Archívum

2018. February 28. Wednesday A kiállításnyitó közönségét, a tárlók tartalmának büszke tulajdonosait és a szervezőket Nagy Éva könyvtárigazgató köszöntötte. Felvezetésként utalt Assurbanapli és Petronius kollekciójára, az alexandriai museionra és kiemelte napjaink közgyűjteményeinek értékmegőrzésben betöltött szerepét. Az igazgatóasszony beszédét követően Masszi Ferenc képzőművész osztotta meg gondolatait a megjelentekkel: Mit lehet gyűjteni? – tette fel a költői kérdést. „Mindent, ami megmozgatja képzeletünket, mindent, ami felkelti érdeklődésünket, mindent, amihez hozzájutunk. [...] Az itt látható tárgyak mindegyike maga a megtestesült autenticitás. Valódiak, eredetiek! S eredetileg valóban olyan tárgyak, amelyek nem puszta szemrevételezésre, rácsodálkozásra szolgáltak, hanem részét képezték mindennapjainknak. […] Sok esetben ez a közvetlenség szűnt meg, a tárgyak elvesztették funkciójukat, hogy aztán egy másik létbe kerülve pusztán számosságuk, vagy érdekességük okán immár úgy tekintsünk rájuk, mint egy kiállítás egyedi, különleges, esztétikai értékkel bíró artepaktumaira.” A tárlat anyagát több mint 30 tulajdonos hosszú évek alatt felhalmozott gyűjteményéből válogatta össze Szalainé Bodor Edit. A tárgyak birtokosai személyesen is megjelentek a megnyitón, hogy készségesen válaszoljanak az érdeklődők kérdéseire. Egyikük egy rejtélyes, társalgásra inspiráló eszközt hozott magával. (Ugyan mit tudunk manapság arról a világról, amelyben lényeges szerep jutott a nyakkendőszárogatónak?)
Masszi Ferenc szavait idézve: „A GYŰJTŐ mindent tud szenvedélye tárgyáról, s amit más értéktelen vacaknak lát, ő értő gonddal megjavítja, hozza rendbe, helyezi gondosan a többi tárgy közé, vagy elégedetten szemléli addig, míg egy újabb trófea a szeme elé nem kerül. Nem a pénzbeli érték lebeg […] a szeme előtt, ezt biztosan állíthatjuk: a befektetett munka, az energia, és idő pénzben nem mérhető, nem térül meg. A gyűjtemény gyarapodása felett érzett öröm a fizetség.”Ide kívánkozik a megnyitóbeszéd csattanójaként feltett örök kérdés: „Vajon ránk is vár a Nagy Gyűjtő, hogy szakadásainkat, sérüléseinket, féltő gonddal helyrehozza, s vajon kapunk-e helyet a gyűjteményében?”
A kiállításnyitó Spigler Tibor és Fülöp Tibor ez alkalomra írt költeményeivel zárult. Íme, egy kis ízelítő a rímes párbeszédből:

Mit gyűjtesz?
szódás üveget,
avitt süveget,
téglát, cserepet,
ablakkeretet,
motort, autót,
WC-lehúzót!
– Te nem vagy komplett?

És a válasz:

Mit gyűjtök?
Mindent, amit tehetek,
Felsorolni sem lehetett,
Többet megnevezni nem tudok,
Mert mindengyűjtő vagyok!

Kedves Olvasó! Látogasson el Ön is a Berzsenyi Dániel Könyvtár helytörténeti klubja és a Vasi Múzeumbarát Egylet hangulatos kiállítására, amely 2018. március 17-ig tekinthető meg (...és amelynek jeles darabjai közt fellelhetők a cifrapacó metszők - vagyis derelyeszaggatók - is.)

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!