Miske Kálmán, br.

1860. november 25. Bodajk – 1943. március 15. Kőszeg

Régész, múzeumigazgató., múzeumalapító. Családja a bárói címet Mária Teréziától kapta. Felesége a kőszegi Chernel családból származó Sarolta. Így a herceg Esterházy és a gr. Zichy famíliákkal is kapcsolatba került. Képzettsége: magyaróvári gazdasági akadémia. Adományai révén a Vasvármegyei Múz. egyik alapítója. Annak megnyitásától, 1908. október 11-től 1912. márciusáig a Vasvármegyei Múz. Régiségtárának őre. 1912. március 21-től haláláig e múz. első világi igazgatója, e minőségében is a hangsúlyt a régészeti gyűjtemény gyarapítására helyezte.

1912-ben Chernel Istvánnal, gr. Széchenyi Rezsővel és Végh Gyulával 91 kiállítótól begyűjtött mintegy 2000 tárgyból megrendezte a Vasvármegyei Műtörténeti Kiállítást, amely országos, sőt nemzetközi visszhangot váltott ki. 1922. októberében új szellemben – tanító és ismeretterjesztő célzattal – rendezte át a múz. kiállításait. Tompa Ferenc a Miskéről írt nekrológjában azt az ország legkorszerűbb kiállításaként aposztrofálta. A tanácsköztársaság idején végzett műkincs-szocializálási tevékenysége – ami egy megyei műtörténeti monográfia elkészítésével volt összefüggésben és tulajdonképpen az elhagyott műkincsek védelmét szolgálta – miatt felelősségre vonták, majd felmentették a vád alól. Ez a gyanúsítás azonban nagyon megviselte, s ettől kezdve kőszegi lakóhelyére visszavonulva élt. A vármegyei múz. igazgatását helyetteseire bízta, később pedig betegsége miatt már nem sűrűn utazott Szombathelyre. Az 1932. májusában – a kőszegi ostrom 400 éves évfordulóján – megnyíló kőszegi Helytörténeti és Szülőföldismereti Múz. alapítóinak egyike.

Legnagyobb tudományos érdeme a vas megyei Velem község határában található Szent Vid hegy kutatása, amelyet 1896 és 1929 között folytatott. E munkába bekapcsolódtak a kor vezető kutatói pl. az antropológus Török Aurél és a vegyész Wartha Vince. Neki, publikáló tevékenységének köszönhető, hogy a hely ma is jól ismert a bronz- és vaskor nemzetközi kutatói előtt. Többségében idegen nyelven megjelent cikkeiben vázolta a hegy társadalomtörténetét az újkőkortól a korai középkorig. Gr. Almássy György Ázsia-kutatóval Temes megyében az Alduna vidéken (Alsó-Kubin) is folytatott ásatásokat. Munkásságát a lelkes és jól tájékozott, több nyelven olvasó „amatőrség” jellemezte. Nem egyszer járatlan vagy szinte ismeretlen utakon haladt (pl. bronz vizsgálatok, antimon-bronz és fémipar kérdései) és a tárgyak révén az őskori ipari centrum és a kereskedelem problémáira igyekezett választ találni. Felvetette a Kárpát-medence és a Skandinávia közötti kereskedelmi kapcsolatok lehetőségét, amelyet az utóbbi évtizedek nemzetközi kutatása igazolt. Ugyanakkor a hivatásos régészeket is megelőzve igyekezett tisztázni a hazai őskor, különösen a fémkorszakok relatív és abszolút időrendjét. Felállította a hazai bronzkor tipológiáját (1911-12), majd kronológiáját (1916), az egyes leletcsoportokat a vezető lelőhelyekről nevezte el, ahogy ezt ma is alkalmazzuk. Itt olyan külföldi kutatók nyomdokain haladt, mint Montelius vagy Reinecke, akikkel rendszeresen levelezett. A kelta kor kronológiájának kialakítására ugyancsak kísérletet tett (1910), ahogy az újkőkor rendszerezésére (1933) is.

Jelentős volt azon kezdeményezése, hogy a középiskolákban tanítsák a praehistoriát és a kultúrtörténetet. A tankönyv megírására is vállalkozott. Ez az elképzelése azonban nem valósult meg. Annál inkább – igaz később (1938) – másik felvetése (1920) az „őstörténet egyetemi katedrájának” felállításáról. A tanszék első professzora „tanítványa”, Tompa Ferenc lett.

A kulturális örökség törvénnyel történő védelmének talán első hazai kezdeményezője akkor, amikor a Trianont követő érckutatások miatt veszélybe kerülő Szent Vid és 3 km-es körzete védetté nyilvánítását javasolta. Már a század elején (1903) felhívja a figyelmet a vas tárgyak restaurálásának fontosságára, annak módjáról értekezett.

Az Orsz. Régészeti és Embertani Társulat és egy ideig annak Orsz. Választmányának is tagja volt. Tanulmányúton járt Olaszországban és rendszeres résztvevője volt az osztrák és német régészeti és antropológiai kongresszusoknak. A múz. 1908. évi megnyitása előtt direkt e célból látogatott meg több német múz.-ot. Amerikai útjáról csak a családi emlékezet szól. – Az Országos Régészeti és Embertani Társulat és egy ideig a társulat országos választmányának is tagja.

Fm.:
A Velem szt. vidi őstelep. I. A harácsolt leletek leírása. Wien, 1907. (ugyanez németül 1908.); Die Bedeutung Velem St. Veits als prähistorische Gusstätte mit Berücksichtigung der Antimon-Bronzefrage. Archiv für Antropologie 2 (1904) 124-138; Die LaTène III.-Stufe in Velem St. Veit. 3 (1905) 181-190; Versuch eines chronologischen Systems der ungarländischen Bronzezeit. 15 (1916) 253-269; Bergbau, Verhüttung und Metallbearbeitungswerkzeuge aus Velem St. Veit (Westungarn). Wiener Prähistorischer Zeitschrift 16 (1929) 81-94.

Irodalom:
Pável Ágoston: Báró Miske Kálmán. Dunántúli Szemle 10 (1943) 157-158; Tompa Ferenc: Báró Miske Kálmán. Dunántúli Szemle 10 (1943) 257-261; Károlyi Mária: Miske Kálmán 1860-1943. Vasi Szemle 44 (1990) 389-407; Kiss Gábor-Mayer László: A szombathelyi régiségtár őrei (1872-1942). Vasi Szemle 45 (1991) 414-415. Bibl.: Mozsolics Amália: Báró Miske Kálmán irodalmi munkássága. Dunántúli Szemle 10 (1943) 262-263. Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 616-618. p.

Ilon Gábor