ArchÃvum
Retro játékok és babák bűvöletében
Beszélgetés Tóth Erika babagyűjtővel
2019.06.04
Csodálatos dolog a játék! Az emberiséggel egyidős, és a mai napig minden korosztályt megérint. Szélsőséges esetekben viszont függőséget okozhat. De tekintsünk el a káros vonatkozásaitól!
Vessünk egy pillantást a Berzsenyi Dániel Könyvtár kiállításának darabjaira, amelyeken generációk nevelődtek!
A könyvtárba érkező múzeumbogaraknak nem kellett felszólítás: szétszóródtak a kiállítótérben, ahol babát, búgócsigát, kisvasutat, repülőgép modellt, különféle építőket és társasokat, lottójátékot is láthattak. Az asztalokon közelebbről megszemlélhető, kipróbálható darabok kaptak helyet. Habár a kiállítás varázslatos sokszínűséget mutatott, nem csoda, hogy a gyerekek figyelme mégis hamar az asztalon elhelyezett játékok irányába terelődött. Legnagyobb közkedveltségre a 3D-s diakép nézegető, az egyedi készítésű Miki egér figura és az asztalon sétáló mini elefánt tett szert.
Szalainé Bodor Edit vidáman üdvözölte a gyerekeket és a vendéget, Tóth Erika babagyűjtőt, aki jó pár csodálatos porcelán babával érkezett. A gyűjtő röviden bemutatta a gyerekeknek a babagyártás történetét és kérdésükre azt is elmesélte, hogy miként alakult ki 1000 darabosra tehető porcelánbaba gyűjteménye.
A babagyártás Angliából indult. A papírmasé baba, aminek szabadalmaztatója Ludwig Reiner volt, az 1800-as évekből származik. – mesélte a gyűjtő, aki maga is büszke tulajdonosa egynek, amit most ideiglenesen a könyvtár vitrinje őriz. Különlegessége, hogy csupán részben papírmasé, arca már porcelánból készült. A papírmasét felváltó porcelánbabák törékeny szépségük miatt az angol kisasszonyok szobájának díszei voltak inkább semmint játékszerek. Csupán vasárnaponként, felnőtt felügyelete mellett, a teadélutánok során kerültek elő a vitrinekből. A babák arcát, végtagjait ún. biscuit (kétszer égetett) porcelán adja. Szemeik üvegből vannak, a kisebbek teste teljesen porcelán, míg a nagyobbaké kitömött anyagból készült.
A történeti bevezetés után kérdések özönével árasztották el a vendéget a gyerekek.
„A babának két lelke van, de lehet, hogy három, az egyiket a készítője lehelte bele, a másikat a kislány, aki játszott vele, a harmadikat a gyűjtő, aki szereti és megbecsüli.” (Nagy Ibolya)
– Hogy kezdődött a gyűjtőszenvedély, és melyik volt a gyűjteményed első darabja?
– Sárváron születtem, ott nőttem fel. Gyermekkoromban is szerettem babázni, barátnőimmel állandóan babáztunk, babaruhát varrtunk. Nem volt mobil, nem voltak kütyüink, ezzel töltöttük a nyarakat. Az egyik bolt kirakatában ezelőtt 13 éve megláttam egy gyönyörű porcelánbabát és nem tudtam otthagyni.
– Mikor döntöttél úgy, hogy babagyűjtő leszel?
– Úgy folytatódott a dolog, hogy ez a baba sokáig egyedül árválkodott a polcon… Füreden nyaraltunk, majd Tihanyra mentünk, ahol egy gyönyörű babamúzeum található. Három óra ott tartózkodás után sem lehetett elrángatni. Ekkor kezdtünk el gyűjteni, a párom éppen olyan lelkesen lesi és hozza haza a babákat, mint én. Ez körülbelül 2010-ben történt, s azóta jött össze az 1000-es nagyságú gyűjtemény.
- Vannak konkrét helyek, ahonnan gyűjtesz?
– A zsibikről. Úgy képzeljétek el, hogy amikor kimegyek a zsibire és meglátok egy babát… annak a babának az arca, mintha azt üzenné: Vigyél haza! Kisugárzásuk van. Olyan is van, amiből kettő van. A „Világ babái” sorozat darabjait például boltban lehetett vásárolni, hozzájuk tartozó füzettel. Én most az angol, brazil és indiai népviseletűeket hoztam el. Volt olyan sorozat, amit könyvvel együtt lehetett megvenni, például a híres írók regényeinek hölgy szereplőit mintázó sorozatot. A ruhájuk is hasonló volt ahhoz, mint amilyennek az író megálmodta.
– Hogy állsz a cseréhez?
– Volt már rá példa, hogy cseréltem, mert valaki szólt, hogy neki kettő van, nem volna-e kedvem, de nem sűrűn fordul elő.
– Melyiket szereted legjobban?
– A karakterbabák közül azokat, amelyiknek kilátszik a foguk. A sorozatszámmal ellátott babák ugyan egy csoportból valók, arcuk különböző: van síró, lebiggyesztett ajkú, nevető, könnyező… Egy sorozaton belül vannak azonos ruhájú babák. Van olyan babám is, amiből a világon csak 500 db-ot gyártottak. Minél kisebb a sorozatszám, egy baba annál értékesebb. Ha tanúsítvánnyal látják el, az tovább emeli az értéküket.
– Az értékük a kidolgozottságtól is függ? Például ha a szempillája vagy a haja igazi…
– Igen, ezek mind nagyon sokat „dobnak” az árán. Egy babakészítő hölgy például vállalja, hogy a gyermek, csecsemő élethű mását elkészíti. Ezeket hívják reborn babáknak, és van is rájuk kereslet. S ha úgy adódik igen, rendes haj felhasználásával is készülhetnek. De ha már a ruhák kidolgozottságát tekintjük, sokkal nehezebb, aprólékosabb munka azokat megvarrni, mint például egy valódi gyerek ruháját.
– Van valamilyen spray, amivel tisztán tarthatók?
– Mivel nagy a gyűjteményünk, kissé zsúfoltan vannak a babák. De tudni kell ápolni, gondozni őket, időközönként leszedegetni a polcról, leporolni. Spray nincs, amikor hazahozom, megmosdatom őket, ruháikat kimosom, kivasalom. Így frissen kerülnek a helyükre. Nincsenek vitrinek a lakásunkban, ezért egy állandó kiállításra szeretnék nekik helyet szerezni.
– Hány babádat törted már el?
– Kettőt. Pont a legértékesebbet. Az egyik egy olyan babám volt, amit a születésnapomra kaptam a páromtól. Egyedi, kézzel készített és minden végtagjában benne volt a gyártó monogramja. A lábfeje tört el neki.
– Miket gyűjtesz még?
– Mint a vitrinben is látható, babakellékeket: kocsit, pohárkát, edényeket…
– Barbie ott van a gyűjteményben?
– Az öreghölgy idén 60 éves! Nincs. Nincsen Barbie. Kettőt őrzők, ami a lányomé volt, de nem tekintem a gyűjtemény részének.
A beszélgetést követően a megfigyelőképességet próbára tevő feladatlap megoldására hívta a múzeumbogarakat Szalainé Edit. Az eredmény magáért beszélt: egy-két hibától eltekintve mindenki helyesen tudta a választ! Vajon Te, Kedves Olvasó megtalálnád a kiállításban Edit gyermekkori fotóját? Ha teheted, látogass el a 2019. július 15-éig megtekinthető Retrojáték- és gyermekportré kiállításra!
Sztelly
