Gyűjtés

Családi "relikviák"

Gyűjtés helye:

Családi emléktár

Méretek:

-

Leírás:

A csatolt dokumentumok dédnagymamám húgának – Bokodi Gizellának – a kitüntetései, fényképei és iratai. Gizi néni 1926-ban született . Jelenleg idősotthonban él, nyáron ünnepeltük a 90. születésnapját. Földműves szülők második gyermekeként született. Sokáig Lovászpatonán, egy dunántúli kisfaluban élt, szüleivel. Viszonylag fiatalon lett a helyi vegyes bolt – műszaki kisáruház vezetője. Erről még ma is szívesen mesél. Milyen nehéz volt az árubeszerzés, éppen ezért, ha megérkeztek a „vasasok” (vasárut szállítók) éjfélkor is fel kellett kelni, átvenni az árut. Kedvenc története a „sövényházi” tanfolyam (2. sz. melléklet, Tabló 1953, 3. sz. melléklet, SZÖVOSZ szaktanfolyam 1953), ahol nagyon fáztak, ezért kilopóztak éjszaka fát szerezni – és begyújtottak, hogy egy kicsit legalább átmelegedjenek. Állítólag nem buktak le. Munkáját elismerték, többek között vándorzászlót is kapott dolgozóival együtt. „Akikre büszkék vagyunk” olvasható a vörös színű zászlón, a fényképek alatt pedig „Jó munkával, a békéért!” felirat látható (4. sz. melléklet, a fényképen fehér köpenyben a zászló mellett áll). Később Budapestre jött, megházasodott és nyugdíjba meneteléig a Corvin Áruházban dolgozott. Az én nagymamám ’56-ban 4 éves volt. Természetesen még nem fogta fel, hogy mi történik. Nagyon örült a nagymamájának – aki az utolsó vonatok egyikével jutott be Pestre, a forradalom kitörésekor, élelmiszerekkel felpakolva. Bár nem tudta, hogy forradalom van kitörőben, azt érezte, hogy jönnie kell. Dédszüleim tartalék élelmiszerekkel nem rendelkeztek, így ezek az élelmiszerek jelentették a túlélést. Nagymamám szerint a házmester bácsi volt orosz fogságban és ott megtanult oroszul – ezért tudott beszélni az orosz katonákkal, akik bementek a házba. Így nálunk semmi atrocitás nem történt. Dédszüleim elmesélése szerint nagymamám a maga 4 évével sehogyan se értette a rádió üzeneteit - disszidensek üzentek: pl. Elefánt üzeni, jól vagyok…, Egérke üzeni, megérkeztem… - és fejcsóválva nézte a rádiót : Azt értem, hogy az elefánt jól van – de az egérke hogy ment el messzire?

Tárgy története:

Az életrajzon keresztül felsorolt tárgyak családom számára fontos emlékek és emlékei egy olyan kornak melyben a sok szenvedés ellenére a családi összetartás sok boldogságot adott!

Beküldő: Szombathelyi Srácok csapat

Reményik Sándor Evangélikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola 7.b osztály

Felkészítő tanár:

Dalos Tibor

Csapattagok:

Ekler Zsombor, Németh Lehel, Szabó Bence