Tóth János

1899. dec. 12. Zalaegerszeg – 1978. szept. 12. Zalaegerszeg

Építészmérnök, 1832-1942 között Zalai ~. A bp.-i József Műegyetemen építészmérnöki oklevelet szerzett (1921), majd a keszthelyi Gazdasági Akadémián tanult (1922). Szombathelyen városi főmérnök és tanácsnok (1923-1948), a szegedi egyetem magántanára (1936-tól). Tervezőmérnök az Épület- és Lakóépület-tervező Vállalatnál (Bp., 1949-1956). Az Építésügyi Minisztérium műemlékekkel foglalkozó főmérnöke (1957-1965). – Középületek és lakóházak tervezése mellett 1932 óta rendszeresen népi építészeti kutatásokat és felméréseket végzett a Kárpát-medence egész területén, különösen a Nyugat-Dunántúlon. Megszervezte a városi műemlékek és falusi népi építészeti emlékek rendszeres vizsgálatát és dokumentálását. Részt vett a szombathelyi és a zalaegerszegi regionális szabadtéri néprajzi gyűjtemények tudományos tervezésében, az épületek kiválasztásában (1960-1970). Munkáiban igyekezett az építészeti és történeti, ill. a műemlékvédelmi és muzeológiai szempontokat érvényesíteni. – A műszaki tudományok kandidátusa (1962), doktora (1972).

Fm.:
A magyar falu építőművészete (Szombathely, 1945); A magyar skanzen és a göcseji szabadtéri múzeum (in: A Göcseji Múzeum Jubileumi Évkönyve, Zalaegerszeg, 1960, 289-302.); Népi építészetünk hagyományai (Bp., 1961); Göcsej népi építészete (Bp., 1965); Az Őrség népi építészete (Bp., 1971).

Irodalom:
Irod.: Bíró Fiderika: Zalai T. J. (Életünk, Szombathely, 16., 1979, 562-564.); Mendele Ferenc: Búcsú T. J.-tól (Műemlékvédelem, 13., 1979, 79.); MÉL IV.: 910.

Kecskés Péter