ArchÃvum
Tutajos és a fizika
A természettudományi gyűjtemények hasznáról a bogárklubban
2019.09.11
A múzeumbogár klub őszi évadnyitó foglalkozásának vendége Dankovics Róbert volt, aki a természettudományok és a múzeum kapcsolatáról beszélgetett a gyerekekkel.
Mi az a tudomány? – tette fel a kérdést a vendég. Így mindjárt közös elmélkedéssel indult a péntek délutáni klub. A tudományágakról folytatott eszmecsere végül arra a megállapításra vezetett, hogy minden természettudomány alapja a fizika, leíró nyelve pedig a matematika. Olvasmányaitokból bizonyára felsejlik, hogy Fekete István Téli berek című regényében Ladó Gyula Lajost (Tutajost) is hasonló kérdés foglalkoztatja: „A fizika – úgy látszik – a természettel egyszerre született… vagy talán a fizika szülte a természetet? Nono, ezzel vigyázni kell, mert volt ott egy kis kémia is…” A kémia is a fizikára épít – oszlatná el Tutajosunk aggodalmát vendégünk, ha éppen a „gunyhóban” tartózkodna. Ám foglalkozásunkra történetesen a Savaria Múzeumban került sor és nem a berekben.
De mi köze van mindehhez a múzeumnak?
A múzeum nem csupán az elmúlt idők társadalmi, hanem természeti emlékeit, értékeit is gyűjti, őrzi, rendszerezi és feldolgozza. A természettudományoknak jelentős szerep jut más szakterületek, például a régészeti kutatások során is. A múzeumbogár klubhelyiségben számos, nem csak ember alkotta műtárggyal találkozhatunk: az üveges szekrényekben különféle maradványok, preparátumok és a vizsgálatukhoz szükséges eszközök sorakoznak. A Savaria Múzeum természettudományi kollekciójának fontos része a herbárium, ám ez alkalommal az állatvilág kérdéskörével, valamit a kőzetek vizsgálatával foglalkozott a társaság.
A múzeumbogarak nagy érdeklődésére lekerültek a polcokról a kitömött madarak, emlősök, vízi élőlények száraz- és nedves preparátumai. A simogatásra irányuló szándékot megelőzve vendégünk figyelmeztette a gyerekeket, hogy a preparált madarak tolla és a kisemlősök szőre állagmegőrző, a kártékony múzeumbogarak távoltartására szolgáló vegyszerekkel van kezelve, ezért nem tanácsos tapogatni őket. Arról nem is beszélve, hogy mekkora kárt tehet ezekben az érzékeny műtárgyakban az érdeklődők sokaságának simogatása.
A foglalkozás keretében a gyerekek többek között szemügyre vehették egy vaddisznó méretes koponyáját, különös tekintettel annak 44 fogára, illetve egy oktatási célból preparált szamárlábat. Jóval nagyobb nagyítás (mikroszkóp) kellett egy metamorf kőzet és a Föld egyik legősibb élőlényének, a skorpiónak tüzetesebb vizsgálatához. A mi skorpiónk ugyanis alig több mint 3 cm-es. Mikroszkóp alatt szemlélve azonban méretesebb társaihoz hasonlóan borzongató látvány nyújt. Megtudtuk, hogy a nagyobb ollóval rendelkező fajok mérge kevésbé erős, ahogy Robi azt is elmondta, hogyan támad-védekezik, miként érdemes elfogni egy ilyen példányt. Szerencsére a kárpáti skorpió (Euscorpius carpathicus) szúrása kellemetlen, de nem életveszélyes. A pókszabásúak osztályába sorolható skorpióról aztán a rovarok, rákok, halak témájára, idegrendszerük felépítésére, működésére terelődött a beszélgetés.
A tenger mélységeiből egészen a hegységek magasságaiba ívelő társalgás során többek között arra is választ kaptak a gyerekek, hogy miként lehetséges a lélegzet visszatartás idejét kitolni, s hogy az emberi szervezet miként képes alkalmazkodni a megváltozott környezeti viszonyokhoz a tenger szintjétől a hegycsúcsokig. A téma gazdagságához képest szűkre szabott időben számos érdekes, hasznos ismerettel, élménnyel gazdagodtak a résztvevők.
Sztelly
