Szakonyi László

1914. nov. 27. Szombathely – 1989. febr.9. Szombathely

Restaurátor. Hat elemi iskolai osztály elvégzése után nagybátyjánál Nagyunyomban földművesként dolgozott. Szombathelyen, a mai Savaria Múzeum épületében működő Kultúrpalota színházi hivatalsegédje volt, amikor Pável Ágoston, akkori múzeumigazgató az ügyes kezű fiatalembert felvette a múzeum műtárgyainak gondozására (1940 máj.). Budapesten elvégezte az akkor induló, első restaurátorképző tanfolyamot (1941. ápr. 9.). A Savaria Múzeum, majd a Smidt Múzeum és a Derkovits Múzeum, valamint a bögötei és az – iparművészeti raktárként működő – vasszécsényi kastély gondnoka. Mivel a háború alatt a – lóistállóként, majd kórházként, ill. gyógyszerraktárként használt – Savaria Múzeum épülete erősen megrongálódott, s Pável Ágoston más beosztásba került, ~ egyedül gondoskodott a műtárgyak mentéséről; a múzeum legértékesebb tárgyait, a páncélszekrényt a velemi arany diadémmal, karkötőkkel, ékszerekkel, szobrokkal, érmékkel, ill. a Szépművészeti Múzeum 48 db letétben lévő, ritka festményét átmentette lakására, és ott a háború végéig, ill. a múzeumépület rendbehozataláig megőrizte. A háború után restaurátor továbbképző tanfolyamot végzett a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában (1951. febr. 19 – jún. 1.). Pável Ágostonnal gyűjtőutakra járt, részt vett a nagy állandó kiállítás rendezésében (1952), majd felszerelte az első restaurátorműhelyt (1953). Közreműködött a Járdányi Paulovics István Romkert feltárásában, a Vasi Múzeumfalu teljes néprajzi anyagának konzerválásában, több alkalommal a rumi Fürst-ház bútorainak restaurálásában, a zsennyei mozaik leletmentő feltárásában, a jánosházi, a rábagyarmati és a sárvári kiállítások rendezésében. A Savaria Múzeum 1980-ban létesült új restaurátori műhelyblokkjának kialakításában tanácsadóként tevékenykedett, és segített az 1976-ban lebontott régi állandó kiállítás helyébe lépő, új állandó kiállítás megépítésében (1982). 1982. dec. 31-én nyugdíjba vonult.

Fm.:

Irodalom:
Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., 2002. 11-12. p.

Edőcs Judit