ArchÃvum
Múltba vesző szirénaszó
2023.05.22
Május 10. a mentők napja adott alkalmat a múzeumbogár klub tagjai számára, hogy rendhagyó múzeumlátogatás keretében felkeressék a Fúsz Ernő Mentőmúzeumot.
Megvallom, hogy eleinte a „mentőmúzeum” szó hallatára lelki szemeim előtt a ’90-es években népszerű Vészhelyzet-sorozat képsorai jelentek meg. Ám – mint kiderült – a gyűjtemény nem a véres részletek bemutatására specializálódott. A tárlókban sokkal inkább híres mentősök relikviáival és a gyógyítás, életmentés eszközeivel, dokumentumaival, képeivel találkozhattunk. Kalauzunk Kenyeri Ferenc, a múzeum vezetője volt, aki elöljáróban röviden mesélt az 1948-ban alakult OMSZ előzményeiről, a sürgősségi orvostan fejlődéséről, az eleinte repülőgéppel, majd helikopterrel végzett légimentőszolgálat bevetéseiről. Megismerkedtünk olyan fogalmakkal is, mint a „szállítási trauma”, és a régi mentési eszközök használatára vonatkozóan sok hasznos gyakorlati tudnivalóval gazdagodtunk. Mindemellett vezetőnk a mentősök életéből vett számos elképesztő, olykor humoros „helyzetet” is megosztott velünk. Régen volt olyan mentős-babona – mesélte –, hogy az az eszköz, amelyik már sikeres újraélesztésben vett részt, szerencsét hoz.
„A jelen fejlettsége a múltban gyökeredzik, s a jövőt csak akkor érdemeljük ki, ha múltunkat megbecsülni, tanulságait hasznosítani tudjuk”
– olvasható a mentés történetéről szóló táblán az örökérvényű megállapítás. Egy, a témában járatosabb szerző tollára vár arról írni, hogy milyen mértékű technikai fejlődés történt a mentősök életében.
A teremben relikviák széles tárháza sorakozott: egyenruhák, jelvények, kézi- és guruló hordágyak, ambu-baba, és különféle mentősládák, nyakrögzítők, sínek, vérnyomásmérők. Nem csupán mentális, de komoly fizikai erőnléttel kell rendelkeznie annak, aki a mentős hivatást választja. A betegek szállítása, emelése mellett a kb. 17 kg-ot nyomó teljesen felszerelt hátizsákkal is képesnek kell lennie minél előbb a betegekhez jutni, akár a legfelső emeletre is – tudtuk meg. A ’60-as években megjelenő defibrillátorok súlya is elérte a 20 kg-ot, mígnem megjelent kisebb, hordozhatóbb változatuk. A mai fiatalok számára szerencsére már ismeretlen az úgynevezett Heine-Medin-kór (járványos gyermekbénulás), ami egyes esetekben a tüdőt támadta, úgynevezett „vastüdőbe” kényszerítve a betegeket.
A múzeum emléket állít neves Vas vármegyei mentőtiszteknek, orvosoknak is. A múzeum névadója, dr. Fúsz Ernő országos vezető mentőtiszt tárlójában a magyar mentésügyért végzett tevékenységének elismeréseként számos érmet, oklevelet találunk. A Szombathelyen született Fúsz Ernő, aneszteziológus asszisztensként és mentőtisztként dolgozott, komoly műszerész szakértelemmel is rendelkezett, ami szintén elengedhetetlen volt a mindennapok során. Ő kezdeményezte a a szombathelyi mentőmúzeum létrehozását is, aminek megnyitását már nem érhette meg, ám fáradozásért az utókor róla nevezte el a gyűjteményt.
Mellette egy legendás mentőorvosról, dr. Nagy Gáborról szól egy tárló. A közszájon forgó legenda szerint már közeledő lépteinek kopogásától is jobban lettek a páciensek.
A terem közepén látható vitrinek a magyar mentésügy 100 évéből vett fotó-, dokumentum- és kiadványgyűjteményt őriznek. A Budapesti Önkéntes Mentőegyesületet, amely 1887. május 10-én kezdte meg működését, dr. Kresz Géza (1846–1901) tisztifőorvos alapította. Európában elsőként Budapesten már 1902-ben működött gépkocsi a mentés megsegítésére: egy 3,5 lóerős elektromos jármű. Ennek makettje előtt kicsit hosszabban elidőztünk. Sétánk során Kenyeri Ferenc a mentősök hitvallásából is átadott egy darabkát a jelenlévők számára: a mentőben nem számít a pártállás, vallási hovatartozás vagy a származás, csak az EMBER, aki segítségre szorul. Kevesen tudják, hogy Szombathelyen látták el a Kádár-rendszer vezető kulturális ideológusát, Aczél elvtársat – Réz György álnéven.
Időközben ornitológus öregbogarunkat is elszólította a kötelesség. Norbi üzenetet kapott, hogy madarat kell mentenie. Lám, van egy „mentős” köztünk is!
Sztelly
