aa
Hűséges és bátor falvak, revíziós törekvések
Feltöltve: 2022.04.08
Dr. Melega Miklós levéltár-igazgató tárlatvezetése és örökségpedagógiai foglalkozása a MNL Vas Megyei Levéltára "Túlélni a tragédiát. – A trianoni békediktátum következményei Vas vármegyében" című kiállításban.
A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Túlélni a tragédiát. – A trianoni békediktátum következményei Vas vármegyében című kiállítása inspiráló közegnek bizonyult a diákvetélkedőben részt vevő középiskolásoknak szóló örökségpedagógiai foglalkozás megvalósításához. Dr. Melega Miklós levéltár-igazgató, a kiállítás kurátora először körbevezette a diákokat a teremben, miközben ismertette velük a tárlat egyes fejezeteit. A tárlatvezetést önálló csoportmunka követte: egy feladatlap megoldása, majd értékelése során új ismereteket szerezhettek a résztvevők.
A továbbiakban a hűséges és bátor falvak történetét ismertette a diákokkal a foglalkozásvezető. Elmondta, hogy rögtön a trianoni szerződés aláírása után számos, Ausztriának ítélt Vas megyei településen tiltakozás kezdődött. A magyar érzelmű lakosság nem fogadta el a döntést, és támogatta az 1921 őszén kibontakozó osztrákellenes nyugat-magyarországi felkelést.
A horvát többségű falvak népe is megmozdult. 1921. szeptember 6-án több százan vonultak a szombathelyi megyeháza elé, ahol kinyilvánították, hogy Magyarországhoz kívánnak tartozni. Szeptember 22-én nagynardai, kisnardai, csémi (ma: Schandorf, Ausztria), csajtai (ma: Schachendorf, Ausztria), incédi (ma: Dürnbach, Ausztria) és sámfalvi (ma: Hannersdorf, Ausztria) lakosok Felsőőrött (ma: Oberwart, Ausztria) demonstráltak ugyanezért. Az osztrákok agitációval és egyéb módszerekkel igyekeztek a lakosságot maguk mellé állítani. A Magyarországhoz hű papokat és tanítókat zaklatták, a letartóztatás elől többen menekülni kényszerültek.
A végleges határvonalat kijelölő Magyar–Osztrák Határmegállapító Bizottság 1922 márciusában járta be a vitatott hovatartozású községeket. A Felsőcsatárra tartó küldöttséget a helyiek az útra terített nemzeti zászlókkal állították meg. Szentpéterfa lakossága is magyar zászlókkal, a Himnuszt és horvát egyházi énekeket zengve, „nyilvános népszavazással” fejezte ki a bizottságnak, hogy Magyarországot tekinti hazájának. A népakarattal szembesült Határmegállapító Bizottság javaslatára végül a Népszövetség Tanácsa 1922 őszén 10 községet visszacsatolt hazánkhoz. Nagy- és Kisnarda, Alsó- és Felsőcsatár, Magyar- és Németkeresztes, Horvátlövő és Pornóapáti ünnepélyes visszatérése 1923. január 10-én történt meg. Ólmod 1923. március 8-án, Szentpéterfa március 9-én tért haza. Összesen 5383 lakos és 19756 hold földterület került újra Magyarországhoz.
Lakossági ellenállás bontakozott ki a szerbek által önkényesen megszállt színmagyar Szomoróc községben is, ahol a helybeliek 1920. augusztus 1-jén fegyverrel űzték ki a betolakodókat. A délszláv állam a falut „Somorci” néven próbálta bekebelezni, de a lakosság ellenállását tapasztalva a Határmegállapító Bizottság úgy döntött, hogy a község visszatérhet Magyarországhoz, amire 1922. február 9-én került sor. Az országgyűlés 2008-ban a LXIV. törvényben ismerte el – az 1942-ben egyesült – Kerca és Szomoróc helytállását: a „Communitas Fortissima”, a Legbátrabb Község címet adományozva Kercaszomornak. A Magyar Nemzeti Szövetség 1923-ban Szentpéterfát a „leghűségesebb községi lakosság”, a visszacsatolási ünnepség szónoka és a vármegyei jegyzőkönyv pedig a „communitas fidelissima” jelzővel illette. E hagyományra alapozva a parlament a 2014. évi CIII. törvénnyel a Leghűségesebb Falu címet adományozta az 1923-ban visszatért falvak mindegyikének.
A foglalkozás zárásaként pro és kontra érveket fogalmaztak meg a diákok Szentpéterfa Ausztriához, illetve Magyarországhoz tartozásáról.
Az örökségpedagógiai foglalkozás és tárlatvezetés a Vasi Múzeumbarát Egylet Összenő, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című, TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420 azonosítószámú projektje keretében valósult meg.
TK
