Archívum

Dr. Kalocsai Péter bevezetőjében elmondta, hogy az egykori impozáns iskolaépület képével levéltári kutatásai során találkozott először. Az előadó felvázolta a dualizmus kori Szombathely fejlődésének meghatározó vonásait. Kiemelte, hogy a gyors városfejlődéssel a helyi oktatásügy nem tudott lépést tartani. A vasi megyeszékhelyen 1921-ben 49 elemi iskolai osztály számára 27 tanterem állt rendelkezésre. 1927-ben csak a Szövő utcában 106 tanköteles diák lakott. A vasúton túli városrész megnövekedett lélekszámára reagálva új iskola felépítéséről határozott a városvezetés. Zártkörű pályázatot hirdettek, amelynek eredményeként Brenner János és Szende László építészmérnökök tervét fogadták el a városatyák. Az új oktatási intézmény átadásáról a Vasvármegye 1928. november 16-i száma így számolt be: „Szombathely város elemi iskoláinak száma egy szép, külsőre és belsőre tetszetős épülettel gazdagodott, amelyet jelentősebbé tesz az a körülmény, hogy a vasúton túli, a várostól meglehetősen elszakított városrészt látott el egy impozáns kultúrépülettel. Egy csapásra, a gyökerében szüntette meg azt a figyelemreméltó veszélyt, melynek az apró gyermekek a szűk, s amellett hatalmas forgalmat lebonyolító vasúti aluljárónál ki voltak téve.”

Mivel a korszakban még nem folyt koedukált oktatás, ez az iskolaépületen is megmutatkozott: külön bejáratot építettek a fiúknak és külön a leányoknak. Az első tanévben (1928–1929) 369 fő volt a tanulói létszám, 1935-ben már 508 fő. A jó hírnevű iskoláról, az elért eredményekről, eseményekről gyakorta hírt adott a Vasvármegye című lap. Az intézményben keresztény és nemzeti szellemű nevelés folyt: az iskolának volt saját cserkészcsapata, imája és egyházi zászlója is. Az előadó megemlékezett az 1928-ban induló 8 fős tanári karról, kiemelve Milos István igazgatót és Heintz Fülöp „tanító-karmestert”. Őt bízta meg 1938-ban az iskolaszék a helyi elemi iskolák énekoktatásának egységesítése érdekében egy egységes rendszer kidolgozásával és az ének szaktanítók képzésével, valamint szakfelügyeletével. Az 1940. évi XX. tc. értelmében Szombathelyen is átszervezték az iskolákat: az intézmény fiúiskola lett.

Az 1944. október 7-i légitámadás során a Szövő utcai iskola épületének egy része súlyosan megrongálódott. A tanárok és a diákok az iskola légópincéjében vészelték át a bombázást, amelynek másnapján ezt írta a Vasvármegye:

Az iskolát be kellett zárni, a tanulók tanári útmutatással önállóan, vagy kisebb csoportokban tanultak. 1944. november 1-jén egy újabb légitámadás végleg megpecsételte az impozáns épület sorsát.

Dr. Kalocsai Péter előadására eljött Both Béla unokája is. Both Béla volt az iskola igazgatója az épület megsemmisülésekor. Both Balázs így idézte fel nagyapja elbeszélését az október 7-i bombázás napján megéltekről:

– „Nagyapám, aki ennek az iskolának az utolsó igazgatója volt, úgy mondta, hogy saját erőből nem tudtak kijönni abból a helységből, ahová szorultak. Szerencséjük volt, hogy a szomszédos helyiséget érte a találat, mert ha nem így történik, akkor az a 30–40 ember is odavész. De sokan voltak a környéken halottak. Az akkori gyermekek is tudták, hogy támadások idején minél messzebb kell menni a vasúttól.”

Az épület nélkül maradt Szövő utcai iskola a második világháború utáni években különböző helyszíneken, gyakori költözésekkel továbbra is működött. A tanítás a Selmec utcai óvoda, a Dózsa György, a Rákóczi, a Szent Márton és a Zrínyi utcai iskolák helyiségeiben folyt. Végül a jogutód iskola a Nyitra utcában épült fel és 1956. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit.

Az idén 75 éve megsemmisült elemi iskola emlékét a 2010-ben, dr. Kalocsai Péter kezdeményezésére állított, kő sztélén elhelyezett bronztábla őrzi.

Az intézmény történetéről és utóéletéről mélyebben érdeklődők számára jó szívvel ajánljuk dr. Kalocsai Péter 2016-ban megjelent könyvét, amelynek címe: A Szövőtől az Antalon át a Nyitráig. Az alapfokú oktatás története Szombathely vasúton túli, keleti városrészén (1928–1956–2016).

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!