Archívum

2018. February 17. Saturday A pácsonyi vasútállomástól a piros kereszttel jelölt útvonalon haladtunk déli, majd nyugati irányban. Nem mindig követtük az útjelet, hogy előbb elérjük az ún. „római sánc” vonalát. E hosszanti védműről a kutatók megállapították, hogy valójában nem a római korban, hanem a 10. század második felében épült. A kb. 8 km hosszúságú erődítés a Rába völgyétől déli, délkeleti irányban húzódva Hegyhátszentpéter mellett éri el a Sárvíz völgyét. Valaha csupán egy helyen volt rajta átjáró: a Vaskapu őrsége a Katonák útján haladókat ellenőrizte.
A sánc keleti oldalán, esetenként a tetején gyalogolva értünk el a kapuig, mert a lenti út helyenként sáros volt. Közben megint találkoztunk a jobbról befutó jelzéssel. Fél 10 körül megérkeztünk a Vaskapunál kialakított kellemes pihenőhelyhez. Tízórainkat elfogyasztva tovább indultunk a Vaskapu tanösvényen, ahol többek között rekonstruált faházat, vaskohót láttunk. A parkerdőt elhagyva észak felé a zöld „L” majd a „zöld sáv” jelzésen haladtunk tovább. Itt szerencsénkre az utat kaviccsal feljavították, pár évvel ezelőtt az erdészei munkagépek kátyús nyomvonalában jártunk. Most is volt egy 300 méteres szakasz, amelyen bizony keresgélni kellett a kevesebb sarat. Vasvár alatt viszont öröm volt haladni és sikerült nagyjából eltávolítani a dagonya maradványait a bakancsunkról.Vasváron felmentünk a kilátóhoz, körülnéztünk a környéken a felhők közül előderengő nap fényében, bár a levegő meglehetősen párás volt. Innen a Szentkúti kápolnához indultunk. Voltak, akik megmosakodtak a forrás vízében, többek elénekelték a régi magyar himnuszt, a Boldog Asszony anyánkat. Innen, közeledve a túra végéhez, a fából faragott Kálvária soron visszafelé sétálva a Csónakázó tóhoz értünk, majd a vasútállomásról a 12:25-kor induló vonattal hazautaztunk.

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!