Archívum

1860-as években magyarnak lenni „dísz volt és derék dolog”, valamint kimondatlan lázadás: a levert forradalom és szabadságharc eszméjének továbbélését ily módon is kifejezte a magyarság. A 19. században kialakult, a nemzeti öntudatot kifejező díszmagyar öltözék a trianoni tragédia hatására ismét visszatért.
A sokszor kényelmetlen, ámde csodaszép krinolinos ruhák egészen a 1870-es évekig dívtak. Azt mondják, a szépségért szenvedni kell. De hogy mindennek van határa, azt annak a hölgynek a példája is mutatja, akinek ruhakölteménye egy gyertyácskától lángra kapott és viselője olyan súlyosan megégett, hogy életét vesztette. A rokokó burjánzó szalagdíszeit és a turnűr-párnákat aztán az egyenes vonalú, derékban karcsúsított, álló nyakrésszel ellátott, a kebleket kiemelő ruhák váltották fel. Ezzel együtt a magas, karcsú nőideál került előtérbe. A viselet az 1890-es évekre sonkaujjal egészült ki. Alig egy évtized múlva a hölgyek elhagyták fűzőiket. Harangszoknyát öltöttek, ruháikon a keleti kultúrák díszítő elemei, virágos motívumai jelentek meg. A viselet változásai a Knebel-fotókon megörökített szombathelyi hölgyeken is visszatükröződnek.

A megjelenő szecesszió ruhadarabjai már a női egyenjogúságért vívott mozgalmak jegyében kényelmesek, sportosak, illetve munkához alkalmas szabásúak voltak. Az első világháború utáni anyaghiány következtében a ruhák egyszerűsödtek. Részben ez szülte a „garconne” független fiús, kalapos, zsákruhás nőideálját. Az 1920-as évekre divatba jött a rövid haj, az ajakrúzs, a flitteres charleston ruha, valamint a vállra, nyakra lazán tekeredő „boa” (mondjuk így: szőrmesál). A „végzet asszonya” (famme fatale) az 1930-as években jelent meg, hosszú selyem estélyi ruhákban. Ellentettje a „sportlady” laza, szinte férfias stílusa. A fotókon is feltűnnek a vadászó, repülős egyenruhában pózoló hölgyek.

Az előadás után a múzeumbogár klubos lányok a mai fiúk által elképzelt „ideális csajt”, a fiúk pedig a szerintük a lányok álmaiban élő „trendi pasit” jellemezték. Kiderült, hogy mind a lányoknak, mind a fiúknak igencsak negatív véleménye van a másik nem róluk alkotott képéről.
A feszültséget divattörténeti fogalmakra épülő activity játék oldotta fel. De igazán oldott hangulat akkor kerekedett, mialatt az egyik csoport egy műtermi fotó háttérmontázsát készítette el, a másik pedig rászabta az előzőleg kisminkelt modellre a papírból készült, garconne ruhára emlékeztető, ám egyedi, díszes elemeket tartalmazó öltözéket. Ezután modellünkről műtermi felvételek készültek. Töprenghetnek majd 100 év múlva a divattörténészek, ha kezükbe kerül a trendi múzeumbogár-lány-viseletről készített felvétel!

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!