Dömötör Sándor

1908. február 20. Budapest – 1986. jan. 15.

Nyelvész, etnográfus, múzeumigazgató. – A Pázmány Péter Tudományegyetemen nyelvészeti, irodalmi és filológiai tanulmányokat folytatott (1926-1930). Egyetemistaként felgyűjtötte Dunaszentgyörgy népnyelvi anyagát. Solymossi Sándor ösztönzésére a társadalom számkivetetteivel: a betyárokkal, boszorkányokkal, cigányokkal kezdett foglalkozni. A Szegedi Tudományegyetemen „A betyárromantika” c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1930).

Az Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Múzeumának fizetés nélküli gyakornoka (1931-1932). Megélhetése biztosítására a Fővárosi Alkalmazottak Segítőalapjához szegődött havidíjas hivatalnoknak (1933-1935); az intézmény balatonkenesei üdülőtelepének igazgató-helyettese (1936-1944). Hivatali teendői mellett sorra jelentette meg szakcikkeit, tanulmányait. Sok kötete foglalkozik a magyar népmesékkel. Balatonkenese múltjából és jelenéből c. kiadványsorozatában tíz kötete jelent meg. A magyar mondavilággal, boszorkányhittel kapcsolatos tanulmányait az Etnographia közölte. A Pável Ágoston által szerkesztett Dunántúli Szemle Veszprém vármegyei szerkesztőségi tagja (1939-1944). Részt vett, és „Hagyományaink élete” c. előadást tartott az 1943. évi balatonszárszói konferencián.

A háborút követően a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségén asszisztens (1948-tól), majd a szombathelyi Vas vármegyei múzeum igazgatója (1949. jan. 1-1957. dec.). Új feladata teljes mértékben megfelelt tudományos érdeklődésének és felkészültségének, amelynek végső célja a megyei néprajzi monográfia előmunkálatainak elvégzése volt. „Adatok Vas megye néprajzához” (1958) c. dolgozatában, a történeti és irodalmi források feltárásán túl, a településtörténet, a népi építészet, a gazdálkodás és a népszokások témakörében kísérelt meg összefoglaló képet alkotni. „Őrség” (1960) c. tájmonográfiája összegezte az e területre vonatkozó gyűjtéseit. A Népművelési Intézet néprajzi osztályvezető-helyettese (1958. jan.-tól), az intézmény átszervezése után a honismereti szakkörvezetők Honismeret c. kiadványának a szerkesztője (1961-1969). Sajtó alá rendezte Berze Nagy János „Égigérő fa – magyar mitológiai tanulmányok” c. művét, Katona Imrével közösen, „Néprajzi alapismeretek” címmel szakköri jegyzeteket írt tanítóképzők, főiskolák és egyetemek számára, melyek segítségével a néprajzi gyűjtőmozgalom tevékeny résztvevőinek generációit nevelték ki. Írásai többek között az Etnographia, a Népünk és nyelvünk, az Erdélyi Múzeum, a Debreceni Szemle, a Vasi Szemle, az Irodalomtörténeti Közlemények, a Magyar Protestánsok Lapja, a Dunántúli Szemle, az Irodalomtörténet, a Magyarságtudomány, a Balatoni Szemle, a Magyar Nyelvőr, az Ecta Ethnographica, a Múzeumi Híradó, a Dunántúl, az Adattári Értesítő, a Néprajzi Közlemények, a Soproni Szemle, a Vas Népe, Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve, a Jászkunság, az Index Ethnographicus, a Honismeret, a Savaria. A Vas Megyei Múzeumok értesítője, a Bäcker-Konditer Zeitung, a Szabolcs-Szatmári Szemle, a Múzeumi Közlemények, a Műveltség és Hagyomány, a Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve, a Múzeumi Kurír hasábjain jelentek meg. – A Magyar Néprajzi Társaság tagja (1929-től), belföldi tb. tagja (1978).

Fm.:
Cigányadomáink (Ethnographia, 1929, 82-106.); Betyárromantika (uo., 1930, 5-24., 97-113.); Dunaszentgyörgy népe (Bp., 1937); A boszorkányok gyűlése a magyar néphitben (Bp., 1940); Szent Gellért hegye és a boszorkányok (Bp., 1940); Kedvet virágoztató magyar népmesék. A magyar népmese kistükre (Bp., 1944); A jelkép, mint néprajzi fogalom (Ethnographia, 1944, 59-69); Bakhátas szántás és a nyugat-magyarországi eketípusok (Néprajzi Értesítő, 1954, 149-164.); Adatok Vas megye néprajzához (in: Vas megye. Helytörténeti tanulmányok. Szombathely, 1958); Az Őrség (Bp., 1960); Gesztenyetermelés Vas megyében (Néprajzi Közlemények, 1961, 1., 16-90.); A vasi betyárvilág kezdeteiből (Vasi Szemle, 1964. 2., 169-194.); A jáki ördögkövek mondájának képzettörténetéhez (uo., 1966. 2., 266-295.); Adatok a felsőmagyarországi betyárvilág kialakulásának kezdeteihez (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1969, 389-436.); Az Angyal Bandi-nóta történeti háttere (Ethnographia, 1971, 220-248.).

Irodalom:
Bárdosi János: D. S. köszöntése (Néprajzi Hírek, 1978. 3-4., 121-126.); Szamosújvári Sándor: D. S. 70 éves (Honismeret, 1979. 1., 19-20.); Horváth Ernő: Bemutatjuk D. S.-t (Vasi Honismereti Közlemények, 1985. 1-2., 16-21.); Gulyás VI.: 216-217.; MÉL IV.: 204.; RÚL V.: 723. – Bibl.: Bárdosi János: D: S. munkássága (Szombathely, 1978.) Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 215-216. p.

Nagy Zoltán