd Dunántúli Szemle címen. Levéltári kutatómunkájának eredményeként 1935-ben megjelent könyve, a szombathelyi egyházmegye papságának történelmi névtára.

Tudományos és irodalmi munkásságának elismeréseként a Pázmány Péter Tudományegyetem hittudományi kara 1935-ben a „Doctor Collegiatus” címmel tüntette ki. Nagy szerepe volt a szombathelyi Faludi Ferenc Irodalmi Társaság létrehozásában.

1952-ig maradhatott a szeminárium rektora, ekkor betiltották annak működését. Mivel 1956-ban előadást tartott a „Szabad Szombathely” rádióban és nov. 1-jén püspöki helynökké nevezték ki, 1956 után felkerült a nyugdíjazandó, legreakciósabb papok listájára. Ismerték a békepapi mozgalommal szembeni ellenérzését is. Tudományos működése ezekben az időkben az összegyűjtött anyag rendszerezésére korlátozódott. Az 1950-60-as években nem publikálhatott, de amikor a magyar városok műemléki monográfiáinak sorában Szombathelyé következett, nem nélkülözhették a barokk várossal kapcsolatos hatalmas tudásanyagát, s a kötet e részének megírására őt kérték fel. A „szocialista” kritikák történelemhamisítással vádolták, mert szerintük túl nagy hangsúlyt fektetett Szily János tevékenységére. A könyv árusítását betiltották. A már idős, 72 éves, beteges tudós az igazságtalan támadások hatására végleg visszavonult, de nem vonta meg segítségét másoktól: tanácsokat, segítséget adott mások kutatómunkájához. Sokan az ő ösztönzésére, irányításával alkottak. 1964-ben a Magyar Régészeti, Művészettörténeti és Éremtani Társulat a régészeti feltárásokban végzett több évtizedes munkássága elismeréséül Rómer Flóris emlékérmet és oklevelet adott át ~-nak. Ugyanebben az évben az innsbrucki egyetem aranydiplomása lett. 1968-ban nagypréposti címmel ismerték el az egyháztörténeti tudományos munkásságát. 1972. júl. 26-án mutatta be gyémántmiséjét a szombathelyi székesegyházban. Még részt vett a 200 éves jubileumára készülő szombathelyi egyházmegye emlékkönyvének szerkesztésében és cikket jelentetett meg ebben a püspökkerti ásatásokról. Szinte élete végéig folytatta tudományos munkásságát.

1989-ben a romkerti ásatásokról szóló tudományos konferencián felavatták a szeminárium falán elhelyezett emléktábláját. Halálának 20. évfordulóján, 1993-ban, az egyházmegye idézte fel tudós papjának életét, munkásságát emléküléssel és kiállítással.

Fm.:

Irodalom:
Géfin Gyula művei. Összeáll.: Köbölkuti Katalin. In. Szombathelyi tudós tanárok 3. 155-161. p. Forrás: Dobri Mária: Géfin Gyula (1889-1973). In. Szombathelyi tudós tanárok 3. Szerk.: Köbölkuti Katalin. Szombathely, 2006. 121-137. p.