Visnya Aladár

1878. febr. 5. Pécs – 1959. márc. 22. Kőszeg

Tanár, múzeumigazgató. Édesanyja, Wiedmann Johanna nevelőnő, édesapja, Visnya Sándor kereskedelmi ügynök, majd gyarmatáru-kereskedő volt. 1903-ban kötött házasságot Szontagh Ottíliával. Általános és középiskoláit Pécsett végezte, 1896-ban a főreáliskolában érettségizett, latinból a Ciszterciek főgimnáziumában kiegészítő vizsgát tett. Matematikai tehetsége korán megmutatkozott, elnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat III. matematikai tanulóversenyének Eötvös-díját. Ugyanebben az évben iratkozott be a Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészeti Karára, ahol mennyiségtant és természettant hallgatott. Tagja lehetett az Eötvös Kollégiumnak is. Az egyetemen Rados Gusztáv professzor irányításával lineáris algebrával foglalkozott. Tanulmányait 1900-ban fejezte be. Két tanéven keresztül a Műegyetem Mathematikai Tanszékén megbízott adjunktusként dolgozott. 1901-ben középiskolai tanári diplomát szerzett matematika és természettan szakokból, bölcsészetdoktori oklevelét pedig 1902-ben kapta meg. Egyike volt azoknak, akik Magyarországon elsőként szereztek matematikából doktorátust.

1903 nyarától Nagyváradon, az Állami Főreáliskolában tanított. 1907 szeptemberétől egy éves ausztriai, franciaországi, olaszországi és hollandiai tanulmányúton járt, Göttingenben Eistein előadásait is hallgatta. 1908 és 1904 között a budapesti Mária Terézia Leánygimnáziumban oktatott. 1914. szeptember 12-től ideiglenesen meghívott, majd 1915. március 5-től kinevezett igazgatója lett a soproni Felsőbb Leányiskolának. 1918 novemberében elvállalta a gimnázium udvarán felállított meteorológiai állomás vezetését. A Tanácsköztársaság eszméi melletti kiállása miatt őrizetbe vették (1919), majd állásából elbocsátották. Az 1920-as tanévben a budapesti Erzsébet Nőiskolában vállalt állást, majd 1920-1921-ben a szentgotthárdi gimnáziumban tanított. 1921. július 1-én kényszernyugdíjazták. A következő hat évben hányatott életet élt, ügynökösködött, rézkarcokkal házalt, majd a szentgotthárdi Selyemszalaggyár könyvelője és igazgatóhelyettese lett, 1926-1927 között pedig egy győri vaskereskedésben dolgozott, mint tisztviselő és gépíró.

1927-ben megpályázta a kőszegi Gyurátz Ferenc Ágoston Hitvallású Evangélikus Leánygimnázium mennyiségtan és természettan szakos tanári állását. Pályázatában kérte – kifogástalan magatartásra hivatkozva – kényszernyugdíjaztatásának felülvizsgálatát. Pedagógusi munkáját 1927. október 15-én kezdhette meg újra. Tanári állásából 1937-ben vonult nyugdíjba. Élete során mennyiségtant, geometriát, természettant, vegytant, filozófiát tanított, de vállalta a német és francia nyelvek gimnáziumi oktatását is. Kiválóan beszélt németül, franciául, jól ismerte a latin, az angol és az olasz nyelveket is. Kőszegen azonnal bekapcsolódott a város kulturális életébe. Báró Miske Kálmánnal részt vett a kőszegi múzeum létrehozásában. Egyik fő rendezője volt az 1932-es jubiláris kiállításnak. 1932-ben igazgatója lett az akkor létesült Helytörténeti és Szülőföldismereti Múzeumnak (a mai Városi Múzeum jogelődjének). Gyűjtései alapozták meg a múzeum jelentős polgári anyagát. 1947-től átvette a Városi Levéltár és a Városi Könyvtár vezetését is. Élete során sokat betegeskedett, néha (pl. 1913) egész évben betegszabadságon volt. Megromlott egészségi állapotára hivatkozva többször kérte, hogy mentsék fel vezetői tisztségei alól. 1951-ben nyugdíjazták.

1936-ban és 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Állatrendszertani Intézete és az Országos Természetrajzi Múzeum munkatársainak bevonásával megszervezte a Kőszegi-hegység botanikai és zoológiai vizsgálatát. A kutatás eredményei a Vasi Szemle (a későbbiek során Dunántúli Szemle) oldalain jelentek meg, mint „A Kőszegi Múzeum közleményei (Publicationes Musei Ginsiensis)”. Fáradhatatlan gyűjtőtevékenysége hozta létre a múzeum természetrajzi gyűjteményét. A gyűjtemény a második világháború során részben megsemmisült, a megmaradt gyűjteményrészt a Magyar Természettudományi Múzeumban, illetve a szombathelyi Savaria Múzeumban őrzik. Nemcsak a múzeumi anyag gyűjtésében, hanem annak feldolgozásában is tevékeny részt vállalt. Elsősorban a puhatestűek, vízipoloskák, gombák és harasztok faunisztikai, florisztikai vizsgálatát végezte a Kőszegi-hegységben. Szerteágazó szakmai tevékenységén belül a liszteskék (Homoptera: Aleyrodidae) tanulmányozására fektette a fő hangsúlyt. 1941-ben jelent meg összefoglaló tanulmánya a magyarországi liszteskék földrajzi elterjedéséről, szisztematikájáról, melyben az Alpokaljára vonatkozó faunisztikai adatokat is közölt. Az Aleurochiton nemből új fajt is leírt. Tiszteletére kettő, tudományra új fajt neveztek el: Belba visnyai Balogh, 1938 és Sericoderus visnyae Csiki, 1940 (az utóbbi fajt a közelmúltban szinonimizálták).

Már egyetemi hallgatóként számos matematikai témájú publikációja jelent meg a Mathematische und Naturwissenschaftliche Berichte aus Ungarn (1898-1906), az Archiv der Mathematik und Physik (1906), a Mathematikai és Physikai Lapok (1896-1907) és a Középiskolai Mathematikai Lapok (1896-1905) hasábjain. Ismeretterjesztő cikkeinek zömét az Uránia (1904-1914) című lap számára írta. 1919 után csak 1924-ben publikált újra, a Harangszó című evangélikus lapban. Főbb faunisztikai, florisztikai, taxonómiai kutatási eredményeit a Természettudományi Közlöny (1927), a Vasi Szemle (1935-1940), a Folia Entomologica Hungarica (1939-1940) és a Fragmenta Faunistica Hungarica (1941) oldalain jelentette meg. Számos cikke jelent meg a Kőszeg és Vidéke és a Vasvármegye című napilapokban is. Sokat cikkezett a természettan, a vegytan, a természetfilozófia, a csillagászat és a meteorológia, valamint a repülés és a léghajózás témaköreiből. Tanügyi dolgozatainak a száma tíz fölött van. Hátrahagyott jegyzetei alapján kapunk képet ismeretterjesztő előadásainak magas számáról is. Hivatalosan két tankönyv bírálatára kérték fel. 1911 és 1912 között a Mathematikai Oktatás Nemzetközi Bizottsága magyar albizottságánál a cambridgei matematikai kongresszus anyagát rendezte.

1958-ban munkássága elismeréseként Szocialista Kultúráért Érdemérmet kapott. A Királyi Magyar Tudományegyetem Athletikai Clubjának 1899-es alapításakor annak választmányi tagja, később főjegyzője lett. E minőségben a Magyar Athletikai Szövetség Athletikai Szakosztályának is tagja volt 1903-ig, amikor tisztségéről lemondott. Nagyváradon az Országos Alkoholellenes Munkásegylet helyi szervezetének elnöke volt. Sopronban, a Városi Szépítő Egyesület keretében működő Családikerttelep Egyesület elnökévé választották. Részt vett az Országos Közoktatási Tanács Felsőbb Leányiskolai Albizottsága munkájában, a számtan és mértan tanterv kidolgozásában. Tagja volt a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak, az Országos Evangélikus Tanáregyesületnek, a Magyar Aero Szövetség szaktanácsának, ügyvezető elnöke volt a soproni Köztisztviselők Ellátási Szövetkezetének, a Magyar Meteorológiai Társulatnak. Szentgotthárdon a Dalos Egyesület választmányi és működő tagja volt. Tevékenyen részt vett a Pécs-Baranyai Múzeum Egyesület, a Soproni-, majd Kőszegi Városszépítő és Turista Egyesület munkájában. Kőszegen tagja volt a Diakonissza Egyesületnek, a Járási Gáz- és Légvédelmi Bizottságnak és az Evangélikus Nőegyletnek. 1909-ben, Serényi Gusztávval közösen, az Uránia Tudományos Színház számára színdarabot is írt. Álneve, betűjele: Viator; Antal Ervin; V; V. A.; a; a. a.; A; Ya; ya.

Fm.:
Zur Theorie der inducierten linearen Substitutionen (Mathematische und Naturwissenschafliche Berichte aus Ungarn (1898), 16, 1899, 187-193); A lineár helyettesítésekből képezett véges csoportok intranzitivitásának kritériumairól 1. – A lineár helyettesítések véges csoportjaihoz tartozó invariáns Hermite-féle alakok összességéről 2. (Mathematikai és Physikai Lapok, 12, 1903, 203-217, 355-371); A Piers-féle gombagyűjtemény katalógusáról (Vasi Szemle, 1, 1934, 181-182); Kőszeg és környéke Mollusca-faunája. Wagner Jánossal (Vasi Szemle, 3, 1936, 276-289); Vízipoloskák Kőszeg vidékéről (Vasi Szemle, 5, 1938, 169-174); Vergleichung zwischen Aleurochiton pseudoplatani Vis. und Aleurichton Forbesii (Ashm.) (Homoptera, Aleurodina) (Folia entomologica hungarica (1939), 5, 1940, 133-134); Érdekesebb harasztok új lelőhelyei Vas megyében (Vasi Szemle, 7, 1940, 278-282); Vorarbeiten zur Kenntnis der Aleurodiden Fauna von Ungarn, nebst systematischen Bemerkungen über die Gattungen Aleurochiton, Pealius und Bemisia (Homoptera) (Fragmenta faunistica hungarica, Suppl., 4, 1941, 1-19)

Irodalom:
.: Szövényi István: Dr. Visnya Aladár 1878-1959 (Vasi Szemle, 15, 1961, 141-142); Jeanplong József és Vértesi Péterné: Visnya Aladár természettudós (Vasi életrajzi bibliográfiák XV, Szombathely, 1984); Vig Károly: Szombathely és Kőszeg környéke faunisztikai feltárásának története 1950-ig (Állattani Közlemények, 83, 1998, 135-157) Bibl.: Jeanplong József és Vértesi Péterné (1984): u. a. Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. 941-943. p.

Vig Károly