Aktuális

A kezdeményezéshez Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata, Vas Vármegye Közgyűlése, a Vas Vármegyei Építész Kamara, az MTA Vas Vármegyei Tudományos Testülete és a Vasi Múzeumbarát Egylet csatlakozott.

Az emlékév nyitányára 2024. január 12-én - éppen Ernő napján - került sor. Délelőtt 10 órakor Hollán Ernő szülőházánál Korponay Zsófia színésznő előadásában felcsendült a Himnusz, majd Nádor István, a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara elnöke és dr. Hende Csaba parlamenti képviselő mondott köszöntőt. Szabó Tibor, a Weöres Sándor Színház igazgatója felolvasta Hollán Ernő Párizsban élő oldalági leszármazottjának levelét. A megemlékezők (a VME képviseletében Bajzik Zsolt elnök) gyertyát gyújtottak, koszorút helyeztek el, majd a Városházára vonultak az emlékkonferenciára.

A tanácskozáson Nádor István elnökölt. Dr. László Győző alpolgármester, Majthényi László, a Vas Vármegyei Közgyűlés elnöke, Tóthné Temesi Kinga, a Vas Vármegyei Mérnöki Kamara alelnöke köszöntőbeszédét követően négy előadás hangzott el.

Elsőként dr. Nemes József Miklós, az ELTE SEK docense Hollán Ernő és Széchenyi István gróf kapcsolatáról beszélt. Értékes részleteket hallhattunk a legnagyobb magyar naplójából és levelezéséből. A hagyaték a közös szakmai, műszaki és gazdasági érdeklődésen túl a gróf személyes érzéseiről, egészségi állapotáról vallott. Az 1859. szeptember 8-án kelt levelében Széchenyi így írt Hollánhoz:

„Barátom, Én Önt barátomnak nevezem, mert én valóban az vagyok, noha ily kényes ügyekben nem szoktam igen erősen szeleskedni; ’s mert én vagyok az, azt hiszem, Ön is őszinte barátsággal viseltetik irántam! A szimpátiák nem szoktak egyoldalúak lenni!”

Tizenegy nappal később papírra vetett gondolatait így zárta:

„Isten áldja Kedves Barátom, és csak azt sajnálom, hogy nem vagyok atyja.”

A második előadó dr. Tangl Balázs történész, a Smidt Múzeum muzeológusa volt. Ő Hollán Ernő családi hátterét és katonai pályafutását tárta a nagyérdemű elé. A Bécsi Hadmérnöki Akadémián eminensként végzett tanulót 1847-ben kelt minősítő lapján így  jellemezték:

„Jó elméleti ismeretekkel rendelkezik, és ügyesnek bizonyul a helyszínrajzok és mindenféle építési tervek rögzítésében, szintezésben és rajzolásban, láthatóan jeleskedik az előzetes költségfelmérések elkészítésében, és dicsérendő az építési munkák irányításában szerzett széleskörű tapasztalata.”

Hollán Ernő 1848-ban törvényes úton kérte áthelyezését a Kassán szerveződő 9. honvédzászlóaljhoz, századosi rangban. A szabadságharc alatt kitüntette magát. Kossuth október 26-án őrnaggyá léptette elő, majd Pétervárad erődítési igazgatójának nevezte ki. A szabadságharc bukását követően börtönbe került. Később Felsőőr országgyűlési képviselője lett. Részt vett a kiegyezés előkészítésében, a honvéd hadsereg strukturálását vállalta el. 1870-72 között honvédelmi államtitkárként tevékenykedett, majd 1876. január 19-től a székesfehérvári honvédkerület parancsnoka lett. Nyugdíjas éveiben utolsó erejét a magyar hadtudomány szolgálatába állította. Jelentős érdeme a Hadtörténeti Közlemények elindítása. - tudtuk meg sok más érdekesség mellett a vetítettképes előadás során.

Az emlékülés második felében Hollán Ernő mérnök, az egyetemi ember, a kamaraalapító címmel Kaján Imre okleveles vízépítő mérnök, ny. múzeumigazgató értekezett. Korabeli hírlapok nyomán hallhattunk tőle a Hollán által meghonosított innovációkról: a talajok művelhetőségét jelentősen javító meliorációs vízgazdálkodási rendszer kidolgozásáról és a Vas, illetve Somogy vármegyei fejlesztésekről. Megemlékezett Hollán Ernő Országos Magyar Gazdasági Egyesületen belüli tevékenységéről. Az MTA számára írt Az újabb szerkezetű vasúti hidakról, különösen rácsrendszerről címmel írt székfoglalójának értelmezése korunk mérnökeit is kihívás elé állítja. Kiemelte, hogy Hollánt óriási szervezőkészsége tette alkalmassá arra, hogy a Magyar Mérnök- és Építész-Egyletet már 1866. augusztus 5-én létrehozza 368 fő részvételével. Nemcsak a vasút, de az emberi kapcsolatok hálózatát is átlátta.

Ezután Hollán Ernő, a vasútépítő címmel Radvánszky Kázmér közlekedésépítő mérnök (MÁV Zrt.) szólalt fel. Hollán érdemei bizony múlhatatlanok! Az 1858-ban alakult Keleti Vasúttársaság, később Déli Vasút (Cs. és Kir. Szabad Déli Vaspályatársaság) magyarországi főfelügyelőjeként elérte a Magyarországot “szárnyvonalként” kezelő bécsi tervezet módosítását. Mi több, részt vett a balatoni vonal kialakításában is. Kritikusai ekkor is akadtak, de kétségtelen: Lónyai pénzügyminiszterrel közösen megteremtették az állami vasút alapjait, korán felismerve a helyi érdekeltségű vasutak költséghatékonyságát, többek között a teherszállításban. Ennek hatása máig bennünk él, elég csak a „Megy a gőzös Kanizsára” című gyermekdalt felidézni.

Horváth János, Békás község volt polgármesterének beszéde megható lezárása volt e rendkívül informatív tanácskozásnak. A 2010 óta “Hollán-lázban égő” előadó - az ékes szavakon túl - kiállítással is készült. Az EMBER-ről vallott, aki nem törődve a körülmények hatásával, erős jövőbe vetett hittel véghez vitte elhatározását. Nem csak a tervezőasztalnál volt alap, pillér, támasz, nem csak a vasútnak jelölte ki a nyomvonalat, hanem számunkra is örökérvényű útravalót hagyott: „Foglalkozzunk a jelennel és annak szükségleteivel, mert a jövő tőlünk fog számot kérni… Minden időben, ki-ki hivatása szerint végezze el feladatát a közösségért, ezáltal a hazáért.”

Végül a konferencia levezető elnöke megköszönte az előadók odaadó felkészülését és Veres Gábor szobrászművész munkáját, amelynek köszönhetően valamennyi résztvevő emlékéremmel gazdagodott. A példás együttműködés kiteljesedésében bízva, egy Hollán Ernő-szobor felállításának víziójával, jóízű beszélgetésre, vendégfogadásra hívta a közönséget.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!