Aktuális

A Vasi Múzeumbarát Egylet a Szombathelyi Szlovén Önkormányzattal és a Pável Ágoston Szlovén Kulturális Egyesülettel együttműködésben 2011 óta szervezi meg a virágvasárnapi Pável-sétát. 2024. március 24. napsütéses, noha csípős, szeles időre virradt. Idén több mint 60 fővel indultunk Szentgotthárdra, a Pável Ágoston Múzeumba. Ezúttal is szívélyes vendéglátásban részesítette a jelenlévőket Horváth Tiborné, Ágnes intézményvezető, Károly Andrea múzeumpedagógus, Gáspárné Mayer Margit tárlatvezető, akik beszámoltak az intézményben folyó szakmai tevékenységről. Tőlük Mukicsné Kozár Mária néprajzkutató vette át a szót, hogy – Pável Ágoston tanulmánya nyomán készült – vetítettképes előadásában ismertesse a lentermesztés és -feldolgozás folyamatait.

Előadónk közölte, nem szándékozik „páveli” részletekbe bocsátkozni. Mi sem tesszük. Dióhéjban az alábbiakról hallhattunk: az őrségi és szlovén falvakban egyaránt foglalkoztak a len termesztésével és feldolgozásával. S mivel ugyanazokat az eszközöket használták, elnevezésük is szláv eredetű (len-lén, motolla-motovilo, takács-tkalec). A len elvetése kötényből vagy vetőruhából történt. Mikor a len nyáron beért „kinyűtték” a földből és a réten felállítva szárították. A lenbugát a maggal fa-vasfogú lendergálóval / fésűvel vagy sulyokkal verték ki. Magjából olaj vagy takarmány, szárából vászon készült. Csomókba kötötték, áztatták, majd megszárították. Tilón törték, gerebenen fésülték, csomókba kötötték, majd fonalat fontak belőle. A len elvetésétől a felvetéséig egy év telt el! A fonalat motollával rendezték motringokba, hogy aztán mosást, szárítást követően a gombolyítóval gombolyagokba tekert fonal a takácshoz kerüljön. Szentgotthárd szlovén lakta területén többnyire férfiak szőtték a vásznat. A kivetítőn rekonstrukciós fényképfelvételek engedtek betekintést munkafolyamatokba, amelyeket Pável Ágoston munkatársa, Csaba József készített az 1930-as, ’40-es években. A néprajzkutató feljegyzései halála után 30 évvel, 1976-ban láttak napvilágot leánya, Pável Judit szerkesztésében, Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei címmel. A kötetből többek között a rokka 21 részének elnevezését is megismerhetjük. A múzeumi kiállításban viszont közelebbről megtekinthettük a lenfeldolgozás minden eszközét: a guzsalyt, a rokkát, a takácsgombolyítót, a kerekes- és kézi motollát. 

A múzeum bejárását követően a Nagyboldogasszony Plébániatemplomba sétáltak át a múzeumbarátok, ahol lélekemelő ünnepi szentmisén vehettek részt. Bodorkós Imre atya üdvözölte a Szombathelyről érkezett vendégeket, majd kifejezte afeletti örömét, hogy a templomban a magyar és szlovén hívek közösen dicsérhetik a Jóistent. Ezt követően ünnepi körmeneten vehettek részt a hívek, ki-ki egy pálma- vagy egy barkaágat tartva jelenítette meg Jézus jeruzsálemi bevonulásának történetét. A Máté-passió Soós János vezénylésével, a Szent Bernát Kórus gyönyörű szólamaiban hangzott el.

A lelki töltekezés után a Hársas-tó helyett a Pável Ágoston Múzeumba tértek vissza a séta résztvevői, ahol M. Kozár Mária Pável Ágoston népi halászatról szóló írásából olvasott fel egy részletet. Az 1940-ben, Szalafő környékén gyűjtött anyagban többek között a hálóval, horoggal, kosárral történő halászatról, illetve a rákászatról hallottunk. A rákot többnyire „rácsával” fogják, de „úgy is lehet rákot fogni, hogy a part mellett növő zsámbékos sást kihúzzák, és rajta vagy a gyökérzeten lóg a rák” – írja Pável, aki mindemellett még négy különböző halétel elkészítésének módját is közölte.

Pável Ágoston és Benkő Irén 1914. április 14-én kötötték össze életüket Szentgotthárdon. Ez alkalomból Szalai András Pável Ágoston Énekek éneke és A fehér csend ma: komor kárpit című költeményét szavalta el, majd a jelenlévők nagy örömére több vidám verset is elmondott.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!