ArchÃvum
A gyermekvonatok sínpárjai napjainkba futnak
Tudósítás egy felemelő tartalmú kerekasztal-beszélgetésről
2021.11.23
1920 és 1930 között több tízezer magyar gyermek juthatott el többek között Hollandiába és Belgiumba, ahol a hazainál jelentősen kedvezőbb körülmények között élő családok fogadták be őket hosszabb-rövidebb időre.
Önzetlenségről, segíteni akarásról és befogadásról szólt a Vasi Múzeumbarát Egylet 2021. november 17-én tartott, felemelő tartalmú kerekasztal-beszélgetése a Berzsenyi Dániel Könyvtárban. A megjelenteket a könyvtár igazgatója, dr. Baráthné Molnár Mónika köszöntötte. A beszélgetést Bodó Judit mestertanár (Puskás Tivadar SZKI), a VME elnökségi tagja vezette. A téma kapcsán vendégei voltak: dr. Bán Erzsébet ügyvéd és dr. Melega Miklós igazgató (MNL Vas Megyei Levéltára).
A rendezvény filmhíradók rövid bejátszásával kezdődött. Először az 1920. február 8-án Hollandiába induló gyermekek ünnepélyes búcsúztatását láthattuk. Majd a századik, Belgiumból Magyarországra 1926. április 17-én visszaérkező gyermekvonat begördülését kísérhettük figyelemmel. Ezt követően A tulipánok hazájában, Hollandiában: beszélgetés egy Hollandiából visszatért vasi kislánnyal (Hír, 1923. november 18.) címmel megjelent cikket keltette életre Varga Borbála, a Brenner János Általános Iskola és Gimnázium 5. osztályos tanulója.
Bodó Judit bevezetőjében röviden kitért azokra az indokokra, nehézségekre, amelyek a családokat arra ösztönözték, hogy gyermekeiket néhány hónapra – vagy akár hosszabb időre is – külföldre küldjék. Méltatta a karitatív szervezetek (Országos Gyermekvédő Liga, Vöröskereszt, Római Katolikus Bizottság), az egyházak és magánszemélyeknek (Abraham Kuyper és lányai) a gyermekmentő akció során végzett tevékenységét.
A holland-magyar gyermekmentő akció megalapozása a szombathelyi születésű dr. Knebel Miklós (1892–1959) nevéhez köthető, akinek életútjáról dr. Melega Miklós beszélt. Elmondta: a Magyar Katolikus Egyház azért dr. Knebel Miklós pápai kamarást küldte Hollandiába, mert szervezőkészsége, műveltsége alkalmassá tette arra, hogy a holland-magyar kapcsolatokat elősegítse a kisgyermekek boldogulása érdekében. Rövid idő alatt elsajátította a flamand nyelvet, hogy aztán a két nemzet között a gyermekek iránti szeretetből épült híd pillérjeit az általa írt holland-magyar szótárral és a gazdasági kapcsolatok előmozdításával is megerősítse. A kint töltött 5 és fél év alatt több mint 100 várost, községet keresett fel, majd hazatérve a magyar anyák felé fordult, akik kezdetben féltek gyermeküket elengedni. Személyének, számos irodalmi műnek, valamint az élményekkel gazdagon visszatérő, testben megerősödött kicsiknek köszönhetően jelentősen megnőtt a bizalom a gyermekvonatok iránt. 1920 és 1930 között összesen több mint 61 ezer gyermek utazhatott Hollandiába, Belgiumba, Angliába, Svájcba, Svédországba. A gyermekvonatok utasai között olyan, később ismertté vált személyiségek is voltak, mint Bibó István, Karády Katalin és Regőczy István – mondta el Bodó Judit.
Belgium bekapcsolódására 1923-ban került sor. A gyermeksegélyezés a katolikus plébániákon keresztül valósult meg. Dr. Knebel Miklós előadásai és Tábori Kornél fotóriporter országunk helyzetét bemutató felvételei ide is elértek.
Mi maradt a múltból a fenti tényeken túl? Féltve őrzött fényképek, levelek és nemzedékeken átívelő történetek. Bizony a gyermekvonatok sínpárjai napjainkba futnak. A Mezőkövesdről származó Bán József nagycsaládban nőtt fel és korán elvesztette édesapját. Majd a tanítatási és megélhetési gondok elől, 1926-ban - az akkor 9 éves kisfiút - a belgiumi Leupegem községbe vitte a gyermekvonat. A szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium majdani tanárának élettörténetét leánya, dr. Bán Erzsébet ügyvéd idézte fel. A fennmaradt francia nyelvű levelek tanúsága szerint Bán József hazatérte után is tartotta a kapcsolatot Leupegem település plébánosával, Arthur Jacobs atyával. Az elbeszélés végén Erzsébet elhunyt sógora emlékét is felidézte, aki egy gyermekvonat utasaként Dániába jutott el. Ő az emlékeiben élénken élő utazást és az ottani kalandjait kisunokája számára mesélőfüzetében hagyta örökül.
A beszélgetés fonalát átvéve dr. Melega Miklós a nagymamájáról mesélt, aki szintén a Belgiumba tartó gyermekvonatok egyikén kapott helyet. A 10 éves Olgát a befogadó család annyira megkedvelte, hogy örökbefogadásának gondolata is felvetődött. Azt mindenképp szerették volna, ha a kislány még 1 évet náluk marad nyelvet tanulni, amint erről az a levél is tanúskodik, amit az ideiglenes nevelőapa, Gerald Vergracht írt az édesszülőkhöz. A levelet Olga sorai zárták, aki a szíves vendéglátás ellenére is erősen hazavágyott. A levél mellett több relikvia is fennmaradt, többek között a belgiumi elsőáldozási emléklapja, vasúti igazolvány, egy fényképfelvétel, egy festmény és a kislány névkártyája is, amelyen mint Olga Vergracht szerepel.
A közönség soraiból többen bekapcsolódtak a társalgásba. Fülöp Tibor elhozta gyűjteménye értékes darabját, egy dr. Knebel Miklósnak címzett képes-levelezőlapot. Egy ikervári hölgy édesanyja történetét idézte fel. Elmesélte, hogy a belga család egy sötéthajú, barna szemű gyermek érkezésére számított, ehelyett meglepetésükre egy szőke, kékszemű kislány cseppent az életükbe. A találkozás sorsfordítónak bizonyult. A kislányból a francia és a német, majd az angol, végül az orosz nyelv tanára lett. A hölgy több fényképfelvételt és dokumentumot is magával hozott a rendezvényre.
A kerekasztal-beszélgetés eredményeként tehát új forrásanyag került a téma kutatóinak látóterébe. Reméljük, hogy mindezeket rövidesen a szélesebb közönség is megismerheti.
A Budapesti Történeti Múzeum Úti cél: Remény. A nemzetközi gyermekvonat-akció a két világháború között címmel 2021. december 9-én megnyíló kiállítása (kurátorok: dr. Réthelyi Orsolya és dr. Perényi Roland) is tovább bővíti az egyéni életsorsok megismerését.
A rendezvény a Vasi Múzeumbarát Egylet Összenő, ami összetartozik – Trianon emlékezete Vas vármegyében című, TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2020-01420 azonosítószámú projektje keretében valósult meg.
