Archívum

2017. November 08. Wednesday A beszélgetés vezetője, Tóth Kálmán, bevezetőjében elmondta, hogy immár másfél évtizeddel ezelőtt, az Egylet kiadványainak sorában elsőként jelent meg a „Díszített kovácsmunkák” című kötet. A mű nem csupán hiánypótló forrásként szolgál a téma kutatói számára, de felhívja a figyelmet a kallódó értékek megóvására, megőrzésére is. Szerzője – kedves vendégünk –, felmenői nyomdokaiba lépve, fegyverekkel (is) foglalkozik. Nagyapja Bécsben, míg édesapja az első magyar hadseregben szolgált fegyvermesterként. Bár ő maga nem lett katona, ám előtanulmányokat folytatott a katonaéletről, a hadsereg felépítéséről, az alaki kiképzésről. Megtanulta a harci eszközök, különösen a szúró-vágó fegyverek tiszteletét és javítását is. „Minden hibás és rossz fegyvert illik megbecsülni, szeretettel megjavítani, hogy ugyanolyan szép legyen és jó legyen, mint amilyen eredeti állapotában volt.”– mondta el egy 2002-ben rögzített videó interjú során. A beszélgetésnek otthont adó teremben rögtönzött kiállítás tárgyai (pl.: a 2. világháborús bajonett, a címeres kanászbalta, a csillagokkal ékesített krajnai hosszú ácsbárd, az oroszlánfejes vívótőr, a Bozzaiból származó követválasztó fokos, a Szűz Mária alakjával díszített, 1. világháborús harci csákány) a féltő, óvó gondozásról tanúskodnak. A gyűjtő nem csak a felsorolt eszközök történeti hátterébe, hanem szerencsés megtalálásának körülményeibe is beavatta a jelenlévőket. Bevallása szerint gyűjteménye mostanra kb. 300 ember felfegyverzésére elegendő.
A nem kevés humorral fűszerezett társalgás során családjáról, ikertestvéréről, életük alakulásáról is mesélt Koszorús Ödön. A sors humora, hogy a debreceni születésű ikerpár jelenlévő tagja éppen Ikerváron jutott tanári álláshoz. Hivatásának gyakorlása és gyűjteményének gyarapítása során helytörténeti kutatóvá képezte magát. Ez irányú tevékenységét gróf Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök poharának és kengyelének históriával illusztrálta. A fegyverek fém részeinek javítását – kovácsműhely híján – megbízható mesterember ismerőseire bízta. Ő maga inkább a fegyverek, puskák, balták, csákányok fa részeinek megmunkálására érzett elhivatottságot. Míves faragványai közt a magyar címer változásait felvonultató sárkányfejes bot, unokája számára készült etetőszék és bölcső is szerepel.
A beszélgetés végén, a magyar paraszti kultúra igényességét méltatva Koszorús tanár úr bemutatta saját egyes iga gyűjteményének két, szépen díszített darabját, majd szó esett a „Hosszúpihenő. Karikatúrák a katonaéletből” című „rajztömbről”, amelynek bővebb bemutatására egy későbbi alkalommal kerülhet sor.

Képgaléria

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!