Archívum

A szelídgesztenye (Castanea sativa) a bükkfafélék családjához tartozik, rokonai például az Észak-Amerikában honos aranygesztenyék és a Kelet-Ázsiában élő babérgesztenyék. A vadgesztenye (Aesculus hippocastanum) – magyar elnevezése ellenére – nem rokona szelídnek nevezett társának. Az előbbi Délkelet-Európából került hazánkba, az utóbbi vadonélő növény a Kárpát-medencében. Botanikai értelemben tehát a szelídgesztenye a „vad”, a parkokba, sétányokra telepített vadgesztenye pedig „szelíd”!
Amellett, hogy a terebélyes, akár 30 méteres magasságot is elérő szelídgesztenye hazánkban is őshonos, már dr. Gáyer Gyula, a szombathelyi múzeum hírneves botanikusa is sok érvet sorakoztatott fel. De Dél-Európában, Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában is többfelé alkot összefüggő erdőségeket, sőt elegyfaként szintúgy jellemző. Főleg az enyhe éghajlatú, csapadékos, domb- és hegyvidéki területeket, valamint a savanyú talajt kedveli, a szeles helyeket viszont nem szereti.

Termését manapság leginkább a cukrászat használja fel, de régebben a lisztté őrölt gesztenyéből kenyeret is sütöttek. A magas kort megérő fa szép, idős példányairól is láthattunk képeket. Ilyen volt többek között a kőszegi Királyvölgyben élt faóriás. Korát az évgyűrűi alapján kb. fél évezredesre becsülik, csonkja ma is látható. Szerencsére még vannak élő gesztenyematuzsálemek Vas megyében, például egy helyileg védett példány Csipkereken. Reméljük meg is marad még sok-sok évig!

Köszönjük dr. Balogh Lajosnak a nagyszerű előadást!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!