Archívum

Azért, hogy a programban legyen egy kis gyaloglás is, nem a legrövidebb utat választottuk. Olyan túrázási lehetőséget kerestünk, amelyhez nem társul túl meredek emelkedő. Az út tervezésekor összegyűjtöttem a látnivalókat, így bakancslistára került a Boldog Mór kilátó, a millenniumi emlékmű és az apátsági arborétum is.

Szombathelytől Celldömölkön keresztül Győrszabadhegyig vonattal utaztunk, majd onnan Pannonhalmára indultunk tovább. Csatlakoztak hozzánk korábbi, celldömölki tagtársaink két vendéggel, Győrben egy pesti túratársunk, Pannonhalmán pedig egy házaspár várt minket, akik Győrből autóval érkeztek. Így 28-an vágtunk neki szép tavaszi napsütésben az útnak. Az út eleje a könnyed emelkedő leküzdéséről szólt, hogy felérjünk a 240 m magas dombtetőre. Amikor elértük a sárga sávjelzést, amely Pannonhalma és Győrszemere között fut végig, felértünk egy árnyas pihenőhelyre a Nagyboldogasszony kápolna alatt. Megebédeltünk, majd Szalai András egy verset szavalt el a nemrég leégett Notre Dame-ról. Ebédünk után fellépcsőztünk a templomdombra, a fehérfalú kápolnához.

A Boldogasszony-kápolna építése 1714-ben kezdődött. Eredetileg az apátság közelében élő nem magyar anyanyelvű lakosság plébániatemploma volt. Belsejében három barokk oltár és egy 18. századi kis orgona látható. A barokk épületet 1865-ben romantikus stílusban felújították, ekkor készült falainak és kapuzatának tagolása és díszítése is.

Az épület külső fa ajtaja nyitva volt, így a vasrácsok között be tudtunk kandikálni és fényképezni. A templom oldalában, a templomdomb alján három golgotai kereszt is található. Ezután déli irányba haladtunk a sárga háromszögjelzésen. Jobbról a tavaly épített lombkorona tanösvény lebegett a fák felett, pazar kilátást nyújtva Pannonhalmára és Ravazdra. A fényképezés és a tavaszi tájban gyönyörködés után egy közös fotót készítettünk, majd akik bírták a lépcsőzést, felmentünk a baloldali hatemeletes kilátó tetejére. Innen már más szemszögből az egész pannonhalmi dombság vidékét beláthattuk.

A kilátótól visszafordulva és a kápolna mellett továbbhaladva megkerestük a millenniumi emlékművet, amely eredetileg 1896-ban épült, de 1938-ban újra kellett építeni, leromlott állapota miatt. Sajnos le volt lakatolva az ajtaja, így a honfoglalásról szóló befejezetlen faliképet nem tudtuk megnézni. Az emlékműtől az út egyenesen az apátsághoz vezetett, mi most az apátsággal szembeni, kerítéssel zárt arborétumban tettünk sétát. Miután ez is domboldalon fekszik, így itt volt alkalmunk egy kis le-fel gyaloglásra. Az arborétum bejárása után egy kellemes lépcsősoron lementünk a városka központjába. Miután bőven volt még időnk a Győr felé  tartó autóbusz indulásáig, lehetőségünk nyílt egy kávé, üdítő, vagy uram bocsá sör elfogyasztására. De akadtak, akik friss lángost, palacsintát falatoztak.

Győrbe tartó buszos utazásunk a forgalmi dugók miatt kritikusra sikeredett, ugyanis a busz vagy 20 percet késett a végállomásig, és pár társunknak még jegyet kellett venni, de végül sikeresen vonatra szálltunk és kellemesen elfáradva, de élményekben gazdagodva érkeztünk haza.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!