Archívum

A hideg, szeles idő ellenére ifjak és idősek egyaránt csatlakoztak a több mint 1848 méter hosszú városi sétához.

A 19–20. század fordulóján még Deák-ligetnek nevezett múzeumparkban Tóth Kálmán köszöntötte a résztvevőket. Miután mindenkinek adott egy vaktérképet, amelyen a séta helyszíneit lehetett bejelölni, rövid részletet olvasott fel a Vasárnapi Újság 1901. október 13-i számából. A címlapon közölt írás így kezdődik:

„Szombathely város közönségének régi óhajtása volt, hogy nagynevű szülöttének, egykori képviselőjének, Magyarország egyik legkiválóbb jogászának és a kiegyezés után első igazságügyminiszterének emlékezetét szoborral örökítse meg. Ez az óhajtás most valóra vált.”

A séta első helyszínén néhány strófa is elhangzott Horváth Boldizsár Deák szobra előtt című verséből.

E nép legméltóbb akkor volt reád,

Midőn magával küzködött,

S ön-gyengeségi ellen nyert csatát, –

Az isteneknek bírtuk mosolyát

E diadal fölött.

Mily változás ez, melyre ébredél!

Nem ismered fel tenhazád, –

Tán külalakja szebb a réginél,

De nem eszméid légkörében él, –

Más szellem lengi át.

A Fő tér 25. számú épületnél, Horváth Boldizsár szülőházánál Tóth Kálmán Az ország tükre című újság 1864. április 11-i számából olvasott fel néhány részletet, felidézve a jogtudós életútjának legfontosabb állomásait.

A régi városháza (Szily János u. 6.) előtt Tóth Tamás felvázolta az 1848-as forradalom és szabadságharc történelmi előzményeit és hátterét, majd a helyi eseményekről szólt. Az épület a korszakban nem csak a városi tanácsnak, de bírói hivatalnak és elemi iskolának is otthont adott. 175 éve, 1848. március 17-én a népgyűléssé bővült városi képviselőtestületi ülésen hangzott el az ún. szombathelyi 16 pont, amelynek előző napi megszövegezése jórészt a város akkori főjegyzője, Horváth Boldizsár nevéhez köthető. A „Tekintetes Vas vármegye közönségéhez alázatos kérvénye Szombathely város népének, a’ haza átalakulása ügyében” címet viselő irat jelentőségét emeli, hogy megfogalmazói – minden valószínűség szerint – a pesti 12 pont ismerete nélkül állították össze azt.

Az ismeretterjesztő séta résztvevői az épület udvarán kézbe kapták és felolvasták az 1848-ban a Bertalanffy-nyomdában sokszorosított 16 pont fénymásolatát.

Sajnos ez alkalommal a múzeumbarátok nem térhettek be a Vármegyeháza dísztermébe, ahol az 1848-as események jelentős helyi személyiségei, Vidos József és Szabó Miklós országgyűlési követek is megfordultak. Az 1848. március 13-án ülésező vármegyei közgyűlés tagjai még nem értesültek a bécsi forradalomról, viszont a követjelentések alapján Kossuth Lajos március 3-i országgyűlési beszédéről igen. A további eseményekről már a magyar és a német nyelvű lapokból is tájékozódhatott a vármegye közönsége. A március 17-re összehívott rendkívüli vármegyei közgyűlés lelkesen fogadta a követjelentéseket, majd a városi 16 pontot is, amelyet petíció formájában elküldtek a pozsonyi diétának és a vármegyék törvényhatóságainak.

Szombathely első gimnáziuma, a mai Smidt Múzeum 1773 óta álló épülete előtt Tóth Tamás Vass Viktor domborművére irányította a figyelmet, felidézve a szabadság ügyéért börtönt is vállaló, egykor a gimnáziumban tanító Laky Demeter és Sebesy Kálmán premontrei pap-tanárok emlékét.

1796-ban épült a Királyi Bölcseleti Líceum (Szily J. u. 4.) eredetileg egyszintes épülete. 1808-ban itt szerzett filozófiai képesítést Széchenyi István gróf. Az intézményben az 1848-49-es tanévben szünetelt az oktatás. 1848. december 28-án az osztrák csapatok bevonultak Szombathelyre. A középületeken lévő nemzeti színű zászlókat fekete-sárgák váltották fel. A császári csapatok későbbi mozgásai közben a líceum és a gimnázium épülete 1849 áprilisától ideiglenesen osztrák katonaság elszállásolására is szolgált.

A Járdányi Paulovics István Romkert sétányán át rövidebb út vezet a Petőfi-szoborig, ahol Tóth Béla Munkácsy-díjas szobrászművész bravúros statikai megoldásairól Ágoston Eszter beszélt, majd felkérte a jelenlévőket a Föltámadott a tenger című költemény közös elszavalására.

Nem árt felfelé tekinteni, máskülönben elkerüli a figyelmet a babérkoszorúval díszített emléktába Hollán Ernő szülőházán (Hollán E. u. 15.). A szabadságharcban hadmérnöki tudását főként Pétervárad erődítése során kamatoztató, később a kiegyezést előkészítő 15 tagú bizottságban, majd közlekedési, illetve honvédelmi minisztériumi államtitkárként tevékenykedő személyiség pályafutását Tóth Kálmán foglalta össze.

Ottjártunkkor még nem hervadtak el a virágok Batthyány Lajos gróf 2002-ben állított mellszobránál, de az élénk, csípős szél kitartóan lengette a koszorúk szalagját. A szintén Munkácsy-díjas Gaál Tamás szobrászművész két Batthyány-mellszobrot adott a hazának: az Ópusztaszeri Nemzeti Parkban elhelyezettet és a szombathelyit, amely az előbbi pontos mása. A séta zárásaként Ágoston Eszter idézte fel az ikervári uradalom egykori birtokosa, a vértanú miniszterelnök életútját – és utolsó szavait: „Éljen a Haza!”

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!