Archívum

A pénz a Magyar értelmező kéziszótár szerint, „általános értékmérőként használatos érme, bankjegy vagy államjegy”. Számtalan szinonimája, illetve szleng formája ismeretes: bankó, zsozsó, készpénz, kápé, kenyérre való, dohány, suska, lé, lóvé, zseton, steksz, zsé, mani, lovetta, peták, della, guba, lepedő, rongy, zöldhasú, rugó, vas és még hosszasan sorolhatnám. Ezek közül néhányat saját kútfőből idéztek fel gyerekek. A pénzzel kapcsolatos szólások és közmondások kifejezései között tettek rendet, majd furfangos kérdéssort kaptak kézhez, amelyre a Savaria Múzeum római koros kiállítóterében leltek választ. Mindeközben hatványozottan igaz volt a mondás, hogy „az idő pénz”, ugyanis jelentős sestertius bevételt jelentett a gyors és helyes válasz a Verdemaxiumus, Naplevente és a Rock Angel névre keresztelt csapatok kincstára számára. Olyannyira, hogy már a római korban is használatos váltóra kerültek feljegyzésre a tételek.

De mihez kezdtek a gyerekek az így megszerzett vagyonnal? – kérdezheti a Nyájas Olvasó. Nos, hamarosan ez is kiderült: Tóth Kálmán múzeumpedagógus néhány felettébb hasznos és alkalmasint kimondottan szép műtárgymásolatot bocsájtott licitre. Kalapács alá került egy római kori mortarium (dörzstál), egy pár saru, hajítógép makett, olajmécses, terra sigillata edény, elefántcsontból faragott gladiátoros bicska, vámbélyegző, áldozati jelenetet ábrázoló bronz dombormű, egy dobótorony és egy rejtélyes bronztárgy is. Javaikon aztán túl kellett adniuk a tulajdonosoknak: szerencsejáték (kockajáték) és vásárlásra csábító reklám megfogalmazásával. Íme, a legügyesebbek:

A szerencsegépre:

Eddig munkával termettek csak a pénzek,
S most már a szerencse is ontja a zsetonokat.
S a barátod nem tarthatja már meg, bárhogy akarja,
pénzét nálad hagyja a társad.

A bronztárgyról:

Oly mesteri e mű,
hogy láttán ámul a fő,
S elnémul a nagy Ciceró.

A játék végén Kami pénztörténeti előadása következett. A pénzhez kapcsolódó első írásos forrásokra utalva felidézett egy mezopotámiai jogi iratot, miszerint 1 mina ezüstöt fizetett az, aki megharapta valakinek az orrát. Szintén 1 mina (= 10 sékel) volt a büntetése annak, aki valakit jogtalanul megpofozott. Szó esett Vespasianus császárról, aki az államkincstár feldúsításának érdekében nem átallott adót kivetni a nyilvános illemhelyekre . A sok más érdekességet tartalmazó foglalkozást régi pénzérmékhez kapcsolódó feladatok színesítették. Zárásul pedig néhány, Vas megye területéről származó éremkincslelet szerencsés előkerülésének történetét is megismerhették a résztvevők.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!