ArchÃvum
Nem megy feledésbe a szombathelyi villamos
a villamosnapi sétán jártunk
2022.09.29
125 év telt el azóta, hogy Szombathelyen – az országban harmadikként – 1897. június 4-én csilingelve útjára indult az első villamos. S noha utolsó útját 48 éve, 1974. augusztus 20-án tette, az irányában tanúsított lelkesedés máig töretlen.
Spiegler Tibor megálló táblánál (Fotó: Tóth Kálmán)
Szép hagyományként él a villamosnapi séta Szombathelyen, s úgy tűnik, generációról generációra öröklődik is a villamos iránti szeretet annak ellenére, hogy már nem jár. A 2022. szeptember 23-án, pénteken 16 órakor, az Éhen Gyula térről indult egy nosztalgikus, kicsiket és idősebbeket egyaránt megmozgató rendezvény, amelyet a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja, a Smidt Múzeumért Alapítvány, a Szombathelyi Szépítő Egyesület és a Vasi Múzeumbarát Egylet közösen hívott életre. Nagy öröm volt látni, hogy a verőfényes őszi napon sokan csatlakoztak a Spiegler Tibor helytörténeti kutató által vezetett sétához, amelynek során 16 megállóhelyen számtalan történeti érdekesség hangzott el. Mi több, a villamos történetéhez és a helyszínekhez kötődő kérdésekre helyesen válaszolók között értékes ajándékok találtak gazdára.
Fülöp Tibor a villamos egy korabeli felvételével kezében (Fotó: Tóth Kálmán)
A villamos próbaútjára 1897. május 1-jén került sor. Az egyik villamoskocsit Edelmann Sebő gimnáziumi tanár, a másikat Gothard Jenő gépészmérnök, csillagász vezette. Az új tömegközlekedési eszköz kezdeti fogadtatása nem volt egészen felhőtlen, hisz a környező lakók nyugalmát hajnali 5 órától 23 óráig csilingelésével és zúgó hangjával érezhetően zavarta. Az ellenérzés azonban hamar eloszlott, a villamosvasút a modern város nélkülözhetetlen kellékévé vált. Szombathelyi sajátosság például, hogy Pick György birtokos kezdeményezésére 1900. december 30-tól postaládák kerültek a villamosra. Az utazó postaszekrény tartalmát a kalauzok a vasútállomáson lévő levélszekrénybe helyezték. Az eredetileg zöld, majd piros, végül sárga színben pompázó villamoskocsik jelenléte felpezsdítette a Nyugat Királynőjének közlekedését.
A villamosvasút megszűnését megelőző években az 5 motor- és 4 ikerkocsi napi 20–22 ezer utast, évente kb. 7 millió 800 ezer főt szállított. Emlékét 2007 óta a Smidt Múzeum udvarán sínpárra helyezett sárga SZVV – 1-es számú kocsi őrzi.
Emlékezetes pillanat a Fő téren... (Fotó: Tóth Kálmán)
A villamosnapi rendezvény kiemelt helyszínein – a múzeumparkban, a Fő téren és a Smidt Múzeum kertjében – villámcsődület jellegű programok szórakoztatták a séta résztvevőit. A kor hangulatát idéző zeneszámok a Savaria Szimfonikus Zenekar három tagjának előadásában hangzottak el.
A múzeumparkban Tóth Kálmán múzeumpedagógus, Várnainé Balogh Beáta tanár és a Zrínyi iskola tanulói által előadott jelenetben Nagy Lajos Képtelen természetrajz című kötetéből A villamos-állat című részt hallhatta és láthatta (!) a nagyérdemű. Az előadás különlegessége a zöld villamosmakett megjelenése volt, amely még a 2017-ben tartott flashmob során debütált. A Fő téren a Villamos(l)nap első számát talpraesett rikkancsok osztogatták. A nap fénypontjára a Smidt Múzeumban került sor, ahol Spiegler Tibor elmondta, hogy az 1927-ben gyártott, eredetileg „benzinmotoros sínautóbuszt” 1940–43 között alakították villamos pótkocsivá, amely 41 fő szállítására adott lehetőséget: 14 ülő és 33 állóhellyel rendelkezett.
Végül Takóné Hoós Ildikó is felpattant a villamosra (fotó: Szombathelyi Szépítő Egyesület)
A Smidt Múzeum udvarát álló 1-es számú kocsi 6-os számot viselő „testvére” Szentendrén látható.
A helytörténeti kutató beszédét irodalmi előadás követte. Takóné Hoós Ildikó szerkesztésében megvalósuló műsor prológusát Weöres Sándor Beszélgetés-foszlányok a szépről című írásának rövid részlete, majd az út és az utazás végtelen toposzát a haikuk rövidségében megragadó versek adták. Hirtelen villamoszaj, csengetés hallatszott, és a sárga villamoskocsi közelében nagy tülekedés támadt. Ildikó humoros vers előadása kezdődött, amelyben ráismertünk a mai villamosok utasainak jellegzetes karaktereire. Az Erdős Virág után szabadon átvett versben egymás után szálltak fel a sárga járműre a könyökölők, a puccosak, a spiccesek, a trógerek, a brókerek, az álruhások, mobilmániások, isisek és gimisek…, mindenféle dilisek. Értsük jól: aki vakmerő és vidámságra hajlamos, annak jobban megfelel az egyes számú villamos! Sokaknak lám, megfelelt, ugyanis az előadást követően ki-ki felpattanhatott a belülről képekkel díszített villamoskocsira.
A séta részvevői egészen a Szent István-parkig követhették a hajdani villamos útvonalát, ahol Szalainé Bodor Edit, a BDK helytörténeti klubjának vezetője villamostörténeti totóval várta a legkitartóbbakat.
