ArchÃvum
Gerinc- és völgytúra a Kőszegi-hegységben
2020.01.23
Természetjáróink 2020.01.19-re két eseményt is terveztek: a hagyományos gerinctúrát és egy könnyebb völgytúrát. Mindkettő szerepelt az Írottkő Naturpark programjában is. Nem csak Vas megyéből, de Győrből is érkeztek vasutas természetjárók.
De lássuk sorjában az eseményeket! Reggel az Ady téri autóbuszmegállóban rendkívül sokan gyűltünk össze. Félő volt, hogy mindkét túra résztvevői nem férnek fel a járműre. Mivel nem szerettük volna, ha az út közben felszállni akarók helyhiány miatt lemaradnak, ezért tartalékban volt egy megoldás: a völgytúra résztvevői fordított irányban indulnak el a túrán, tehát vonattal utaznak Kőszegre.
A gerinctúra útvonala a következő volt: velemi buszforduló – Szent Vid-hegy – Hörmann-forrás parkoló – Kendig – Kopasz-Kendig – Óház-tető – Ördögtányér-szikla – Kincs-pihenő – Kőszeg. Túravezető: Süle Antal, a táv 20 km, a szintkülönbség 660 m. A velemi buszfordulónál régiós testvérszervezetünk, a győri vasutas természetjáró csoport 19 tagja csatlakozott hozzánk. Ők a Kőszeg felől érkező busszal utaztak ide. A túrázók létszáma így 53 főre bővült. Az út elején még a sárga avarban gyalogoltak a résztvevők a Szent Vidre, ahol már helyenként hó is, dér is fogadta őket. Innen felfelé inkább a dér, a köd volt jellemző az útjukon, de csodálatos látványban volt részük, ugyanis a fákon a lerakódott dér kristályai fehérre festették az erdőt. Innen még egy jó kis kaptató a Hörmann-forrás parkolóig, onnan pedig végig a gerincen. Mint e sorok írója, csak a fényképek alapján van tudomásom a részletekről, bár ezen az útvonalon már több alkalommal jártam.
A völgytúra részleteiről pár mondatot. A beszámoló elején említett megfordított útvonal a következő volt: Kőszeg vasútállomás – Alsó-Pogányok – cáki pincék – Velem – Bozsok. Távolság 12 km, szintkülönbség 160 m, túravezető: Urbán László. Erre a kellemes túrára 41 fővel indultunk el. Miután kiderült, hogy nemigen férünk fel a Velem-Bozsok felé induló autóbuszra, a 8-as számú helyi járattal kimentünk a szombathelyi vasútállomásra, majd vonattal Kőszegre utaztunk. Út közben kicsit csepergett az eső, de nem volt vészes. A Szabó-hegy alatt még csatlakoztak hozzánk autóval érkező szombathelyiek. Egy kis erdei séta után végigsétáltunk az Alsó-Pogányok pincéi, házikói mellett, majd betértünk az erdőbe, hogy Cák faluba érkezzünk. A cáki pincéknél tízóraiztunk, majd tovább indultunk Velem felé. A szőlősorok alján felpillantva a gerincre láttuk a dérbe öltözött fákat és a szürke ködöt. Mi itt lent nagyon jó látási viszonyok között haladtunk. Lám, mekkora időjárási különbségek alakulhatnak ki 4–500 méter szintkülönbségen belül!
Velembe érve rövid pihenőt tartottunk. Voltak, akik innen hazautaztak, de csapatunk nagy része tovább haladt Bozsok felé. Szép erdőben, a Bozsok-patak közelében gyalogoltunk. Hamarosan a bozsoki kastély elhagyatott kertjébe értünk, ahol őserdőszerű állapotok uralkodnak. Sajnos a kastélyt is erősen leromlott állapotban találtuk. A faluban még készült egy csoportkép a hősi emlékmű előtt, majd a buszindulásig hátralévő időben betértünk a bozsoki cukrászdába egy kis sütire, italra. A túra utolsó szakaszán többen mondták, hogy itt még nem is jártak, meg kellene ismételni az utat, amikor a természet feléled.
Mindkét túráról elmondhatjuk, hogy nagyon sikeres volt. Nem csak a résztvevők nagy száma miatt (összesen 94 fő), hanem a jó hangulat okán is.
Urbán László
