Paulovics István

1892. febr. 28. Izsa – 1952. dec. 9. Budapest

Járdányi-Paulovics István régész. – Fia Járdányi Pál zeneszerző. – A budapesti Magyar Királyi. Tudományegyetemen egyiptológiát, régészetet, művelődéstörténetet, latin filológiát tanult (1910-1914); közben zenei tanulmányokat is folytatott. Hellenisztikus egyiptomi emlékek Magyarországon c. értekezésévek doktori oklevelet szerzett (1917). Az MNM Érem- és Régiségtárában önkéntes gyakornok (1914-től), őr, majd igazgatóőr (1936-1938). A bp.-i tudományegyetemen magántanárrá képesítették (1936). A pécsi tudományegyetem Ókortörténeti és Régészeti Tanszékén rk. tanár (1938-tól), majd professzor, a debreceni tudományegyetemen az egyetemes ókori történelem és a régészet ny. rk. tanára (1940-től haláláig). Tanulmányutat tett többek között Itáliában, Görögországban, a Balkánon. Az MNM nagy előcsarnokában megrendezte a római kőemlékek kiállítását (1926; 1998-ig fennállt), majd az állandó római kiállítást (1937). Felállította a szombathelyi lapidariumot (1939), amely – módosításokkal – ma is áll. Ásatásokat végzett Dunapentelén, Kisárpáson, Szőnyben (az ókori Brigetióban), Nógrádverőcén, Dunabogdányban, megkezdte a nagytétényi római kori katonai tábor feltárását. Szombathelyen a ma róla elnevezett romkertet, valamint a késő császár-kori palotaegyüttest és a középkori várat (amelyet még Szt. Quirinus vértanú bazilikásának gondolt) Géfin Gyulával együtt tárta fel. Utolsó éveiben Vasváron dolgozott. Publikációiban a K-i kultuszok emlékeivel, a pannoniai és daciai limes erődítményeivel, a Savaria-kutatással foglalkozott, ásatási leleteket közölt. Számos tanulmánya az Archaeologiai Értesítőben jelent meg. (1916-1953). – A M. Régészeti és Történeti Társulat tagja, a Német Régészeti Intézet tagja.

Fm.:
Hellenisztikus egyiptomi emlékek Magyarországon (Bp., 1917); A dunapentelei római telep (Archaeologica Hungarica, 2. Bp., 1927); A szőnyi törvénytábla (Archaeologica Hungarica, 20. Bp., 1936); Savaria-Szombathely topográfiája (Acta Savariensia, 1., Szombathely, 1943); Lapidárium Savariense(uo., 2. Szombathely, 1943); Dácia keleti határvonala és az úgynevezett dák ezüstkincsek kérdése (Kolozsvár, 1944); Nagytétényi kutatások (Régészeti Füzetek. 3., Bp., 1957); Germanendarstellungen aus dem swebisch-markomannischen Kreis (Mannus, 26., 1934, 128-141.); Szalacska, a kaposvölgyi római kori fémművességi központ (Archaeologiai Értesítő, 80., 1953, 115-129.); Római kisplasztikai műhely Pannoniában (Pannonia, 1., 1935, 21-27.); Dionysosi menet (thiatos) magyarországi római emlékeken (Archaeologiai Értesítő, 48., 1935, 54-102.; 49., 1936, 248-253.); II. campidoglio di Savaria (Corvina, 3., 1940, 223-236.); Funde und Forschungen in Brigetio (Laurae Aquincenses II.= Dissertaciones Pannonicae. II. 11. Bp., 1938); Prometheus alakja óbudai kőemléken (Budapest Régiségei, 15., 1950, 473-477.)

Irodalom:
Oroszlán Zoltán: Járdányi-P. I. (Archaeologiai Értesítő, 1954, 202-203.); Géfin Gyula: Járdányi P. I. (Vasi Szemle, 1958, 141-142.); MÉL II.: 375. – Bibl.: Nagy M.: Bibliography of the archaeological activity of István Járdányi-Paulovics (Acta Classica Universitatis Debreceniensis, 30., 1994.) Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 11-12. p.

Tóth Endre