ArchÃvum
Elnézést, téves kapcsolás
Relikviák a távközlés történetéből
2022.06.10
A múzeumbogár klubra június 3-án, pénteken rendhagyó helyszínen, a VMSZC Puskás Tivadar Szakképző Iskolában került sor, ahol Fülöp Tibor fogadta a gyerekeket, hogy bemutassa távközléstörténeti gyűjteményének legérdekesebb darabjait.
A helyszín éppen megfelelő a kiállításhoz, ha arra gondolunk, hogy az első telefonközpont létrehozása Edison mellett Puskás Tivadar nevéhez kötődik, még ha a közös munka végén a szabadalmat Charles Scribner nevére adták is meg. Szombathelyen az első, telefonnal végzett kísérletek már 1877-ben megkezdődtek a szombathelyi főgimnáziumban. Kezdeményezői: Kunc Adolf és Edelmann Sebő, valamint a Gothard testvérek: Jenő és Sándor voltak. Erről részletesebben Nemes József egyetemi docens írt „Az oktatás és a műszaki kultúra, valamint a fogyasztói igények kölcsönhatása a telefontechnika fejlődésének kezdetén Szombathelyen” címmel.
Az iskola természettudományi szertára a mai napig őriz egy Bell-féle telefont. A rövid történeti visszatekintőt követően megszemléltük Fülöp Tibor gyűjteményét, amely csakugyan bővelkedett ritka kincsekben, amelyekhez kapcsolódóan a büszke tulajdonos érdekes történeteket mesélt.
A hat tárlóban távközlési műszaki berendezések és a távközléshez kötődő tárgyak kaptak helyet. Hosszas is volna őket felsorolni. Láthattunk egy az 1870-es évekből származó Morse-távírót, telefonközpontokban használt jelzőcsengőket, a hívás idejét mérő 6 és 12 perces svájci órákat, telefon póznák szereléséhez szükséges szerszámokat, táskát, erőmérőket, porcelán szigetelőket LB és CB típusú asztali és egy fali telefonkészülékeket, még egy 1958-as országos távbeszélő-névsort is, amely fontos történeti forrásként például neves szombathelyi személyiségek adatait őrzi.
A legérdekesebb számomra az CB-24-es tárcsás telefonkészülék volt, amelyről Fülöp Tibor elmondta, hogy a közel 100 éves szerkezet eredetileg csak hiányosan volt meg neki, hiányzott róla gyönyörű porcelán számlapja és krómozott kézibeszélője. Ismerőseinek köszönhetően azonban most már teljes, sőt mi több, a mai napig működőképes: nem csak vezetékes, hanem mobiltelefon hívására is alkalmas.
Az egyes relikviák eredete mellett a múzeumbogarak hallhattak földfelszíni és földalatti telefonvonalak kiépítésének és karbantartásának embert kívánó munkájáról. Az előadó beszélt az egykor a mai Kossuth Lajos 18. szám alatt álló postaépület sorsáról is, ami túlélte a Szombathelyt ért légitámadásokat, mígnem a kivonuló német csapatok taktikai okokból felrobbantották. Megmaradt darabjai szabotőr akciónak estek áldozatul. Érdekességként pedig elmesélte annak a karbantartónak a történetét is, aki a vasútállomás telefonszekrényéből trükkös módon megszerzett „mellékessel” kívánta kiegészíteni keresetét. Egy hasonló, utcai telefonberendezést is találunk a kiállított relikviák sorában, csakúgy, mint – a telefonköltségek lefaragásra szánt – 2 Ft-os érme nagyságú és súlyú hamis tantuszokat. Mellettük a Csárdáskirálynő színielőadás meghívójára bukkanunk a Postások Szombathelyi Szakszervezetének Kulturális Egyesületének múltjából.
A foglalkozás végén néhány tárgyat kézbe is vehettek a gyerekek és megszólaltathatták az induktorokra kötött különböző erősségű jelzőcsengőket is.
Sztelly
