Hősök éve 1956-2016

56-os túlélők csapat

SZMSZC Savaria Szakgimnáziuma ás Kollégiuma 11. osztály

Felkészítő tanár:

Horváth Andrea

Csapattagok:

Pásti Vivien Edit, Niczki Alexandra, Bors Debora, Vencel Andrea

Öröbefogadott emlékhelyek:


Gyűjtés:

Megosztott videó(k):


Gyűjtés

Felnőtt fekete, hosszú bőrkabát

Gyűjtés helye:

Sárvár

Méretek:

Felnőtt méret, kb.: egy és fél méter hosszú

Leírás:

Leírás: egy darab fekete hosszú, meleg bőrkabát kötővel együtt, még mindig elég jó állapotban. Kb. 150 cm hosszú

Tárgy története:

Tárgy története: Nagyapám az édesapjától örökölte a kabátot az ötvenes évek vége felé. Emlékszik, hogy mindig ebben járta az utcákat, akár egészen meleg tavaszi időkben is hordta. Ennek több oka is volt. Egyrészt a személyes kötődés, másrészt fiatalemberként úgy érezte, jól mutat, olyan „férfias” ebben a ruhadarabban. Nagyapám elmondása szerint az adott korban a vele egyidősek közül többen is viseltek hasonló felső ruházatot. Ám ami miatt nagyon szép emlékek fűzik hozzá az nem más, mint egy csinos, pénztáros lány. Már nem emlékszik, hol vagy hova tartott, csak arra, hogy a nagy sietségben kabátját - és ő százszázalékosan megesküszik, hogy ez volt az - ott hagyta egy jegypénztár akasztóján. Hiányát észre sem veszi, ha a pénztáros kisasszony nem figyelmezteti. Arra a kérdésre, hogy honnan tudta, hogy ez az ővé, hiszen még jó páran voltak a váróban, annyit felelt a lány: „Már messziről kiszúrtam magát”. Mondanom sem kell, hogy a fiatal papám már nem sietett a vonatra. Nem utazott el, hanem még aznap megbeszéltek egy találkozót, és még jó sokáig leveleztek is a hölggyel. A kabát már régóta nem jó a nagyapámnak, nem tudja a pocakja miatt begombolni, és már nem is számít divatos öltözetnek. Mégis ott pihen a ruhásszekrényben. Valahogy nem akar tőle megválni. Emlék. Emlék az édesapjától/ról, emlék, mely a fiatalságát idézi. Relikvia az ötvenes évekből. 56-os túlélők (Niczki Alexandra)

A vetélkedő a Magyar Művészeti Akadémia pályázati támogatásával valósult meg.