Archívum

December 7-én, szombaton tartottuk a hagyományos Mikulás túrát a Kőszegi-hegységben, az Írottkő Natúrparkkal közösen. A kőszegi vasútállomástól indultunk, ahol a zömmel szombathelyiekből álló csapathoz a helybeliek is csatlakoztak. A Rákóczi és Munkácsy utca találkozásánál, a néhai Kiskakas vendéglő mellett további lelkes gyalogolni vágyókkal gyarapodva immár 46 főre bővült csapatunk. Itt átvettük a Natúrpark Mikulás ajándékait, amelyeket gondosan elrejtettünk a múzeumbarát egylet szaloncukrai mellé. Immár teli hátizsákkal indultunk tovább, hogy megkeressük a Mikulás bácsit, akinek a hírek szerint éppen ekkor a kőszegi hegyeken át vezetett az útja.

Az időjárás ez évben nem hozott számottevő havat, illetve ami volt, az is elolvadt már. Az útvonal ismert volt csaknem mindannyiunk számára: a Király-völgyön keresztül a Szálasi-bunker mellett fel a Kincs-pihenőhöz, onnan tovább az OKT vonalán a Hétforráshoz. Amikor az OKT vonalán jártunk, páran előresiettünk megnézni, hogy merre jár a Mikulás. A találkozásra a Hétforrásnál került sor, ahol a Télapó teli puttonnyal várta az üdvözlő nótákat zengve érkező társainkat. Mindenkinek jutott szaloncukor, elsősorban a kicsiknek, de az éltesebb gyerekeknek is. A forrás közelében található asztaloknál elfogyasztottuk elemózsiánkat. Közben az égből valami fehér színű szilárd csapadék is hullott, de ez sajnos nem hó volt, hanem a szél által megrázott faágakról lepotyogó dér zúdult a nyakunkba. A pihenő után kettévált a csapat. Akik még vágytak egy kis emelkedőre, Süle Antal vezetésével felkaptattak az Óház-tetőre. A többség Urbán Lászlóval az élen Kőszeg irányába fordult vissza. A végcél mindannyiunk számára a vár melletti Poncichter borozó volt, ahol forralt borral, zsíros kenyérrel zártuk a napot.

December 11-én délután a Savaria Múzeumban tartottuk a szakosztályi évzáró beszélgetést. A tagjaink által hozott sütemények, italok megalapozták az összejövetel vidám hangulatát. Lehetőség nyílott a 2020. évi tagdíjak befizetésére és a VTSZ találkozókra, egyesületi kétnapos programokra való előjelentkezésre is. Az adminisztrációs munkát Pothárn Istvánné vállalta.

Urbán László szakosztályvezető összefoglalta a 2019. év eseményeit. Bejelentését, miszerint a korábbi szakosztályvezető, Rábai Péter megkapja a Vasutas Természetjárásért Díjat, hatalmas taps fogadta. A magas elismerés ünnepélyes átadására a nyári, sátoraljaújhelyi találkozón kerül sor. Továbbiakban külön kiemelte azokat a tagtársakat, akik a legtöbb alkalommal vettek részt a szakosztály túráin. A 2020. év fő eseményét, a VTSZ országos tavaszi találkozóját a Vasi Múzeumbarát Egylet természetjárói szervezik. A találkozó előkészületeiről az október 15-én tartott fórumon már részletesen beszámolt Urbán László, aki most friss információkkal szolgált a szervezőmunkáról. Végül ismertette a 2020. évre tervezett túraprogramot, amelyet a szakosztály túravezetői állítottak össze. A szakosztályi szintű kétnapos események terveiről Antalovits György társunk számolt be. Az évzáró bankett kötetlen beszélgetéssel zárult.

A karácsonyi, túlzottnak mondható étkezések után alig vártuk a hagyományos óévbúcsúztató túrát. December 27-én reggel 26 fő gyűlt össze az oladi Tesco áruháznál, hogy Süle Antal vezetésével sétáljon egy jót a város határában. A sárga sáv jelzésen haladó út fontos állomása a Gencsapáti melletti Szentkút volt, pihenő pedig a falu kocsmájában. A távolsággal és az időjárással nem is volt baj, fel-felszakadozó felhőzet alatt, szélcsendes időben haladtunk. Az út középső részét viszont a 89-es számú főútvonaltól a gencsapáti pincékig megnehezítette a karácsony előtti nagy mennyiségű eső. Ráadásul a felázott utakat a mezőgazdasági munkagépek úgy feljárták, hogy helyenként mély kátyúk keletkeztek. Így több kilométeren át az út melletti, kevésbé sáros földön dagonyáztunk. De mint tudjuk, az ilyen nehézségeket le lehet és le is kell küzdeni! Mielőtt a pincék előtti kavicsos útszakaszra értünk, erőteljes bakancstisztításba kezdtünk. A jókedv senkit sem hagyott el, és a szentkúti kápolna melletti padoknál vidáman tízóraiztunk. Ezután már kavicsos úton értünk Gencsapátiba. Egy kis lélekmelegítő borocska elfogyasztása után Szombathely felé vettük az irányt. Az út végén egymásnak boldog újesztendőt kívánva megállapítottuk: jólesett egy kis testmozgás a karácsonyi ünnepek után.

Legközelebb 2020. január 4-én, a dozmati víztározónál találkozunk.

Képgaléria

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!