Bárdosi János

1933. máj. 10. Herény – 1983. aug. 17. Szombathely

Etnográfus. – Az ELTE BTK néprajz szakán Tálasi István tanítványaként néprajz-muzeológia szakon tanult (1952-1956), államvizsgát tett (1957). Közben a bp.-i Néprajzi Múzeumban, majd a győri Xántus János Múzeumban dolgozott gyakornokként.

A szombathelyi Savaria Múzeum néprajzi osztályának vezetője (1958. jan.-tól). Elindította a módszeres tárgygyűjtést, fellendítette a múzeumi fotózást, néprajzi gyűjtései során készített feljegyzéseivel megsokszorozta az Adattár ilyen jellegű kéziratait. A néprajzi osztály tárgygyűjteményét 7725 darabbal gyarapította. 1983-ig készített mintegy 20000 felvételének döntő többsége népi építészeti tárgyú, ill. a szabadtéri néprajzi múzeum számára kijelölt épületek bontásával és rekonstrukciójával kapcsolatos. K. Kovács Lászlóval közösen készítette el a Halászat a Fertő tavon c., a Néprajzi Múzeummal közösen forgatott film hanganyagát (1979).

Az anyagi kultúrával, azon belül főként a halászattal, településtörténettel, építkezéssel foglalkozott; a Vas megyei népi építészet elmélyült felkészültségű kutatója. Kutatómunkájának fő vonulata a halászathoz kapcsolódott, e témából írta szakdolgozatát is (A magyar Fertő halászata). Több Vas megyei faluban gyűjtötte a témába vágó adatokat, s a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya felkérésére a Dráva mentén is végzett kutatásokat (1966); a pécsi múzeum halászati gyűjteményét több néprajzi tárggyal és fényképfelvétellel gazdagította. Sokat foglalkozott az erdei és mezei gyűjtögetéssel, a népi vadfogási módokkal, a gyógynövények gyűjtésével, a különböző gyógymódokkal, a népszokások, hiedelmek, a történeti néphagyományok, a népi kismesterségek vizsgálatával.

Egyik legfontosabb tudományos teljesítménye Vas megye földrajzi neveinek összegyűjtése, amelyhez széles körű társadalmi gyűjtőhálózatot szervezett. Vezette a gyűjtőhálózat szakmai képzését, az összegyűlt anyag rendezését és nyilvántartását. A gyűjtőket, valamint a szombathelyi Tanítóképző Intézet és a Pedagógiai Főiskola hallgatóit is a néprajzi és nyelvjárási pályázatokon való részvételre, pályamunkák, szakdolgozatok megírására ösztönözte. Az 1960-as évek elejétől a főiskola hallgatóinak szemináriumokat tartott, s ellátta a kötelező nyári gyakorlataikat végző néprajz szakos hallgatók szakmai felügyeletét.

Élete fő műve a Vasi Múzeumfalu felépítése; az 1960-as évek közepétől gyűjtötte a Vas megyei népi építészet remekeit, s irányításával felépült az ország második regionális szabadtéri néprajzi múzeuma. Az építéssel kapcsolatos adminisztratív, jogi, gazdasági, szervezési stb. ügyeket is maga intézte. A történeti, építészeti, néprajzi, agrártörténeti, műemlékvédelmi szempontok figyelembevételével a 19-20. sz. paraszti életformájának sokoldalú bemutatására törekedett, valamint arra, hogy a beszállításra kerülő épületek az egész megye népi építészeti kultúráját és a nemzetiségi (német, orvát, szlovén) sajátosságokat is reprezentálják. Vas megye valamennyi tájegységéről: az Őrségből, a Hegyhátról, Kemenesaljáról, a Rába völgyéről, Kőszeg-hegyaljáról, a kisalföldről és a Vend-vidékről is került be jellegzetes épület. A ma is fennálló 38 objektumból 27-et 1973-ban átadtak.

Kiemelkedő munkát végzett a népi műemlékek és műemlék-együttesek megmentése terén is. Vas megyében több tájházat létesített. Munkája nyomán vált híressé a szalafői-pityerszeri műemlék-együttes, a cáki pincesor és a hegyhátszentpéteri tájház. Műemléki kutatásokat és felméréseket a megyehatáron túl is végzett (Somogy, Veszprém, Győr-Sopron, Baranya, Szabolcs-Szatmár m.). Az általa létesített tájházakról, népi műemlék-együttesekről tudományos igényű vezetőket, ismertetőket írt. Írásai az Arrabona, a Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, a Vasi Szemle, az Életünk, az Ethnographia, a Művészet, a Honismeret, a néprajzi Hírek, az Élet és Tudomány, a Vasi Honismereti Közlemények hasábjain jelentek meg. A Vasi Szemle (1958-1964), ill. a Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítőjének (1963-tól) szerkesztőbizottsági tagja, a néprajzi rovat vezetője. – Az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének tagja (1982-től). A Magyar Néprajzi Társaság, a Vasi Honismereti Mozgalom Megyei Bizottsága, ill. Műemléki Albizottsága, valamint az ICOMOS Nemzetközi Skanzenbizottsága tagja. – Honismereti Emlékérem (1980), Csűry Bálint-emlékérem (1982). Tiszteletére a Vasi Múzeumfaluban emlékfát ültettek (1986).

Fm.:
Gyógynövénygyűjtés és népi gyógymódok Kőszeg-hegyalján (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője, 2., 1964, 189-é221.); Szakvélemények megyénk népi műemlékeinek védelméről és a Vasi Múzeumfaluról (Vasi Szemle, 1974. 3., 377-389); Adatok a sárvári és kőszegi fazekas céh történetéhez (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 5-6., 1975, 333-376.); A népi műemlékek mentési módszerei, eredményei és tanulságai Vas megyében (Életünk, 1977. 4., 353-359.); A festett díszítésű házormokról és a hegyhátszentpéteri tájházról (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 11-12., 1977-1978, 283-295.); Vas megye földrajzi nevei (Szombathely, 1982); Szombathely, Vasi Múzeumfalu (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 22. Bp., 1984.); A lakóház fejlődésének kérdéséhez Vas megye nyugati részén (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 15., 1981, 249-311.); Szalafő-Pityerszer, népi műemlékegyüttes (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára 40. Bp., 1988); A magyar Fertő halászata (Sopron, 1994).

Irodalom:
Irod.: Bándi Gábor: B. J. néprajzkutató (Vasi Honismereti Közlemények, 1983. 2., 39-40.); Bíró Friderika: B. J. (Ház és Ember, II., 1984, 267-268.); MÉL IV.: 61-62.; RÚL II.: 425. Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 62-63. p.

Nagy Zoltán