Archívum

A foglalkozás középpontjában az egyiptomi macskamúmiák álltak. Nem cicóztunk: Kántor Orsolya és Szabóné Lesch Andrea instrukciói alapján hozzá is fogtunk a munkához. A szorgos kezek Ágoston Eszter (Sztelly) Miccológiai előadásának idejére megpihentek egy kissé. A történelmi visszatekintés mellett a vad- és a házimacska fajtákkal ismerkedhettek meg a résztvevők. Érdekes kérdésekre kaphattak választ, például: Mikor szegődött az ember nyomdokába a négylábú? Hogy mondják és hívják különböző nyelveken a macskát? Hogy néz ki a macskák biológiai törzsfája? Mikortól beszélhetünk egyáltalán ember-macska „barátságról”?

Az ember és a macska kapcsolatára már a neolitikumból származnak bizonyítékok. A régészek egy Ciprus szigetén feltárt, a Kr.e. 9500-ból származó sírban „gazdája” mellé temetve egy afrikai vadmacska (felis silvestris lybica) csontjaira bukkantak. Arra nézve, hogy a macska valóban „szelídítve” volt-e, nincsenek bizonyítékok, ám beszédes a csontok elhelyezkedése.

A vadmacska 5 fajtája közül az európai változatáról (felis silvestris silvestris), felismeréséről, életmódjáról és veszélyeztetettségéről hallhattak információkat és láthattak érdekes felvételeket a jelenlévők. Az előadást rövid macskafajta-felismerő játék zárta.

Sztellytől Schmidtné Vinczi Réka vette át a szót, aki az egyiptomi istenek közül a macskaként ábrázolt istenségekről: Mafdetről, Sahmetről, Bastetről mesélt, majd arról a különleges Bastet-szobrocskáról, amely a Savaria Múzeum gyűjteményének részét képezi.

Mindazok számára, akik szívesen mélyednének el a témában, szeretettel ajánlom Varga Péter „Megmacskásodunk” című sorozatát. Kezdd el az első részt ITT! Vagy tekintsd meg a galériát!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!