Archívum

A 16 tárlóban bemutatott kollekció számos témakört érintett: ipar, kereskedelem, vendéglátás, kulturális rendezvények, sportesemények. A tablókon színes plakátok vonták magukra a látogatók figyelmét. Mind-mind olyan dolgok, amelyek Szombathely hírnevét egykor szerteszét vitték a nagyvilágba. Mivel a projekt megvalósulásához hozzájáruló 18 magángyűjtő közül Spiegler Tibor ajánlotta fel a legtöbb tárgyat: mintegy 50 darabot, kínálkozott az alkalom, hogy e szerda délutánon a kurátor mellett ő kalauzolja a vendégeket, elmesélve a számára legkedvesebb relikviákhoz fűződő emlékeit, történeteit.

Az első vitrinekben Szombathelyről szóló kiadványok, folyóiratok mellékleteiként napvilágot látott városismertetők kaptak helyet. A következő tárló porcelántárgyakat tartalmazott, rajtuk a város címerének esetenként nem túl pontos képével.

– Ezek a porcelánok a szívem csücske. Először is, mert alulról súrolják a szépség határát, másodszor, mert minden hibájukkal együtt számomra kedves időszak, a gyermekkorom emlékét hordozzák. – mondta mosolyra húzódó szájjal a gyűjtő. Spiegler Tibor elmondta, hogy könyvön ülő porcelán baglyainak száma eléri a húszat, de már hiányát érzi a tárlóban láthatóknak. Ezek a kis emléktárgyak első pillantásra egyformának tűnnek, mégis egyediek: kézzel készültek a Bodrogkeresztúri Kerámia Szövetkezet egyik gyárában, magyar városok megrendelésére. A baglyok kiskönyvén az adott település jellegzetes épületeinek illusztrációja szerepel, így a szombathelyi darabokon a megyeháza, a ferences templom és környéke, vagy a székesegyház látható. Tibor egy ládában megutaztatva baglyait előszeretettel fényképezi őket a helyszíneken.

Hogy mi vezérli Spiegler Tibort gyűjteménye ilyen irányú gyarapításában? – A kényszer – mondta –, az érzés sürgető kényszere, hogy a világból kivesző dolgokat megmentsem, megőrizzem megsemmisüléstől. Úgy látja, hogy napjainkban hiányoznak a város hírét vivő kerámia emléktárgyak, kitűzők, amiket egy idelátogató turista emlékül vagy ajándékként magával vihet.

Bajzik Zsolt átvéve szót, megemlékezett a ’30-as években tartott ünnepi hetekről, amelyek növelték a térség idegenforgalmát. A minőségre nem csupán a rendezvény, de az aprónyomtatványok esetében is adtak a szervezők. Az idegenforgalmi iroda prospektusainak grafikái például plakátként is megállták a helyüket. Készítőik között olyan művészeket találunk, mint a szombathelyi születésű Csebi Pogány Istvánt (1908–1979), vagy a Munkácsy-díjas Gönczi-Gebhardt Tibort (1902–1994). Ezen kiadványok értékét tovább emeli, hogy rajtuk esetenként a napjainkban már nem látható épített és természeti környezet elemei jelennek meg: a Kioszk, a másodok világháborús légitámadások előtti megyeháza, a városi strand vagy az Erzsébet királyné emlékére ültetett gesztenyefa.

Hogy a retro plakátok korunk emberét is megszólítják, annak Bajzik Zsolt nem egy alkalommal tanúja volt a kiállításban tartott tárlatvezetések során.

– Hadd fényképezzem le ezt a plakátot! – kérte az egyik látogató, és hozzátette: – Most értettem meg, hogy a férjem Svájcban miért mondogatta, hogy Szombathely a világ közepe. Hiszen itt a római légiós jelvény nem Rómát, hanem Savariát jelöli.

Számos vidám történetet mesélt még Spiegler Tibor és Bajzik Zsolt, amiért azoknak is érdemes volt ellátogatni a tárlatzáró vezetésre, akik esetleg már a megnyitón, vagy egyénileg megtekintették a kollekciót.

Megköszönve a kiállítás megvalósításában közreműködők segítségét, különösen Bajzik Zsolt kurátori munkáját és a Szombathely MJV Civil Alaptól kapott anyagi támogatást, hasonlóan nagysikerű projekteket kívánva magunknak, Spiegler Tibor szavaival zárjuk tudósításunkat: – Mindenkinek az íróasztalfiókjában rejtőzik egy darabka történelem, legyen az bőröndcímke, számolócédula, bélyeg, fénykép vagy meghívó. Ezek a múltat idéző relikviák valamikor fontossá válhatnak számunkra.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!