ArchÃvum
Szoborfej torzó a kőtárban
avagy: akiből majdnem császár lett
2021.03.01
A Savaria Múzeum lapidariumában egy másfélszeres életnagyságú mészkőfej méltóságteljes komorsággal tekint a látogatókra. Varga Péter „Múzeumi tárgyak meséi” sorozatának következő epizódjaiban e rejtélyes torzó történetét ismerhetjük meg.
![Szoborfej torzó a kőtárban](images/vmb8293.jpg)
A római császárkor történetének van egy időszaka, amit a kortársak ezüstkor néven emlegetnek, de valójában több szempontból is aranykornak tarthatjuk. Az Augustus uralkodását követő, gyakran zűrzavaros időszakok, polgárháborús helyzetek arra a megfontolásra vezették az 1. század végén hatalomra kerülő uralkodókat, hogy utódaikat ne dinasztikus alapon, hanem arra alkalmasnak tartott, rátermett kortársaik közül válasszák ki. Így vonult be a Kr. u. 97–180 közötti időszak a jó császárok, vagy más elnevezéssel az adoptált (örökbefogadott) császárok kora néven Róma évezredes történetébe.
![Római Birodalom](images/vmb8284.jpg)
Az adoptálás volt az az eszköz, amellyel az uralkodó mintegy családjába fogadta az utódjául választott személyt, aki nem ritkán távolabbi rokonságához tartozott, alkalmasságát pedig a polgári kormányzat és a hadviselés területén már egyaránt bizonyította. Szintén fontos szempont volt az örökös megbízhatósága, kiegyensúlyozottsága. Minden bizonnyal az utódválasztás ezen módja is kedvező hatást gyakorolt a Római Birodalom katonai, infrastrukturális, társadalmi életére. A birodalom szinte minden tekintetben elérte fejlődése csúcsát. A mából visszatekintve azonban egyértelműen látható, hogy a korszak végén megindult a hosszantartó, több konszolidációs kísérlettel késleltetni, megszüntetni próbált hanyatlás.
![Szoborfej torzó a kőtárban](images/vmb8288.jpg)
Pannonia földjén is ez volt az az időszak, amikor a római hatalom, a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítése, a városiasodás, a kultúra legintenzívebben fejlődött. Claudius császár Kr. u. 1. század közepén történt provincia alapítása után a fejlődés a század végén lendületet vett. Kiépült a tartomány katonai szempontból elsődleges fontosságú úthálózata, a colonia és municipium rangú városok infrastruktúrája, ami vízvezetékek, szennyvízcsatorna hálózatok, templomok, kormányzati épületek, kőburkolatos utcák létrehozását jelentette.
Az 1. század második felében uralkodó Flavius-dinasztia (Vespasianus 69–80, Titus 80–81, Domitianus 81–96) idején, főleg uralmuk második szakaszában a polgári településeken jelentős építkezések történtek, a Duna-menti területeken pedig – az ismétlődő határincidensek, kisebb-nagyobb háborús konfliktusok miatt – a védvonalak kiépítése zajlott. A civil városalapítások eredményeként a tartomány polgári közigazgatása is megszervezésre került, amelyet a császárkultusz intézménye fogott össze. Ennek adtak keretet a tartományi gyűlések, amelyek pontosan nem ismert rendszerességgel, de az uralkodó születésnapját, jubileumi ünnepségeit megtartva ültek össze a tartomány vallási központjának erre a célra kiépített területén.
![Savaria](images/vmb8289.jpg)
Savaria - Szombathely története az alapítástól 1526-ig. Szerk.: Kiss- Tóth - Zágorhidi-Czigány 1998.
Pannonia tartomány vallási központja az 1. század végétől kezdve Claudius császár kolóniája, római jogú települése, Savaria volt. A település a nyugati határában található folyóról (Savarias) kapta a nevét. A folyó jobb parti területén alakították ki az Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superiorist, azaz: a felső-pannoniai császárkultusz oltára és kiszolgáló létesítményei céljára szolgáló területet. Az oltárépítmény környezetében templomok, szentélyek, mauzóleumok, a közösségi események lebonyolítására alkalmas terek kerültek kialakításra. A szent kerület nyugati részén kapott helyet Savaria színháza (theatrum) is, ahol népgyűléseket tartottak, színműveket mutattak be. Jelenlegi ismereteink szerint itt rendezték a császárkultusz ünnepein szokásos gladiátor küzdelmeket.
Minden bizonnyal elsősorban itt állították fel az istenné avatott volt császárokat és az éppen uralmon lévő augusztust ábrázoló szobrokat. Ez idő tájt a császárkultusz ünnepségei voltak azok az alkalmak, amikor a szabad római polgárok kinyilvánították összetartozásukat és a birodalom, illetve az azt megtestesítő uralkodó iránti hűségüket.
A Kr. u. 1. század végétől több későbbi római uralkodó töltötte be Pannonia tartomány kormányzójának tisztségét. Traianus, uralkodása előtt két évvel, Kr. u. 95-ben helytartóként (Legatus augusti propraetor) részt vett ilyen ünnepségeken. 106-ban, a dák háborúk után két részre osztott Pannonia kisebbik felének, Inferior-nak első helytartója lett utódja, Aelius Hadrianus. Ő Aquincumban, a II. Adiutrix legio parancsnokaként, amai Hajógyári-szigetenépült palotájában tartotta székhelyét. (A palota régészeti feltárására a 2. világháború utáni években került sor.)
A folytatásban Hadrianus uralkodásáról lesz szó. >> Írány a cikkhez!
Varga Péter (Cserga)