Aktuális
A szárnyas idő elrepült
Smidt Múzeum – új szemszögből
2024.02.28
A 2024. február 23-án tartott klubdélután célja az volt, hogy látássérült vendégek számára is érezhető közelségbe hozhatóan, új szempontból ismerjük meg dr. Smidt Lajos gyűjteményét.
Az érkezőket Tóth Kálmán (múzeumpedagógus) és Tóth Tamás (tanácsadó-mentor) köszöntötte. Bizonyára sokakat meglepett, amikor dr. Smidt Lajos személyes tárlatvezetésével indult a délután – egy 50 évvel ezelőtt készült hangfelvétel alapján. A hangfelvételhez Boros Ferenc – Horváth Zoltán páros készített filmet, ami IDE kattintva tekinthető meg. A numizmatikai és orvostörténeti gyűjteményegység hiányától eltekintve ráismerünk a kedves múzeumra. Jelentős változás, hogy az épület napjainkra akadálymentesített. Ez nem csupán a látássérült, de a fizikai nehézségekkel élők számára is nagy segítséget jelent. A megközelíthetőségen túl a vakok és gyengénlátók számára azonban a hallható, tapintható múzeumi élmény megtapasztalása a cél – emelte ki Tóth Tamás, majd a gyűjtemény hangsúlyosabb egységeibe kalauzolva, együtt gondolkodásra biztatta a klubtagokat.
A látogatót – függetlenül attól, hogy látó-e vagy látássérült – az első pillanattól kezdve magával ragadja a tény, hogy Smidt Lajos nyolcéves korától élete végéig szenvedélyes gyűjtő maradt. Gyűjteményének valamennyi darabja mögött érdekes történetek rejtőznek. Tóth Tamás megemlítette például, hogyan lett a gyűjtemény része a ’48-as emlékpohár, milyen szövevényes úton került Smidt Lajos birtokába a hírhedt betyár, Savanyú Jóska duplacsövű pisztolya és dohányzacskója. Nem beszélve arról, hogy az ifjú gyűjtő a Scola Cantorum Savariensis tagjaként komoly zenei műveltséggel és jó énekhanggal is rendelkezett. A gyűjteményben ezért a muzikalitáshoz kötődő tárgyak garmadáját találjuk a zenedoboztól a klavikordig.
A vezetés során az idősebb és ifjabb múzeumbarátok dr. Smidt Lajos személyes és kiemelt tárgyain túl feltérképezték a múzeum régészeti gyűjteményét a kőbaltától a római kori páncélpikkelyig, a hadtörténeti termet az Árpád-kortól az első világháborús relikviákig. A földszinti tárlók műtárgymásolatai, hangzó anyagai (I. Ferenc József hangja, katonai tábori kürtjelek) éppenséggel hasznosak témánk szempontjából. Némi fantáziával a vitrinekben elhelyezett műtárgyakat is „szóra lehet bírni”. A barokk terem festményeit bemutatni már jóval nagyobb kihívás, de a zene itt is segíthet kifejezni azt, amit szavakkal nehéz visszaadni.
A vezetés a Napóleon korát tükröző empire teremben zárult. Az arany-fekete színben játszó griffes motívumokkal díszes bútorok kesztyűben tapinthatók, a zenélő képórák hangja is megszólaltatható. A tapintható és hallható tárgyak utáni nyomozást Tóth Kálmán játékkal fűszerezte. A földszinten indult Mi vagyok én? tárgyfelismerést a Régiséget találtam! című játék követte. Hogy kinek volt nehezebb feladata: a műtárgyat felajánló páciensnek a tárgyak leírásakor vagy a telefonvonal végén megjelenített Smidt Lajosnak, arról lehetne vitatkozni. De az vitathatatlan, hogy valahányszor a Smidt Múzeumban járunk, tempus fugit – repül az idő.
Ezúton is köszönjük Smidt Múzeum munkatársainak, hogy rendelkezésünkre bocsájtották a gyűjtemény érinthető darabjait, műtárgymásolatait.
Sztelly