Archívum

Időkapu Savariába

A nyári régésztábor képes krónikája

2013.06.24

Óriási érdeklődés előzte meg a 2013. évi régésztábort, amelynek 3 év után ismét a Járdányi Paulovics István régész nevét viselő, 70 éve megnyitott Romkert adott otthont. Az antik Savaria 20 évszázados történetére nyitott időkapun át 48 diák tekinthetett be a múltkutatás izgalmas világába.

Áldozatemutatás

Június 24. hétfő reggel: egyre hűvösebben fújdogáló szél borzolja a régésztáborosok haját és idegeit. Előkerülnek a hátizsákokból a melegebb pulóverek, majd az esőkabátok is. Még szerencse, hogy van tető a fejünk felett, mert mire minden kellék, öltözék és szereplő készen áll a Hely Szelleme (genius loci) tiszteletére bemutatandó szertartáshoz, kérlelhetetlenül megered az eső. Ennek ellenére Savaria augurja dies fastinak nyilvánítja a napot, majd a képzett papnők fohásza és áldozatbemutatása után kezdetét veszi a munka: megalakulnak a római csoportok, mindenki római nevet választ magának, készülnek a tábori nyakbavalók. Arról persze szó sem lehet, hogy ebéd után megtartsuk a Romkert-felfedező, csapat-összekovácsoló akadályversenyt. Áthelyezzük hát székhelyünket a Savaria Múzeumba, ami nem is olyan egyszerűen megoldható feladat, hiszen át kell cuccolni minden anyagot és eszközt, ami a kézműveskedéshez szükséges. A logisztikai problémák végül megoldódnak, másnapra minden mozaikkocka a helyére kerül – átvitt értelemben és ténylegesen is.

Június 25. kedd. Olajozott gépezetként kapcsolódnak egymásba a forgószínpad-rendszerű foglalkozások: mozaikkészítés, ismerkedés a római kori öltözködéssel és divattal, ékszerkészítés, ismerkedés Publius Ferrasius Avitus, savariai születésű katona életútjával a múzeum kiállítását tanulmányozva. Megalakul a színészek, kiállítás-rendezők, tárlatvezetők, újságírók collegiuma, sőt az utóbbi grémium összeállítja az Acta Diurna Savariensia első számát, „IX. nappal Junius idusa után”-ra keltezve. Az időjárás időközben javuló tendenciát mutat: reménykedhetünk benne, hogy a másnapra tervezett ásatáslátogatást nem mossa el az eső.

Sok jó régész kis helyen is elásogat

Június 26. szerda, negyed nyolc: már robogunk is a menetrend szerint közlekedő helyközi autóbuszjárattal Pósfára, az ott zajló régészeti feltárásra. Két csoportra oszlunk, így a múzeum régészei jobban be tudják mutatni a tócsákkal tarkított, még meglehetősen sáros ásatási területeket. Enyhé szólva nincsen kánikula, de pulóverben és kabátban azért ki lehet bírni, ha az ember szorgalmasan ás, vagy lapátol. Munkába lendülnek a spaklikkal felfegyverkezett régészpalánták, és az eredmény nem marad el: sorra bukkannak elő a földből a szebbnél szebb cserépdarabok. Végignézhetjük, hogyan emeli ki a leleteket a restaurátor egy germán harcos kibontott, teljes körűen dokumentált (tehát lerajzolt és lefotózott) sírjából. Többen békamentő akcióba kezdenek, mert a reggel még pocsolyás, mély szelvényekből lassan eltűnik a víz, kiszáradással fenyegetve az onnan kijutni nem tudó több száz brekkencskölyköt. Nyakig koszosan, de élményekkel telve érkezünk vissza a Romkertbe, hogy kézbe vehessük az Acta első számát és megbeszéljük a másnapi programot. Este a távolabbi településekről érkezett, bentlakó táborozókat Hesztera Aladár restaurátor látja vendégül csodákkal teli műtermében.

Június 27. csütörtök. Munkába lendülnek a collegiumok: gyúrnak a szerepükre a színészek, törik a fejüket az újságírók, hogy milyen szenzációval kápráztassák el Savaria polgárait, okosodnak a tárlatvezetők, kreatívkodnak a kiállításrendezők. Elindítjuk a délutánt felölelő Romkert-felfedező játékot, elkezdjük a helytartói palota mekattjének elkészítését, végül a nap megkoronázásaként sor kerülhet az első métameccsre is.

Két pictor

Június 28. péntek. Az újságírók collegiumát homlokon csókolta a múzsa, minek kövtkeztében Savaria népe újabb Acta Diurna számnak örvendezhet. Érkezik a fazekas mester, akivel könnyen megy a mécsesek sorozatgyártása. A makettkészítés viszont türelem és megfelelő alapanyag híján akadozik: csak néhány elszánt táborozó és lelkes felnőtt segítőnek lehet köszönni, hogy néhány épülete azért összeáll. Ezekkel egyidejűleg színpompásnál színpompásabb alkotásokkal rukkolnak elő a római falfestmények alkotói. A napzáró métameccs előtt a collegiumok elvonulnak, hogy megbeszéljék a zárónap tennivalóit.

Június 29. szombat. Kissé lecsökkent létszámmal, de annál nagyobb lelkesedéssel zajlanak kora reggeltől a táborzáró események előkészületei. Szorgos kezek készítik elő a tűzrakó helyet, fejezik be a félkész termékeket. Elkezdődik a kiállítás építés, összeáll az ünnepélyes megnyitó műsorterve, tettre készek a tárlatvezetők. Rotyog a fazékban a babból, borsóból, lencséből és zöldségekből római recept szerint készülő étek – és már érkeznek is a szülők, rokonok és barátok, hogy részesei legyenek egy különleges délutánnak, amelyben a történelem a főszereplő: Savaria és a régésztábor története. Megnyitóbeszéd és vezetés a kiállításban, majd Thália papnői és papjai jóvoltából tanúi lehetünk Asinius szamárrá változásának, illetve vissza-emberesedésének. És máris indul tárlatvezetés, hogy a mozaikteremtől a borostyánkő útig feltáruljanak a Romkert rejtelmei a vendégek előtt is. A hozzávetőleg egy órás táborzáró eseménysor sikeréhez kivétel nélkül minden táborozó hozzájárult. Ennek a ténynek boldog tudatában telepszünk le a Romkert árnyas fái alá, hogy elfogyasszuk a jól megérdemelt – és kiválóan elkészített – római étket.

Köszönet az együtt töltött tartalmas napokért minden résztvevőnek, segítőnek, collegium- és foglalkozásvezető munkájáért!

Tábor- (és collegium-)vezetők:
Dr. Kalocsainé Magyar Éva tanár
Nagy Rebeka egyetemi hallgató
Tóth Kálmán múzeumpedagógus
Varga Péter idegenvezető

Foglalkozásvezetők:
Hesztera Aladár restaurátor (bentlakók esti programjai)
Hornok Péter régész (ásatási munka)
Kántor Orsolya egyetemi hallgató (tábori nyakbavaló)
Pap Ildikó Katalin régész (ásatási munka)
Privári-Mürschberger Zsuzsa restaurátor (bentlakók esti programjai)
Tóthné Talabér Gyöngyi pszichopedagógus (mozaikkészítés)
Udvardy Balázs Tamás restaurátor (olajmécses-készítés)
Várnainé Balogh Beáta múzeumpedagógus (viselettörténet)

Önkéntes segítők:
Barta Virág
Farkas Edit
Foki Éva
Juhász Marcell
Szabolcsi Gábor
Szabó Tímea
Szabóné Lesch Andrea
Dr. Szele Györgyi

Tekintse meg ITT az Acta Diurna Savariensia régésztábori számait!

Képgaléria


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza