Lauringer Ernő

1883. jan. 1. Kőszeg – 1944. okt. 30. Sopron

Gimnázium- és múzeumigazgató, tanügyi főtanácsos. – Egyetemi tanulmányait Bp.-en, Kolozsvárott és Licsében végezte, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen történelem-földrajz szakos tanári oklevelet szerzett (1906). Többször járt külföldi – elsősorban németországi tanulmányúton. Kisszebenben, Brassóban és Szentgotthárdon tanított, majd a soproni állami főreáliskola tanára (1911-től), igazgatója lett (1919-1941; nyugdíjba vonulásáig); közben a soproni múzeum főőre, azaz igazgatója (1916-1955). Az 1918-ban bezárt, majd 1923. a. 23-án újra megnyitott múzeum élén sok problémával kellett megküzdenie, az intézményt az I. vh. és a forradalmak nehézségei után kellett rendbe hoznia. Igazgatósága alatt tisztázódtak az intézmény zavaros tulajdonjogi és felügyeleti viszonyai a Sopronvármegyei Régészeti Társulat által létrehozott városi múzeum 1922-ben került Sopron tövényhatósági jogú város kezelésébe. Tízévi működés után a múzeumot felújították. Irányításával állították fel a római kori Sopron legértékesebb leletét, az ún. capitoliumi triász, Jupiter, Juno és Minerva kétszeres ember nagyságú szobrait (1937). Vezetése alatt készült el a soproni múzeum természetrajzi pavilonja, mely a 2. vh. idején elpusztult. Számos soproni vonatkozású cikket, érmészeti és archeológiai tanulmányt jelentett meg helyi és országos lapok, folyóiratok hasábjain. A Soproni Szemle szerkesztőbizottsági tagja.

Fm.:
Közintézményeink történeti fejlődése (Szentgotthárd, é. n;. 2. kiad. Szentgotthárd, 1922); Sopron szabad királyi város emlékérmei (Soproni Szemle, 1943); Az intézet története (in: A soproni állami Széchenyi István reáliskola 51. sz. értesítője. Sopron, 1926); A rekonstruált capitoliumi trias-szobrok Sopron város múzeumában (Sopron, 1937).

Irodalom:
Augusztinovitz Elemér: L. E. (Soproni Szemle, 1944); Domonkos Ottó-Környei Attila: A 125 éves Soproni Múzeum (Sopron, 1992, 22-24.); MÉL II.: 42.; Gulyás XVIII.: 86. Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 553. p.

Tóth Imre