Archívum

A római császárkor történetének van egy időszaka, amit a kortársak ezüstkor néven emlegetnek, de valójában több szempontból is aranykornak tarthatjuk. Az Augustus uralkodását követő, gyakran zűrzavaros időszakok, polgárháborús helyzetek arra a megfontolásra vezették az 1. század végén hatalomra kerülő uralkodókat, hogy utódaikat ne dinasztikus alapon, hanem arra alkalmasnak tartott, rátermett kortársaik közül válasszák ki. Így vonult be a Kr. u. 97–180 közötti időszak a jó császárok, vagy más elnevezéssel az adoptált (örökbefogadott) császárok kora néven Róma évezredes történetébe.

Az adoptálás volt az az eszköz, amellyel az uralkodó mintegy családjába fogadta az utódjául választott személyt, aki nem ritkán távolabbi rokonságához tartozott, alkalmasságát pedig a polgári kormányzat és a hadviselés területén már egyaránt bizonyította. Szintén fontos szempont volt az örökös megbízhatósága, kiegyensúlyozottsága. Minden bizonnyal az utódválasztás ezen módja is kedvező hatást gyakorolt a Római Birodalom katonai, infrastrukturális, társadalmi életére. A birodalom szinte minden tekintetben elérte fejlődése csúcsát. A mából visszatekintve azonban egyértelműen látható, hogy a korszak végén megindult a hosszantartó, több konszolidációs kísérlettel késleltetni, megszüntetni próbált hanyatlás.

Pannonia földjén is ez volt az az időszak, amikor a római hatalom, a közigazgatás és az infrastruktúra kiépítése, a városiasodás, a kultúra legintenzívebben fejlődött. Claudius császár Kr. u. 1. század közepén történt provincia alapítása után a fejlődés a század végén lendületet vett. Kiépült a tartomány katonai szempontból elsődleges fontosságú úthálózata, a colonia és municipium rangú városok infrastruktúrája, ami vízvezetékek, szennyvízcsatorna hálózatok, templomok, kormányzati épületek, kőburkolatos utcák létrehozását jelentette.

Az 1. század második felében uralkodó Flavius-dinasztia (Vespasianus 69–80, Titus 80–81, Domitianus 81–96) idején, főleg uralmuk második szakaszában a polgári településeken jelentős építkezések történtek, a Duna-menti területeken pedig – az ismétlődő határincidensek, kisebb-nagyobb háborús konfliktusok miatt – a védvonalak kiépítése zajlott. A civil városalapítások eredményeként a tartomány polgári közigazgatása is megszervezésre került, amelyet a császárkultusz intézménye fogott össze. Ennek adtak keretet a tartományi gyűlések, amelyek pontosan nem ismert rendszerességgel, de az uralkodó születésnapját, jubileumi ünnepségeit megtartva ültek össze a tartomány vallási központjának erre a célra kiépített területén.

Savaria - Szombathely története az alapítástól 1526-ig. Szerk.: Kiss- Tóth - Zágorhidi-Czigány 1998.

Pannonia tartomány vallási központja az 1. század végétől kezdve Claudius császár kolóniája, római jogú települése, Savaria volt. A település a nyugati határában található folyóról (Savarias) kapta a nevét. A folyó jobb parti területén alakították ki az Ara Augustorum provinciae Pannoniae Superiorist, azaz: a felső-pannoniai császárkultusz oltára és kiszolgáló létesítményei céljára szolgáló területet. Az oltárépítmény környezetében templomok, szentélyek, mauzóleumok, a közösségi események lebonyolítására alkalmas terek kerültek kialakításra. A szent kerület nyugati részén kapott helyet Savaria színháza (theatrum) is, ahol népgyűléseket tartottak, színműveket mutattak be. Jelenlegi ismereteink szerint itt rendezték a császárkultusz ünnepein szokásos gladiátor küzdelmeket.

Minden bizonnyal elsősorban itt állították fel az istenné avatott volt császárokat és az éppen uralmon lévő augusztust ábrázoló szobrokat. Ez idő tájt a császárkultusz ünnepségei voltak azok az alkalmak, amikor a szabad római polgárok kinyilvánították összetartozásukat és a birodalom, illetve az azt megtestesítő uralkodó iránti hűségüket.

A Kr. u. 1. század végétől több későbbi római uralkodó töltötte be Pannonia tartomány kormányzójának tisztségét. Traianus, uralkodása előtt két évvel, Kr. u. 95-ben helytartóként (Legatus augusti propraetor) részt vett ilyen ünnepségeken. 106-ban, a dák háborúk után két részre osztott Pannonia kisebbik felének, Inferior-nak első helytartója lett utódja, Aelius Hadrianus. Ő Aquincumban, a II. Adiutrix legio parancsnokaként, amai Hajógyári-szigetenépült palotájában tartotta székhelyét. (A palota régészeti feltárására a 2. világháború utáni években került sor.)

A folytatásban Hadrianus uralkodásáról lesz szó.  >> Írány a cikkhez!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!