Vörös István

1894. aug. 12. Sárvár – 1963. szept. 24. Egyházasrádóc

Tanító. Tanulmányait a Somogy megyei Csurgó Tanítóképző Intézetében kezdte meg, amelyet magán úton fejezett be; 1918-ban kapott elemi népiskolai tanító oklevelet. Először Nemeshollóson, majd 1919-től Egyházasrádócon helyezkedett el, mint tanító. 1922-től 1948-ig megválasztott felekezeti tanítóként is működött. Fiatal kora óta gyűjtötte a lakóhelye környékén előforduló rovarokat, jelentős szerepet vállalt az iskolai szertárak fejlesztésében. Gyűjteményei mind az első, mind a második világháború alatt megsemmisültek. Életében a harmadik gyűjtőperiódus 1946-tól 1962-ig terjedt, de ekkor már csak nagylepkéket gyűjtött. Gyűjtéseit Egyházasrádócon, Körmenden és Szentpéterfán, valamint a települések környékén végezte. A gyűjtési adatokat naplókban rögzítette, ezek nélkül a gyűjtemény tudományos értéke csekély lenne, hiszen a legtöbb példányon nincs pontos lelőhelycédula. Végrendeletének megfelelően, gyűjteménye a szombathelyi Savaria Múzeumba került. A kollekció zömét országosan elterjedt fajok alkotják, azonban néhány kifejezetten ritka fajt is képvisel néhány példány.

Fm.:

Irodalom:
Horváth Ernő: Vörös István és múzeumi hagyatéka (Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1964), 2, 1964, 101-107); Uherkovich Ákos: Egyházasrádóc környékének nagylepkefaunája (Macrolepidoptera) (Nyugat-Magyarország nagylepkefaunája I.) (Savaria, a Vas megyei Múzeumok Értesítője (1973-74), 7-8, 1979, 65-69). Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. 946. p.

Vig Károly