Gerő László

1909. máj. 24. Szombathely – 1995. jan. 19. Budapest

Építész, műemlékvédelmi szakember. – Apja Gerő László (1884-1971) földmérő mérnök, térképész. – A bp.-i József Műegyetemen építészmérnöki (1932), majd műszaki doktori oklevelet szerzett (1941; Az Óbuda-Királyhegyen feltárt római katonai amfiteátrum c. értekezésével). Állami ösztöndíjjal Rómában is tanult (1935-1938, megszakítással). A Fővárosi Tanács Magasépítési Osztályának mérnökeként kezdett dolgozni (1939-1949). A műemlékek Országos Bizottsága (1949-1951), majd a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának osztályvezető főmérnöke (1ö52-1954), az Országos Műemlék Felügyelőség tervezési osztályvezetője, tudományos főmunkatársa (1955-1976). A műemlékvédelem tárgykörében magántanári képesítést szerzett (1948).

A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, majd a BME magántanára (1948-1950), címzetes egyetemi tanára (1968-tól).

Munkásságának kiemelkedő része a magyarországi műemlékek védelmében, helyreállításában, rekonstrukciójában végzett tevékenysége. Tervezte és irányította a bp.-i Nagyszombat utcai római kori amfiteátrum konzerválási és helyreállítási munkálatait, a budavári Szt. Miklós-templom román kori részeinek feltárását, az újmassai őskohó és a siklósi gótikus várkápolna műemléki helyreállítását. Nevéhez fűződik a bp.-i Halászbástya középkori kőtárának a kialakítása. Vezette a bp.-i Vígadó épületének, a budai Várpalota épületegyüttesének, az Oroszlános és a Hunyadi-udvarnak, valamint a Szt. György térnek a műemléki helyreállítását. Jelentősek a magyarországi műemlékvédelemről és egyes magyarországi műemlékekről, műemlék-együttesekről, a városépítészetről írt könyvei, tanulmányai. Kedvelt kutatási témája volt a magyarországi várépítés, a várak története; kandidátusi disszertációját is e témából írta.

A Műemlékvédelem c. folyóirat alapító főszerkesztője (1982-től). – A műszaki tudományok kandidátusa (1955-től), a művészettörténeti (régészet) tudományok doktora (1977-től). A Magyar Építőművészek Szövetségének vezetőségi tagja, a Magyar Urbanisztikai társaság tagja. – Ybl Miklós-díj (1958), Magyar Műemlékvédelemért Díj (1972), Állami díj (1973), Herder-díj (1974).

Fm.:
A budai vár helyreállítása (Bp., 1951); Magyarországi várépítészet (Bp., 1955); Építészeti műemlékek feltárása, helyreállítása és védelme (Bp., 1958); Pápa (Bp., 1959); Magyar várak. Szerk. (Bp., 1968); Városépítészetünk (Bp., 1973); Történelmi városmagok (Bp., 1978); A budai középkori királyi vár és várpalota helyreállítása, 1948- 1966 (Bp., 1979); A helyreállított budai vár (Bp., 1980); Magyar várak (Bp., 1981); Műemlékvédelemről mindenkinek (Bp., 1987); Mátyás király palotája (Bp., 1994); Építészeti stílusok (Bp. 1994)

Irodalom:
Sedlmayr János: G. L. (Magyar Építőművészet, 86., 1995. 5., 56-57.); Sedlmayr János: Dr. G. L. (Műemlékvédelem, 39., 1995. 1., 1-2.); RÚL VIII.: 427. – Bibl.: Sedlmayr János: G. L. munkássága (Műemlékvédelmi Szemle, 6., 1996. 1., 171-184.) Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 312-313.

(élp)