Aktuális

A felettébb jó hangulatú, könnyed beszélgetésre idősebb és fiatalabb múzeumbarátok egyaránt kíváncsiak voltak. A vendégeket a kivetítőn pergő, emlékeket idéző fotográfiák fogadták. Tóth Kálmán, a beszélgetés vezetője arra kérte vendégét, hogy röviden fűzzön magyarázatokat az országjáró túrákat, régész- és örökségőr táborokat felidéző képekhez. Fellebbent a fátyol a „nareno” háborúról is. A népcsoportot hiába keresnénk a lexikonok lapjain. A „csatára” ugyanis a 2005. évi vándortábor során, Visegrádon került sor. A „római legiók” és a „narenok” ádáz küzdelméről Magna Deofilia Reba (vajon ki rejtezik e név mögött?)  jóvoltából részletes leírás maradt ránk.

Nagy Rebeka mindeddig nem kevesebb mint 22 múzeumbarát egyleti tábor résztvevője, majd szakmai segítője volt. Mi sem természetesebb: a csempeszkopácsi és szergényi gyűjtemények gondozásában is vezető szerepet vállalt. Értékőrző munkáját film dokumentálja.

A narrátor a múltidézést követően pályájának kezdeteiről és munkáiról kérdezte a vendéget. Rebeka elmondta: mivel édesapja a Vasi Múzeumfalu munkatársa, lényegében múzeumi környezetben nőtt fel. Ugyan volt olyan korszaka, amikor régész szeretett volna lenni, ám végül a restaurátori hivatás mellett döntött. Az archeológiával való kapcsolatot azonban nem szakította meg: egyetemi tanulóévei alatt a Szíriai-Magyar Régészeti Misszió önkénteseként két héten át részt vett Margat várának kutatásában, és számítani lehetett rá a múzeumbarát egyleti régésztáborok során is.

Diplomamunkájául Batthyány Erzsébet, a szombathelyi domonkos templom újjáépíttetője viseletmaradványainak restaurálását választotta. Láthattuk a kivetítőn a kegyes alapítónő koporsójának feltárás előtti állapotát. Az elborzasztó látványt követően jobban el lehetett képzelni, hogy a helyszínen bemutatott vállfűző restaurálása mekkora feladatot jelentett.

Rebeka ízelítőt adott legérdekesebb munkáiról. Így tárult elénk egy szövevényes történet a koronázási palást műkereskedelemben felbukkant darabkájáról. A 2,4×3 cm méretű szövettöredék teljes felületén aranyfonallal hímzett, amit három igazgyönggyel együtt, pamutcérnával, egy „Gros de Naples” típusú lila selyemszövet darabra rögzítettek. A textildarabka a BÁV centenáriumi aukcióján 21 millió forintért kelt el, de a Magyar Nemzeti Múzeum élt elővásárlási jogával.

Szintén érdekes története van a Pannonhalmi Főapátsági Múzeum kincstárából előkerült zöld szövetdarabkának, amely a mellette fellelt cédula szerint egykor Szent Imre herceg palástjához tartozott. A természettudományos vizsgálatok ezt nem támasztották alá, a restaurátor véleménye szerint azonban nem zárható ki a kapcsolat.

Sok érdekességet hallhattunk az OSZK-ban őrzött bársonykötetes corvinák Rebeka által folytatott eredetvizsgálatáról is. A lila és vörös színű bársonyok minden bizonnyal velencei eredetűek.

Mindezeken túl betekintést nyertünk a kőszegi kripták leletanyagába és a jáki miseruha restaurálásának folyamatába is. Végül Rebeka svájci ösztöndíjának tapasztalatairól és a textilrestaurálás technológiai hátteréről is hallhattunk.

A beszélgetés során nem „varrtunk el minden szálat”. Bízunk abban, hogy a 2024. évi nyári régésztábor résztvevői is találkozhatnak Nagy Rebekával, hiszen a tábor középpontjában Batthyány Erzsébet grófnő és kora áll majd.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!