Gáyer Gyula, dr.

1883. febr. 16. Celldömölk – 1932. jún. 13. Szombathely

Botanikus, jogász, törvényszéki bíró, egyetemi magántanár. Mindkét szülői ágon régi polgári család sarja. Első felesége Kárpáti Margit (†1920), Kárpáti Kelemen premontrei kanonok, a Vas m.-i Régészeti Egylet titkárának unokahúga, gyermekük Margit. Második felesége Szüts Mária, gyermekük Gyula (1924). – Felsőfokú tanulmányait a bp.-i tud.-egy. bölcsész- (magyar-latin szak, 3 félév), majd jogi karán, később a kolozsvári M. Kir. Ferenc József tud. egy.-en végzi, ahol jogi (1907), majd bölcsész (term.-tud.-i) doktorátust szerez. Közben Bp.-en Simonkai Lajos, Kolozsvárt pedig Borbás Vince, a kor legnevesebb magyar botanikusai előadásainak is hallgatója. – 1906-tól ügyvédjelölt Celldömölkön, 1909-től a komáromi törvényszéken joggyakornok, majd 1911-től a vasvári kir. járásbíróság jegyzője. Még ebben az évben ugyane minőségben a szombathelyi kir. törvényszékre kerül. Az 1912-ben letett gyakorlati bírói vizsga után önálló működési kört kap. 1914-től a felsőőri járásbíróságon, majd a szombathelyi kir. törvényszéken albíró, 1915-től bíró. 1914-1918 között katonai szolgálatban (Pozsony), tartalékos főhadnagyként szerel le. – Elismert bírói főhivatása mellett a növénytannal már ifjúkora óta komolyan foglalkozott, rendszeresen és sokat publikált (160 dolgozat) nemcsak idehaza, de német nyelvterületen is. Botanikai munkássága három fő fejezetre tagolható. Egyrészt monografikusan feldolgozta az európai sisakvirág- (Aconitum), és a hazai szeder- (Rubus) fajokat, de az ibolyák (Viola) jobb taxonómiai ismeretéért is sokat tett. Másrészt az alpesi és a pannóniai flóratartomány közötti, átmeneti jellegű Praenoricum flóravidékének felismerésével hazánk Ny-i részének növényföldrajzi térképét pontosította. Fontos érveket gyűjtött a szelídgesztenye (Castanea) Ny-mo-i őshonossága mellett is. Harmadrészt sok fontos florisztikai adattal gazdagította a Dunántúl (Komárom, Pozsony, de elsősorban Vas m.), valamint Erdély és a K-i-Alpok növényvilágának ismeretét. Nagy értékű növénygyűjt.-ét a szegedi Ferenc József Tud.-egy.-nek ajándékozta, ahol az a II. világháború alatt szinte teljesen megsemmisült. Herbáriumának kis részét a szombathelyi Savaria Múz. őrzi. – Mindezen túl a térség kerti kultúrájának avatott ismerője és fejlesztője volt. A Vasvármegyeii Múzeum egyik újjáteremtőjeként 1923 és 1932 között a természetrajzi osztály (Szombathely) őre, elsősorban a növény- és állatgyűjtemény kezelője, jelentős fejlesztője. Széleskörű természetrajzi érdeklődésével elsősorban a növénytani, kisebb mértékben állattani és őslénytani, de a néprajzi gyűjteménytt is gyarapította. Monográfiában dolgozta fel egy fogyatkozó falu (Gödörháza, Vas m.) életrajzát. Szervezte a természetrajzi kutatásokat; a térség természetii emlékei fényképes megörökítésének és megóvásának egyik úttörője volt. A múzeumban didaktikus gyűjteményt állított össze a tanulóifjúság részére. – Időközben a Szegedre menekült M. Kir. Ferenc József Tud.-egy.-en tanított, ahol a növényföldrajz tárgyköréből magántanárként habilitált (1925), később munkássága elismeréseképpen c. nyilvános rendk. egy.-i tanárrá nevezték ki (1932). – Számos tudományos és közéleti társaság tagja, így az Académie Internationale de Geographie Botanique (Le Mans, 1910), a M. Kir. Term.-tud.-i Társ. Növénytani Szakoszt. tiszteletbeli tagja (1932), az Orsz. Term.-védelmi Biz. r. tagja. Közéleti publicisztikai tevékenysége részben az elszakított burgenlandi területekkel kapcsolatos, annak sorsa iránti aggódás hatja át. – Katonai szolgálatáért a vitézségi érem szalagjával ellátott koronás arany érdemkeresztet, később a Signum Laudis érdemrendet (1932) kapta. Celldömölk (1932) díszpolgára lett. – A róla elnevezett emlékérmet Vas m.-ben a term.-i értékek védelmében kiemelkedők kapják. Nevét számos növény (pl. Viola gayeri Becker 1903, Pulsatilla gayeri Simkovics 1906), Szombathelyen park, Celldömölkön könyvtár, iskola, utca és parkerdő is őrzi. Emlékművei és szobrai Szombathelyen (1934; Mayer Sándor, 1937, Vasvárm.-i Múz.-ok Barátainak Egyesülete), és Celldömölkön (1968, Vas M.-i Term.-védelmi Csoport; 1983, Szilágyi Bernadett) állnak.

Fm.:
Vorarbeiten zu einer Monographie der europäischen Aconitum-Arten (Magyar Botanikai Lapok, 8, 1909, 114-206, 310-327); Aconitum (in: Hegi, G.: Illustrierte Flora von Mitteleuropas. III. Bd., 1912, pp. 492-507); Aconitum (in: Schinz, H. u. Keller, R.: Flora der Schweiz. III. Aufl. II. Teil, Zürich, 1914, pp. 112-132); Supplementum Florae Posoniensis (Magy. Bot. Lapok, 16, 1917, 38-76); Prodromus der Brombeerenflora Ungarns (Magy. Bot. Lapok, 20, 1921, 1-44); Aconitum et Rubus (in: Jávorka S.: Magyar Flóra – Flora Hungarica, 1924, pp. 359-363, 485-519); A detrekőcsütörtöki láp és a morvamező keleti részének flórája. Magyar láptanulmányok I. (Degen Árpáddal és Scheffer Józseffel, Magy. Bot. Lapok, 22, 1923, 1-116); Die alpinen Moorpflanzen des Balatongebietes. Magyar láptanulmányok III. (Magy. Bot. Lapok, 23, 1924, 57-61); Vasvárm. fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv (Vasvm. és Szombathely város Kultúregyesülete és a Vasvm.-i Múz. Évkönyve, 1, 1925, 1-43; németül: Mitteilungen der Naturwissenschaftlichen Vereines für Steiermark, 64-65, 1929, 150-177). Szerkesztői munkásság: A Vasvm.-i Múz. Természetrajzi Osztályának évi jelentése (Annales Musei Comit. Castriferrei Sectio Hist.-natur., Szombathely, 1928); Annales Sabarienses: Folia Musealia (A Sectione Hist.-natur. Musei Comit. Castriferrei, Szombathely, 1932).

Irodalom:
Révai 8, 384; Győrffy István: Dr. G. Gy. (Acta Biologica Szegediensis, 3, 1934, 77-86); Lengyel Géza: G. Gy. emlékezete (Botanikai Közlemények, 31, 1934, 66-108); Gulyás X (1992), 530-532; Balogh Lajos: G. Gy. (In: Köbölkuti Katalin /szerk./: Szombathelyi tudós tanárok II. Szombathely, 2001). – Bibl.: Vértesi Péterné: G. Gy. In: Vasi Életrajzi Bibliográfiák VIII., Szombathely, 1983, 81 pp.).; Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Bp., 2002. 303-305. p.

Balogh Lajos