Archívum

2018. March 02. Friday Miután Andi néni kelt tészta és teakészlete pillanatok alatt jelentős mennyiségi fogyatkozáson esett át, Tóth Kálmán múzeumpedagógus vezetésével elkezdődött a játék. Az első feladat az ismerkedést szolgálta: néhány külső jellemző (hajszín, ruházat, ékszerek stb.) említését követően illett kitalálni, hogy a jelenlévők közül kire gondolt a leíró.

Hasonló volt a feladat a „Várom a párom” című játékban is, ám ekkor már őskori tárgyakat ábrázoló kártyák segítségével társra is leltek a játékosok. Olykor meglepő eredménnyel zárult egy-egy kör: Gyuri például egyetlen, nehezen megfejthető tulajdonság alapján azonnal megtalálta a partnerét.

A harmadik feladat együttműködésre épült. A kör közepére rendezett különféle eszközök, műtárgymásolatok feltételezett egykori tulajdonosának történetét igyekeztek közösen kitalálni az újsütetű párosok. Elképesztő mesék kerekedtek az aratókésről, az aranyserlegről, a fényképezőgépről, viasztábláról. A bőrtokban rejtőző, fából készült fésű szintén megmozgatta a gyerekek fantáziáját. Megoszlottak a vélemények arról, hogy vajon egy előkelő matróna, vagy egy kocsmárosné szedte-e ráncba vele rakoncátlan fürtjeit? A legyezőről viszont egyértelműen egy törékeny, piruló orcájú, báli ruhás grófkisasszony alakja sejlett fel a gyerekek előtt. Nem kételkedtek abban, hogy a kardhüvely egy rettenthetetlen kelta harcos övén függött, és hogy a ládakulcs zsugori birtokosa nem lehetett más, mint egy tehetős, de zsugori kovácsmester, aki egyetlen „vasat” sem adott volna ki hiábavalóságokra (lásd fésű). A „Hangadó” játékban néhány kiválasztott tárgyat (pl.: római kori mérleget, lepénysütőt és vámbélyegzőt, ezüstösen fénylő reneszánsz kori kupát) a hangjuk, csengésük, rezgésük alapján kísérelték meg felismerni a bekötött szemű a gyerekek. Ez utóbbi játék olyannyira nagy sikert aratott, hogy véget sem akart érni.
Pedig még várt a vendégekre a Savaria Múzeum régészeti kiállításainak rendhagyó megtekintése. A párok az első játékban használt tárgykártyákról ismerős régiségek eredeti „példányát” is fellelhették az időlabirintusban. A keresgélés során többek közt szó esett az újkőkori, ember alakú szobrocskákról és házakról, a velemi arany diadémról, a kora vaskori halomsírokról és a kelta pénzekről is.

A római kori teremben még egy utolsó keresőfeladatra hívta Kami a csapatokat. Nagy sürgés-forgás árán bár, de mindenki rátalált a kézbe kapott műtárgymásolat eredetijére, vagy ábrázolására. A vidám foglalkozás emlékét közös selfikkel és csoportképpel is megörökítették a gyerekek.

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!