Schoenwisner István

1738. dec. 15. Eperjes – 1818. szept. 26. Nagyvárad

(Schönwiesner) r.k. kanonok, régész, könyvtárigazgató. – Belépett a jezsuita rendbe (1756. nov. 3.). Nagyszombatban és a bécsi Theresianumban tanult. Pappá szentelték (1768). A rend feloszlatása után bölcseleti doktorrá avatták (1778). A budai egyetemi könyvtár másodőre (1777-től), az egyetemi könyvtár igazgatója (1794-től). A tudományegyetemen a régészet első tanára (1780-tól), dékán (1782-től), rektor (1795-től). Termovai apát és nagyváradi kanonok (1802-től). – Teljes munkássága máig feldolgozatlan. Tevékenysége az egyetemi könyvtár szervezésében, az egyetemi régészképzés megindulásában és Pannonia római kori emlékeinek tudományos feldolgozásában úttörő fontosságú. Tankönyvet írt a római régiségekről. Az aquincumi nagyfürdő részletének fenntartása az első műemlékvédelmi magóvási munkák egyike Magyarországon. Foglalkozott Pannonia földrajzával, a mérföldkövekkel, és feliratokat tett közzé. Alapvető munkája az első magyar tudományos városmonográfia, Savaria-Szombathely története, amelyet Szily János püspök felkérésére írt; művében a történeti forrásokat, valamint a savariai feliratokat és kőfaragványokat is felhasználta.

Fm.:
De ruberibus Laconici Caldariique romani et nonnulis aliis monumentis Buda. – Commentarius geographicus in romanorum iter per Pannoniae ripam a Tauruno in Gallias ad leg. XXX. (Buda, 1780); Itineris Tauruno ad leg. XXX et commentarii geographici (Buda, 1781); Antiquitatum et historiae Sabariensis ab origine usque ad praesens tempus (Pest, 1791); Notitia Hungaricae rei nummariae (Pest, 1801); Catalogus numorum Hungariae et Transilvaniae (Pest, 1810); Compendium atiquitatum romanorum (Pest, 1825).

Irodalom:
Pauler Tivadar: A budapesti egyetem rectorai és cancellarjai (Pest, 1858); Szinnyei VII.: 588-591.; MÉLII.: 559-560. Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 774. p.

Tóth Endre