Chernel István

1865. máj. 31. Kőszeg – 1922. febr. 21. Kőszeg

Chernelházi ~, ornitológus. Régi Vas megyei család szülötte. Édesapja, Chernel Kálmán, megyei szolgálatban álló ügyvéd volt, aki történelmi tanulmányain kívül kertészeti, vadászati és madártani cikkeket is írt. Édesanyja gróf Tolnai Festetics Mária. Felesége Rótth Dóra, gyermekeik Márta és Miklós. A szintén ornitológusnak készülő ifjú a harctéren esett el. Édesapja érdeklődése kiváló indíttatást jelentett fia számára. Már kora gyermekként lelkesedett a természetért és a madarakért, madártani naplóját 12 éves korában kezdte vezetni. Első madártani írása 17 éves korában, 1882-ben, a Vadászlapban jelent meg. A soproni bencés gimnáziumban tanult, ahol Fászl István, a természetrajz tanára igen nagy hatással volt rá. Tőle tanulta meg a madárpreparálás fortélyait is. Jogi tanulmányait Pozsonyban kezdte, ahol négy évet hallgatott, majd természettudományi tárgyakat tanult Budapesten. Édesapja kívánságára, 1888-ban, Sopronban, mint közigazgatási gyakornok helyezkedett el, azonban egy év után visszatért Kőszegre és ezután, birtokait is bérbe adva, csak a madártannak szentelte minden idejét. Madártani munkássága elsősorban a madarak gazdasági jelentőségére, védelmére és vonulására terjedt ki.

Bejárta a történelmi Magyarországot, de madártani megfigyeléseinek zömét elsősorban a Hanságban, a Velencei-tó nádasaiban, a Duna árterületén, a Felvidéken és az Al-Duna tájain tette. A Velencei-tó mellett az ott élő Meszlényiek vendégszeretetét élvezte. A II. Nemzetközi Ornithologiai Kongresszus előkészítésében, mint az előkészítő bizottság titkára tevékenykedett, egyben részt vett a kongresszust megelőző három hónapos megfigyelésben is (1890). A nagysikerű budapesti kongresszuson (1891) fogalmazódott meg először a világon a madár- és természetvédelem országhatárokon átnyúló szükségessége.

1898-ban jelentette meg a magyar birodalom madarainak névjegyzékét, amelyben a latin nevek mellett az egyes fajok magyar elnevezései is szerepeltek; ezzel megvetette a magyar nomenklatúra alapjait. (A mű szerzője Frivaldszky János volt). Főműve, a két kötetes „Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre” 1899-ben jelent meg, amelyet az első, magyar szerző tollából megjelent madártani monográfiának tekinthetünk. Szerzője az anyaggyűjtés során országszerte tanulmányozta a madárvilágot, végigböngészte a magyarországi madártani irodalmat, a kül- és belföldi gyűjteményeket. 1904-ben lefordította és a magyar viszonyokhoz igazította Alfred Brehm „Az állatok világa” (Tierleben) című munkájának három, madarakkal foglalkozó kötetét. Amikor Darányi Ignác földművelésügyi miniszter működése idején a gyakorlati madártan is egyre hangsúlyosabb szerepet kapott és azt az Ornithologiai Központ is programjába illesztette, Chernel mintegy 2000 preparátumból álló gyomortartalom-gyűjteményét a központnak ajándékozta. A tudományos madártan művelése mellett tevékenyen részt vett a bontakozó állatvédelem, főként a madárvédelem munkájában. Az Országos Állatvédő Egyesület alelnöke volt, létrehozta annak kőszegi fiókegyesületét (1902), amelynek elnöke lett. Amerikai mintára megszervezte a „Madarak és fák napját” Kőszegen (1902), amely ünnepség ápolása azóta is nemes hagyományként él Vas megyében. Ennek a gondolatnak a jegyében születtek madárvédelmi írásai is.

Herman Ottó halála után két évvel kinevezték a Madártani Intézet (az Ornithologiai Központ jogutódja) tiszteletbeli igazgatójának (1916), miniszteri tanácsosi ranggal, amelyet azonban Kőszegről irányított. Igazgatósága alatt kiadta a Nomenclator bővített kiadását és egy tervezetet a madárvédelemről. Megfigyeléseiről több mint 250, hazai és külföldi folyóiratokban megjelent cikkben adott számot. Számos madárfaj hazai előfordulásának, illetve költésének első megfigyelése fűződik nevéhez. Korai tanulmányaiban a honi madártan történetét is összefoglalta és összeállította a Bibliographica Ornithologica Hungaricát (Magyar Könyvszemle, 1888). A Természettudományi Közlöny (1887-1890), az Aquila (1895-1922) munkatársa, az Ornithologisches Jahrbuch, a Zeitschrift für die gesammte Ornithologie (1886-1887), a Jahresbericht des Comité’s für ornithologiche Beobachtungsstationen in Österreich und Ungarn (1885-től) periodikák szerkesztőbizottsági tagja volt. Nemzetközi hírét növelte, hogy a Németországban megjelenő Naumann 12 kötetes madártani munkája (Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas) újabb kiadásánál Chernel közreműködését is kérték. Részt vett a budapesti, a berlini, párizsi, londoni nemzetközi madártani és a turini (Torino) madárvédő kongresszusokon.

1908-ban megalapította a Vasvármegyei Múzeum természetrajzi tárát, amelynek 1908-tól 1912-ig első őre lett. Ezen idő alatt alakította ki a múzeum Vasvármegye madárvilágát bemutató kiállítását. A 200 példányból álló, többségében saját ajándékát képező gyűjteményt 17 nagyméretű tárlóban mutatta be, a madarakat élőhelyeik, illetve káros, vagy hasznos mivoltuk alapján csoportosítva. A gyűjtemény további részét, szintén ajándékaként, 23 Vas megyei emlőspreparátum, rovarok, kagylók, csigák képezték. Alfred Brehm és Herman Ottó nyomdokain 1891-ben, ő és felesége is beutazták Norvégia északi területeit. Hosszasan időztek Tromsø környékén. Az útról készült leírást Herman Ottó „a leglíraibb úti beszámolónak” nevezte. Könyvében kimerítően taglalta a vidék földrajzi viszonyait, a lappok életének külön fejezetet szentelt. Norvégiában ismerkedett meg Ole Ravnahaldttal, aki annak idején Nansennel sítalpakon keresztülhaladt Grönlandon. Ezen találkozás nyomán ismerkedett meg a síeléssel, azaz ahogyan ő nevezte, a „lábszánkázással”. Norvégiában sítalpakat vásárolt, amelyekkel 1892-ben elsőként síelt Kőszegen. Felesége volt az első síelő nő Magyarországon. A sísport hazai meghonosítása szintén a nevéhez fűződik, amelyről kicsiny könyvet is írt, ezzel lerakta a hazai síszaknyelv alapjait. Kiváló stílusban írt, fiatal korában érzéseit, élményeit versekbe is foglalta. Értett a madarak kitöméséhez, számos madárrajza és festménye maradt fenn. Nagyon jól citerázott, sőt önálló citeradarabot is komponált.

1922 telén egy hideg vasúti kocsiban tüdőgyulladást kapott, majd a szövődményként fellépő spanyolnáthában halt meg. Sírja a kőszegi temetőben található. Fejér megyében Radetzky Jenő indította el és ápolta emlékét. A Velencei-tó mellett nevét viseli az 1959-ben avatott madárvárta, melynek falán emléktábla emlékezik itteni tevékenységére. Az agárdi strand bejáratánál szintén emléktábla állításával tisztelgett előtte az utókor. Agárdon utcát neveztek el róla. Szülővárosában, Kőszegen, szülőházán emléktáblát helyeztek el (1930. június 8). Egykori kertjében, amelyet Horváth Ernő mentett meg a pusztulástól (újranyitásának éve: 1965) ma madárvédelmi mintatelep és emlékmúzeum működik (avatásának éve: 1972), a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében. Az emlékmúzeum Chernel István mellett Bechtold Istvánnak is emléket állít. A kert előtt emlékmű magasodik. Az 1972-ben avatott kőszegi sípálya is az ő nevét viseli.

Fm.:
Utazás Norvégia végvidékére (Budapest, 1893); A lábszánkózás kézikönyve (Budapest, 1896); Madarak (In: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Vasvármegye (Budapest, 1898); Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségökre I-II. (Budapest, 1899); Az okszerű madárvédelem eszközei (Budapest, 1907); Madárvédelmi törekvések Magyarországon. Máday Izidorral (Budapest, 1911); A magyar birodalom madarainak névjegyzéke – Nomenclator Avium Regni Hungariae (Budapest, 1918, Aquila suppl.); A madarak nemzetközi védelme – Internationaler Vogelschutz. Für die Friedensverhandlungen in Paris bestimme Denkschrift (Aquila, 1919, 7-15)

Irodalom:
Almásy György: Chernelházi Chernel István (Aquila, 28, 1921, 7-13); Csörgey Titusz: Chernelházi Chernel István, 1865-1922 (Aquila, 28, 1921, 22-26); Dabasy Fromm Géza: Chernel István (Vasvármegyei Múzeum Évkönyve (1927-1929), 1929, 54-69); Mannsberg Avréd: Chernelházi Chernel István életének rövid áttekintése (Kócsag, 3, 1930, 1-10); Csaba József: Chernel István. Halálának 40. évfordulójára (Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 1, 1963, 49-55); Vertse Albert: Chernel ünnepségek Kőszegen. A Chernel-emlékkiállítás megnyitó beszéde (Aquila, 71-72, 1965, 11-13 [13-15]); Mannsberg Avréd: Chernel István, az ember (Aquila, 71-72, 1965, 17-25); Allodiatoris Irma: Chernel István 1865-1922 (Élővilág, 3, 1965, 176-178); Vig Károly: A Nyugat-magyarországi-peremvidék állattani kutatásának története (Szombathely, 2000) Bibl.: Schermann Szilárd: Chernel István munkáinak chronologikus jegyzéke (Aquila (1921), 1922, 33-40); Vértesi Péterné: Chernel István (Vasi Életrajzi Bibliográfiák, V, Szombathely, 1981) Magyar Agrártörténeti Életrajzok I, 285-287 Magyar Nagylexikon V, 315 Magyar Utazók Lexikona, 1993, 79 Magyar Életrajzi Lexikon I, 284 Gulyás, 1942, IV, 406-407 Szinnyei, 1893, II, 35-36 Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. 144-146. p.

Vig Károly