ArchÃvum
Kajárpéci élmények
Túra pincelátogatással és tökfesztivállal
2019.10.09
Az idei évben többször szerveztünk múzeumbarát tagjainknak túrákat a Zalai-dombsághoz. Felmerült bennünk a kérdés: vajon mennyire lehet más a Győr közeli Pannonhalma dombvidéke, a táj, a települések, a hagyományőrzés?
A kérdésként felmerült gondolatot tett követte és kipécéztük magunknak úti célul Kajárpécet, mégpedig a falu nevezetes napján, a Tökfesztivál alkalmából.
Ezúttal esős napra ébredtünk. Az eső ellenére Szombathelyről 27-en indultunk el. Vonattal utaztunk Győrig, onnan autóbusszal Kajárpécig. A település déli részén található Kajár már a honfoglalás idején is létezett, az északi részen elterülő Kispécről pedig a 15. századból van írásos feljegyzés. A két települést 1950-ben egyesítették. Múzeumbarát létünkre helyénvaló volt, hogy az ismerkedést a falumúzeumban kezdjük. Kedvesen fogadtak bennünket és megismerkedhettünk a helyi ásatások során talált honfoglalás kori emlékekkel, a korabeli használati tárgyakkal, az iparosok szerszámaival, a település történetét feljegyző kiadványokkal és sok más helyi érdekességgel. A helytörténeti gyűjtemény megtekintése után a faluban sétálva kívülről meg tudtuk nézni az evangélikus templomot, üvegajtón keresztül láttuk a felújítás alatt lévő katolikus templomot, mivel ezek a 18. század végén csak pár év eltéréssel épültek, mindkettőn jól felismerhetők voltak a késő barokk jegyek.
Ezt követően eleget tettünk Kocsis Ferenc házigazda kedves meghívásnak: ellátogattunk a Kapus Borházba, ahol elfogyasztottuk a tízórainkat, de vendéglátóink lilahagymás zsíros kenyere és az ötféle bor is mindenkinek ízlett. Az épület teraszról gyönyörködtünk a mellette elterülő dimbes-dombos tájban, a szőlőültetvények sokaságában, majd vendéglátóinktól elköszönve, esőkabátjainkat felvéve, az esernyőket felhúzva indultunk a mintegy 10 km-es túránkra. Az eső nem zavart bennünket különösebben, de mindjárt az út elején igazi kihívásban volt részünk: mintegy 200 méter hosszúságban a felázott, agyagos úton a dombtetőre csak csúszva-mászva tudtunk feljutni. Szinte mindannyian sárosak lettünk, amin jókat kacarásztunk. Az út további része kellemesebbnek bizonyult. Főleg erdei, füves utakon haladtunk és félúton elértük a környék egyik idegenforgalmi nevezetességét, a Hatos-tölgyet. Ennek a több mint 300 éves fának a hat törzse egy gyökérből nőtt ki. Nem véletlen, hogy ezt a helyet a környéken lakók látványos pihenőhellyé alakították és az erre vezető túráknak a Hatos-tölgy mindenkor kedvelt megállóhelye.
Tovább haladva körtúránkon, erdőkön, réteken barangoltunk, gyönyörködtünk az őszi kikericsek virágpompájában, majd egy látványos, mély szurdokvölgybe értünk. Ezt követően réges-régi védett pincék mellett haladtunk el és a közelben feltűntek újra Kajárpéc házai is. Innen már könnyű volt elérnünk a Tájházat, ahol a település Tökfesztiválját tartották.
Ennyi tököt egy helyen ritkán lehet látni! A Tájházat a Kajárpéci Hagyományőrzők Egyesülete üzemelteti, amely épületben szintén sok múltbeli emléket helyeztek el. Erre az alkalomra az udvart is feldíszítették ötletes tökkompozíciókkal. Rendezvénysátort állítottak fel, finomabbnál finomabb, főleg tökből készült ételeket kínáltak a helyi közreműködők, de a húsételek is kiválóak voltak. A rendelkezésünkre álló egy órában mi is több mindent megkóstoltunk és jó érzéssel indultunk a buszmegállóba, majd utaztunk vissza Szombathelyre. Igaz, hogy utunk során egész nap esett, néha csak csöpörgött az eső, de ez semmit sem vont le lelkesedésünkből és a túrát szép emlékként raktároztuk el magunkban.
Végezetül a beszámoló elején feltett kérdésre is illene választ adnom. A pannonhalmi dombság ugyanolyan szép, mint a zalai. Az itt élő emberek ugyanolyan kedvesek, mint a zalaiak. Ők is ugyanúgy tisztelik a hagyományokat és ugyanolyan szeretettel őrzik azokat, mint a nyugati határ mentiek. Az itteni dombok terméséből készült bor ugyanolyan finom, mint a zalaiak nedűje. Akkor hát merre induljunk, ha túrázni akarunk? Bármerre mész, a természet mindenhol szép. Minél több tájat megismersz, élményekben annál gazdagabb leszel. Még ha egész utadon esik is az eső az sem baj. Zubor István hegymászó és turista ezt nagyon szépen fogalmazta meg:
„Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend, és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét… Nem esik kétségbe, ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!”
Egyetértve a fenti gondolatokkal újra és újra vágyunk a természetbe, s ahogy egy útról hazaértünk, már a következőn gondolkodunk. S ameddig egészségünk engedi, bizonyára ez a jövőben is mindig így lesz…
Antalovits György
A kajárpéci túráról, Antalovits György albumában még számos fényképfelvételt láthat... Tekintse meg!