Végh Gyula

1870. jan. 25. Vereb – 1951. júl. 21. Bozsok

Verebi ~, minisztériumi tanácsos, múzeumi főigazgató. – Tanulmányait Bp.-en és Heidelbergben végezte, majd huzamosabb ideig Párizsban és Firenzében folytatott művészeti tanulmányokat. A Vasvármegyei Kultur-Egyesület Múzeuma Szépművészeti Tárában múzeumi őr (1908-tól). Az országos jelentőségű, Vas vármegye műgyűjteményeinek kincseit felvonultató 1912. évi műtörténeti kiállítás egyik szervezője, rendezője. „A képrombolók” című munkája magyar és német nyelven is megjelent (1915). Az Iparművészeti Múzeum főigazgatója (1917-1934). A Műemlékek Országos Bizottsága r. tagja (1922-től), az Országos Gyűjteményegyetem vezetőjeként a felsőház póttagja (1932). Múzeumigazgatói működése idején – folytatva elődje, Radisics Jenő kezdeményezését a magyar történelmi szoborsorozat felállítására – nyitották meg a nagyközönség számára a sümegi püspöki palota könyvtárberendezését a könyvgyűjtemény kiemelkedő könyveinek bemutatásával. A proletárdiktatúra idjén (1919) az igazgatása alatt álló Iparművészeti Múzeum az elkobzott műkincseket hiánytalanul megőrizte, és a Tanácsköztársaság bukása után visszaadta az eredeti tulajdonosoknak. A múzeum szoros kapcsolatokat tartott fenn a magángyűjtőkkel, a Művészeti Múzeumok Barátainak Egyesületével, s számos, magángyűjteményekre is épülő kiállítás nyílt: óra- (1925), ezüst- (1927), régi egyházművészeti (1930), Erdély műkincsei kiállítás (1931) stb. Kutatásai során főként a könyvművészettel foglalkozott. A Magyar Bibliophil Társaság alapítója (1920) elnöke. Irányításával kiállításokat rendeztek, kiadványokat jelentettek meg; első tárlatuk az Iparművészeti Múzeumban a „XX. század könyvművészete” címmel nyílt meg (1921). Kutatta a Ny-dunántúli könyvkötők tevékenységét, foglalkozott a corvinakötésekkel is. Kísérő szövegével jelent meg a társaság kiadásában a hézagpótló „Budai könyvárusok jelvényei 1488-1525” (Bp., 1923) című munkája. Másik, bibliofil értékű tanulmánya, a „Rariora et curiosa gr. Apponyi Sándor gyűjteményéből” (Bp., 1925).

1945 előtt, feleségével, Wimpffen Máriával együtt a bozsoki kastély utolsó tulajdonosa volt; a kastélyban jelentős műgyűjteményt és könyvtárat őriztek; másik könyvtára a budai várban lévő lakásában az ostrom alatt elpusztult. A bozsoki kastély muzeális gyűjteményében főként a 18-19. századi bútorok, a meisseni étkészletek és figurák, a bécsi csoportozatok és a régi magyar fajanszok jelentősek. Az OSZK Kézirattára számos ~-dokumentumot (rajzokat, festméyneket, iratokat) őriz legjelentősebb „Emlékeim és véleményeim” című tízkötetes önéletrajza, amelyet Bp.-en és Boszokon vetett papírra 1943-1946 között.

Fm.:
A képrombolók (Bp., 1915; német nyelven is); Budai könyvárusok jelvényei 1488-1525” (Bp., 1923); Rariora et curiosa gr. Apponyi Sándor gyűjteményéből” (Bp., 1925); Ungarische Barockeinbaende (Sonderabzug aus der Gutenberg-Festschrift, Mainz, 1925); Tapis turcs provenenant des églises et collections de Transylvaniae. Layer Károllyal (Párizs, é. N. ).

Irodalom:
Kuntár Lajos: Bozsok (Szombathely, é. n.); „Utcanév sem jár énnekem” – Emlékezés verebi Végh Gyulára (1870-1951). Emlékkiállítás és konferencia (Bozsok, 2001. jún. 8.) Szombathely, 2001. Szerk. Bajzik Zsolt. 160 p.; Horváth Hilda: Kincsünk a nemzeté (Iparművészeti Múzeum, 2001. okt. 16. – 2002. jan. 27. Bp., 2001); Egy európai Bozsokon – verebi Végh Gyula munkássága és gyűjteménye. Konferencia. (Szombathelyi Képtár, 2002. nov. 5. Szombathely, 2003.) Forrás: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 993-994. p.

Horváth Hilda