Aktuális

Aktuális

Háziállat-e a macska?

Múzeumi tárgyak meséi – Megmacskásodunk I.

2021.02.09

A négyrészes képzeletbeli utazás során Varga Péterrel a macska történetét követjük nyomon, eredetétől kezdve vallásos tiszteletének savariai felbukkanásáig.

Nem lusta csak aluszékony

Macskák. Már évezredek óta itt téblábolnak körülöttünk. Eleganciájukkal, kecsességükkel, játékosságukkal, kedvességükkel sok ember szimpátiáját nyerték el. Hízelkedésük, „lustaságuk”, pákosztosságuk viszont sokakban ellenszenvet kelt. Szóval eléggé vegyes a megítélésük mindazzal együtt, hogy általában háziállatnak tartják őket. De vajon a szó szoros értelmében háziállat-e a macska? Ezen tényleg érdemes elgondolkodni, mivel eléggé önállóan viselkedik, és „megélhetése” nem függ teljes mértékben az embertől. Az vitathatatlan, hogy hobbiállatként való tartását leszámítva, hasznosságát tekintve, inkább az embernek van szüksége a macskára, mint a macskának az emberre.

A macska kialakulásának története, mint minden gerinces, emlős fejlődése, a dinoszauruszok 65 millió évvel ezelőtti kihalásával, a földtörténeti középkor utolsó, Kréta korszakának végén vett erőteljes lendületet. Az óriáshüllők helyét a nagy földi katasztrófákat túlélő, nagyjából patkány nagyságú méhlepényes emlősök vették át. Az evolúció sokmillió éves, „türelmes” kísérletező folyamatainak köszönhetően alakultak ki azok az állatfajok, amelyek jelenlegi képviselőinek közel 60%-át az utóbbi 300 év során éppen az ember pusztította ki.

A ragadozó, húsevő emlősök (Carnivores) 60 millió éve alakultak ki korábbi formákból és számtalan ágra oszolva fejlődtek a helyi adottságokhoz idomulva. Ki rövidebb, ki hosszabb idő elteltével aztán kihalt, vagy sikerült alkalmazkodnia az új körülményekhez, és újabb formában átalakulva élt tovább.

Az Eocén időszakának közepén, kb. 42 millió éve alakult ki az a fejlődési vonal, ami a mai ragadozókhoz vezetett. A Miocén idején, 10,8 millió éve élt az a nagyjából a mai házimacskáéhoz hasonló méretű, Pseudealurusnak elnevezett ragadozó emlős, amely az összes mai macskaféle őse (ide értve még a kihalt kardfogúakat is). Az utolsó választóvonal a jégkorszak végi kihalási esemény volt. Ezután alakultak ki és terjedtek el a Földön a ma ismert macskaféle ragadózók.

Macskafélék

Történetünk szempontjából a macskafélék (Felidae), macskaformájúak (Felinae) alcsaládjába tartozó fajok a fontosak. Ezek közé tartoznak:

    • az ázsiai mocsári macska (Felis chaus),
    • az Afrika déli területein honos feketelábú macska (Felis nigripes)
    • az Arábia és Észak-Afrika, valamint a Kaszpi- és a (hajdani) Aral-tó közötti területen honos homoki macska (Felis margerita)
    • …és a mi szempontunkból a legfontosabb, az Európában, Ázsiában és Afrikában egyaránt elterjedt vadmacska (Felis silvestris) és alfajai.
A felis silvestris elterjedése

A vadmacska, mint ahogy tudományos elnevezéséből (Felis silvestris) gondolnánk, elsősorban erdőlakó. Ami igaz is az Európában élő alfajára (Felis silvestris silvestris), de nem állítható ugyanez a többi alfajáról. Ugyanis ennek a fajnak (species) öt alfaját (subspecies) tartják számon. Az alábbi térképen jól látható, hogy ezen területek többsége nem az erdős, hanem a szavannás, félsivatagos, sivatagos éghajlati zónákban helyezkedik el. Azt is tudjuk, hogy az európai vadmacska ugyan kereszteződik a házimacskával, de az utódok, hasonlóan vad felmenőikhez, egyáltalán nem barátságosak, hanem kifejezetten utálják az embert, és ehhez mérten ellenségesek vele szemben. Nem tanácsos hozzájuk nyúlni!

Tehát ha a ma elterjedt barátságos házi kedvencünk őseit keressük, azt mindenképpen a fennmaradó négy másik alfaj valamelyikénél kell megtalálnunk.

A tudósok korábban a Núbiában is honos kaffermacskát tartották a házimacska ősének. Egyiptomi kultusza amúgy is közismert, és ennek a területnek a déli részén található két alfaj egyike valóban a Felis silvestris cafra. A legújabb kutatások, amelyek már a DNS-vizsgálatokat is magukba foglalják, arra az eredményre jutottak, hogy a mai házimacska (Felis chatus) az Észak-Afrika és Arábia (valamint a háziasítás szempontjából látókörünkön kívül eső Kaukázus, Irán és Kazahsztán) területén őshonos Felis silvestris libycától azaz: a líbiai vadmacskától származik. Ez az alfaj még vad mivoltában is sokkal barátságosabb, szelídíthetőbb, mint európai rokona.

De hogyan került ez az állatfaj az ember környezetébe? – megtudhatják a folytatásból.

Varga Péter (Cserga)


Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Segítsd munkánkat egy megosztással!

Vissza