Holéczy Zoltán dr.

1896. október 5. Szeged – 1969. Celldömölk

Orvos, amatőr régész, adományozó. – Középiskoláit Szombathelyen a premontrei főgimnáziumban végezte, 1914-ben tette le az érettségit. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvostanhallgatója (1914-től); közben 36 havi frontszolgálatot teljesített (1915. márciusától). A 35-ös közös tábori ágyús ezred, majd később a veszprémi 7. honvédtüzér tábori ágyús ezred önkénteseként harcolt az orosz és olasz harctereken. Több kitüntetést kapott. Félbemaradt tanulmányait az orvosi egyetemen csak a háború után folytathatta. 1921-ben avatták orvosdoktorrá a budapesti Tudományegyetemen. Még ebben az évben megnősült, feleségül vette a celldömölki Horváth Izabellát. Celldömölkön gyermekorvos, községi orvos. 1953-ban tett tüdőszakorvosi vizsgát, a TBC-gondozó intézet vezetője (1921-1968; nyugdíjba vonulásáig).

A második világháború alatt négyszer vonultatták be. 18 hónapon át hadiorvosként tevékenykedett a szombathelyi, pápai és a celldömölki hadikórházakban. – Celldömölkön felfigyelt a Ság-hegyi bazaltbánya Rt. Működése során felszínre kerülő régészeti emlékekre. Az Országos Magyar Történeti Múzeum igazgatója, gr. Zichy István 1939. máj. 2-án kelt levelében megbízta, hogy a celldömölki járás területét és az onnan esetleg előkerülő leleteket kísérje figyelemmel, és azokról tegyen jelentést. Ilyen minőségben összeütközésbe is került Lázár Jenővel, a bazaltbánya tulajdonos-mérnökével, aki régészeti ásatásokat végzett a hegyen és a környéken. A felhatalmazás birtokában és a Tört. Múz. pénzügyi támogatásával megkezdte régészeti kutatásait. 1941 tavaszán és őszén a dömölki bencés templom melletti temetőt ásatta meg, ahol 17 sírt tártak fel. 1941 őszén Mesteri-Intapuszta határában egy Árpád-kori köznépi temető egy tucat sírját kutatta meg. A leletek legjavát Bp.-re küldte; ezek közül a legérdekesebb egy máig lappangó, de a szakirodalomban ismert lékelt (trepanált) koponya. Ásatásainak eredményeit, kissé megkésve, a Vasi Szemlében közölte. Magángyűjteménye nagyrészt elkallódott, csupán néhány darabja került a Savaria Múzeum régészeti gyűjteményébe. A „Sághegyi vagy Kemenesaljai Múzeum” alapításának elkötelezett híve volt. Rendszeresen tartott ismeretterjesztő előadásokat a Ság-hegy történeti emlékeiről, és propagálta azok védelmét.

Fm.:
Az intapusztai XI. századi Árpád-kori sírmező részleges feltárása (Vasi Szemle, 18., 1964).

Irodalom:
Ilon Gábor: Emlékezés a 100 éve született H. Z.-ra (1896-1969). Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények. 1996. 4. 19-21.; Gulyás XIII.: 856.; Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 382. p.

Ilon Gábor